Elodázott vészhelyzet a traumatológiában

A színlelt szerződések megszűnése kapcsán kieső jövedelmeket a jogszabályi keretek lehetőségein belül, de teljes mértékben kompenzálják.

Képünk illusztráció

Megoldásként említette: ha a baleseti sebész-képzésre fordított állami kiadásokat, OEP-díjakat úgy tudnák megemelni, hogy a szakmai igényeket is meghaladó mértékben növelnék a rezidensek számát, majd ehhez biztosítanák a szükséges állami támogatást. Ezzel egyidejűleg arra kérik az intézmények vezetőit, hogy az így befolyt összeget mindenképpen fordítsák a traumatológusok bérére.

Molnár Lajos azt reméli: ezzel a döntéssel sikerülne elejét venni annak, hogy vészforgatókönyvet igénylő helyzet alakuljon ki a baleseti sebészetben.

A miniszteri bejelentés kapcsán Somogy városi kórházaiban arról érdeklődtünk: körvonalazódik-e intézetükben a legtöbb ügyeleti túlmunkával járó szakmák jövője?

Az ismételten közalkalmazotti jogviszonyba kényszerült, legtöbb ügyeletet vállaló traumatológusok, intenzív terápiás szakemberek Somogyban is nehezen veszik tudomásul, hogy bérük a színlelt szerződések felbontását követően, több mint a felével csökkent. Van ahol már szeptemberre, de legkésőbb októberre elfogy a vállalható túlóra-keret, miközben nem látszik a végleges, jogilag is elfogadható megoldás.

A sebészeti matrix – nőgyógyászat, fül-orr-gégészet-sebészet – rendszerben működő nagyatádi kórházban már egy-két szakorvos kiesése is elegendő lenne ahhoz, hogy szétessen az ügyeleti rendszer – tudtuk meg dr. Bóta László főigazgató főorvostól, aki állítja: a kórházukban dolgozó 45 év fölötti, elhivatott orvosgenerációnak köszönhető, hogy eddig ez még nem történt meg. Orvosaik bevállalják azt a kegyes hazugságot is, hogy papíron már nem, de valóságosan tovább ügyelnek, s nem hagyják magukra a betegeket.

Bóta László szerint az a baj, hogy az ügyeleti rendszer szervezése és díjazása - elsősorban a krónikus orvoshiány miatt - az egész unióban gondot jelent; a szabályok sehol sem állnak szinkronban a lehetőségekkel.

Megoldásként a közalkalmazotti tulajdonforma megszűnését, az intézmények kötelező tulajdonforma-váltását tudná elképzelni. Csak egyes, adminisztratív-irányító posztokon maradna meg a közalkalmazotti státusz, a gyógyítók valamennyien vállalkozóként, érdekeltségi rendszerben – akár tulajdonosi hányad birtokában is - végeznék a munkájukat. Ez – szemben a szabadfoglalkozású orvoslással - garantálná, hogy csak a saját intézményükben és ne másik öt helyen tevékenykedjenek.

A szabadfoglalkozású orvoslásnak – véli Bóta László – a területi ellátási kötelezettséggel bíró alapellátásban kell megvalósulnia.

„Keresztügyelet" az áthidaló megoldás

Dr. Ledniczky István, a marcali kórház főigazgatója abban reménykedik, hogy a vízválasztónak ítélt októberi önkormányzati választásokig még valahogy kihúzzák. Annak ellenére is, hogy tudni véli: az intenzív terápián már korábban elfogy a túlórakeret. Ha pedig a sebészek időközben mégis ráunnának kolduskenyérre, akkor az ÁNTSZ-szel történő megegyezést követően, feladat átvállalást kérnének a tulajdonostól, s az úgynevezett „keresztügyelettel" próbálkoznának. Felmérnék, hogy melyikük hajlandó átmenni Nagyatádra ügyelni és kik jönnének onnan Marcaliba. Kérdés: kínálatbőség esetén, lesz-e fogadóképes intézmény?

Ledniczky István szerint alapvetően akkor sem módosulna a helyzet, ha a működtetési formát megváltoztatva, valamilyen vállalkozási formába alakulnának át. A minisztériumi irányelvek megmaradása mellett ugyanis csak a Munka Törvénykönyve szerinti alkalmazottként foglalkoztathatnák őket.

Bármilyen alkalmazási formáról is legyen szó, a színlelt szerződés bélyegét nem kerülhetik el, mert a saját eszköz-, rendelő- vagy műtőhasználat a jelenlegi anyagi pozíciók mellett – különösen a műtétes szakmáknál és az aneszteziológiában – szinte elképzelhetetlen.

- Eddig hivatalosan egy munkatársam sem jelezte, hogy nem kíván tovább dolgozni. Nem hivatalosan azonban néhány sebész kijelentette: csak a kötelező és önként vállalt munkaidő keretéig hajlandóak tevékenykedni – vázolta a jelenlegi helyzetet főigazgató.

Eszközbérlet a szolgáltatás fejében

A nyári szezonban még becsülettel kitartottak a siófoki kórház sebészei, traumatológusai is; az ellátás jelenleg is folyamatos. A túlórakeret lejártát követően azonban, de legkésőbb szeptember 15-éig dönteniük kell a traumatológiai ellátás új formájáról. Ha ez nem sikerül, jelzik a problémát a tiszti főorvosnak, aki másfelé irányítja az ellátást – tájékoztatott dr. Varga Ferenc főigazgató, aki megoldásként a társas vállalkozói formát tartaná elfogadhatónak. Az intézet munkajogásza tett is egy javaslatot, miszerint egy kórházi bt. arra szakmailag alkalmas egyik tagja – akárcsak az egyéb szabadfoglalkozású vállalkozók esetében – lehessen olyan számlaképes szabad foglalkozású vállalkozó, akinek a szolgáltatás fejében, a kórház szerződéssel biztosítaná az eszközöket. Ez a forma a betegnek biztosítaná a folyamatosságot a dolgozó pedig megtalálná az érdekeltségét.

Varga Ferenc főigazgatónak egyébként az a véleménye: a betegellátás szempontjából teljesen közömbös, hogy az intézet eszközeit valaki közalkalmazottként vagy vállalkozóként használja- e, mert az amortizációt így sem - úgy sem tartalmazza az OEP finanszírozás. Valójában azonban ennek minden szolgáltatás árában benne kellene lennie.

Nem oldaná meg a problémát a kórház magánkézbe kerülése sem, hiszen az eszközök a fenntartó tulajdonában maradnának – véli a főigazgató, aki szerint a szabad szellemi foglalkozású orvoslás is csak szelektíven, egyes szakmák esetében – ilyen az aneszteziológia - képzelhető el. A belgyógyászatban és a traumatológiában azonban az azonos orvos által biztosított folyamatosság sérülése miatt nem elfogadható.