Elvonási tünetek a kórházban

Még kevesebb orvos, műtősnő, aneszteziológus asszisztens fog azonos időben a kórházban dolgozni.

- „Megéltük már az utóbbi tizenhét évben a finanszírozás csökkentés minden elképzelhető módját", fogalmazott a stratégiai igazgató. Ma az egészségügyre fordított kiadások reálértékben az 1990-es rendszerváltó évhez képest kevesebb, mint ötven százalékot tesznek ki - utalt az ELTE szociológusa, Orosz Éva számításaira.

A dunaújvárosi kórház az utóbbi háromnegyed évben huszonöt százalékos forrásmegvonást szenvedett el, létszámleépítésre kényszerült. A vezető bírálta a vizitdíjrendszert, mivel nem érte el egyik kiemelt célját, nem szorult vissza a hálapénz rendszere.

A kedvezőtlen folyamatok nem zárultak le, az Alkotmánybíróság határozata alapján a kormányzat  újabb kényszerlépés elé állította a kórházakat. Az eu-s előírásoknak megfelelően nálunk is alkalmazni kell az uniós munkaidő-direktívákat, ami azt jelenti, hogy a szűkösen rendelkezésre álló, elsősorban szakképzett munkaerő még kevesebb lesz. Kevesebb orvos, műtősnő, aneszteziológus asszisztens fog azonos időben a kórházban dolgozni. És hogy mindezeket a szabadságolási időszakban vezetik be, abból fakad, hogy a döntéshozók nem ismerték a vidéki kórházak létszámhelyzetét" – tette hozzá.

A kormányzati lépések kapcsán hangsúlyozta: nem vitatja, hogy a reformintézkedésekre szükség volt, hiszen a korábbi évek teljesítménykényszere pazarlást jelentett a humán erőforrással és az ellátó rendszer anyagi-tárgyi erőforrásaival is. Álláspontja szerint sok szervezetlenség, szabályozatlanság is jellemezte és jellemzi az egészségügyet, s a több évtizedes, rendszeresen szőnyeg alá söpört problémák gátolják a hatékony működést és az egyéni képességek kibontakozását, érvényesülését, mint például a hálapénzrendszer és a poroszos hierarchikus belső viszonyok.

A reform céljainak egy részével egyet lehet érteni, vélekedett, azonban a meghozott intézkedések nagy részét átgondolatlannak, kidolgozatlannak minősítette, s hibául rótta fel, hogy sok esetben a gyakorlati ismeretek hiányáról árulkodott. „A helyi sajátosságokat általában nem vették figyelembe, visszajelzéseinket nem fogadták, a korrekciós szándékaink a szakminisztérium és az OEP hivatali útvesztőiben valahol mindig elvesztek" – fogalmazott kritikusan.

A gondok mellett a sikerekről is szólt: az integrált minőségirányítási rendszer külső auditján is megfelelt a követelményeknek a kórház, ami azt jelenti, hogy nem minden tökéletes, ám van egy rendszer, amely biztosítja, hogy a minél jobb működés érdekében korrigálják a hibákat.