Figyelmeztető világnap | Weborvos

A hospice ellátás hatékonysága, fejlesztése az egészségügyi, szociális és civil összefogás nélkül elképzelhetetlen.

Ahhoz képest, hogy a Polcz Alain nevével fémjelzett magyarországi hospice mozgalom viszonylag rövid múltra tekint vissza, a statisztikai adatok mégis azt mutatják: a számos nehézség ellenére az ellátást nyújtó szervezetek ma már bizakodóbban tekintenek a jövő felé.

A Hospice Alapítvány által készített felmérés szerint – melynek adatait dr. Hegedűs Katalin összegezte - jelenleg 48 betegellátó szervezet végez aktív hospice tevékenységet hazánkban. Ezek közül tíz szervezet mintegy 133 ágyon a bentfekvő részlegeiben, 28 alapítvány házigondozói feladat részeként, 6 szervezet pedig 46 ágyon, ápolási otthonban nyújt segítséget a rászorulóknak. Azoknak, akiknek gyógyulására, felépülésére az orvosi diagnózis alapján már nincs remény.

Az éves felmérésből kiderül, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 2005-ös modell-programjában 28 szervezet vett részt.

A hospice-szel járó komplex tevékenységet azonban mindössze három városban, Budapesten, Miskolcon és Pécsett végeznek a szervezetek. Ilyen a fővárosi Hospice Ház, amely a bent fekvő részlegen és a házi gondozás koordinációs központján kívül helyet ad egy fájdalomambulanciának, pszichológiai rendelésnek, telefonos lelkisegély szolgálatnak, gyászcsoportnak és egy nappali szanatóriumnak is. Ehhez hasonló szolgáltatások működnek még Pécsett és Miskolcon is.

Az 1991-2005 között ellátott hospice betegek száma elérte az 18.088 főt. Az ellátásban részesülők több mint 90 százaléka daganatos betegségben szenvedett, akiknél az átlagos gondozási idő 25,4 nap volt. A fennmaradó 10 százalékot pedig a szintén gyógyíthatatlan szív- és érrendszeri betegek alkották.

A baranyai megyeszékhelyen Pécsett két intézmény nyújt lehetőséget komplex hospice ellátásra: a belvárosban lévő Magyar Betegápoló Irgalmas Rend által e célra biztosított 18, illetve a Pécs-Baranya megyei kórház 15 ágyán történik bentfekvő gondozás.

Bár örülni kellene annak, hogy ebben a városban egyáltalán van esélye a végstádiumban lévő betegeknek arra, hogy emberi méltóságukat megőrizve haljanak meg, a fogadóhelyek száma a 160 ezres település igényéhez képest mégis elenyésző. Ezért sokan még mindig a szeretett családtól távol, magányosan, egy kórterem szegletében, paraván mögött indulnak el a visszafordíthatatlan úton.

A pécsi intézmények adatai is ezt mutatják: a várakozók száma évről évre nő, a többség – kapacitás hiányában - nem érheti meg a hospice intézménybe való bekerülést.

Az elmúlt évre vonatkozó országos statisztikából az is kiderült, hogy a hazai hospice ellátásban 854 szakember és önkéntes dolgozik. Közülük 69-en orvosként, 127-en pedig szakképzett nővérként tevékenykednek. Tízen segítik a gyászolókat, és a szolgálatokon belül található még lelkész, szociális munkás, dietetikus, pszichológus és gyógytornász is.

A működtetési források tekintetében a 42 aktív hospice szervezet közül csupán 29 rendelkezik OEP-finanszírozással, a többiek alapítványi vagy szociális támogatásból látják el munkájukat.

A beszámoló arra is rávilágít, hogy a hazai hospice ellátást nyújtó szervezeteknek számos akadályt kell nap mint nap leküzdeniük. Ezek közül a legsúlyosabb talán a folyamatosan jelentkező forráshiány, de a jellemző gondok között ott vannak az infrastrukturális nehézségek és a szemléletbeli problémák is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az úgynevezett palliatív szemlélet még ma is hiányzik a családorvosok többségéből. Azaz: még mindig nagy az orvosi bizonytalanság a hospice ellátás elrendelésében, főként azért, mert sok esetben tisztázatlanok a kompetenciák a családorvosok és a hospice doktorok között. Szintén visszatérő probléma a családdal való kommunikációs nehézség. Ezek a korlátok viszont azt eredményezik, hogy sok esetben a betegek későn, vagy egyáltalán nem kerülhetnek be a hospice ellátásba.

Gondjaik ellenére azonban a szervezetek ma már bizakodóbban tekintenek a jövő felé, mert az elmúlt két év adatai azt jelzik számukra: a palliatív gondozásban határozott fejlődés tapasztalható.

A világnap alkalmából a Pécs-Baranyai Hospice Alapítvány is rendezvények sorát szervezi. Programján többek között szerepel annak a drámának a megtekintése, amely a hospice mozgalom célját, értelmét, feladatát, lelki és mentális hátterét mutatja be. Tom Ziegler: Grace és Gloria című darabjában a gyógyíthatatlan betegségének végén járó, a halál szorítását már közelről érző idős asszony és az őt, a végső megbékélésben segítő hospice gondozó pszichés, emberi egymásra találását mutatja be. A színmű egyébként a hospice mozgalom emblematikus jelképévé vált.