Hiányozna a vizitdíj, ha leszavaznák

A hiánycsökkentésre és a fenntartási költségek fedezésére fordítódik a vizit-és napidíj-bevétel.

Ez derült ki a Weborvos által megkérdezett, a somogyi egészségügyi ellátást képviselő Kaposi Mór Oktató Kórház, valamint dr. Gonda Péter, a 2500 lelkes kéthelyi háziorvosa praxisából.

Koppány Tamás, a súlyponti kaposvári kórház főigazgató helyettese elmondta: a vizit- és napidíj február 15-i bevezetése óta a járóbeteg forgalomnak jelentős, mintegy 15 százalékos, a fekvőbeteg forgalomnak pedig megközelítőleg 5 százalékos csökkenésével számolnak. Ezzel együtt, a havi mintegy 10-12 millió, évi 120 milliárd forintra kalkulált bevétel valójában nem jelent többletet a tavalyi évinél egymilliárd forinttal kevesebb OEP-bevétellel számoló intézménynek. A teljes évi bevételt ugyanis a mosdósi és a kaposvári kórház egyesítése nyomán létrejött finanszírozási deficit csökkentésére kénytelenek fordítani.

A Kaposi Mór Oktató kórház jelenleg is mindössze annyi finanszírozásban részesül, amennyit az egyesítést megelőzően kapott, miközben az egymilliárd forint bevételkiesés a mosdósi intézet teljes bevételével egyezik meg. Ez – Koppány Tamás szerint - valójában csöndes forráskivonás.

Hiába a napi 7-8, havi mintegy 150 ezer forint praxis-bevétel a vizitdíjból, ha ezt a pénzt dr. Gonda Péter kéthelyi háziorvos, szakfőorvos a működési költségbe kénytelen kalkulálni. Az eddig befolyt összeg jelentős részét a vizitdíj beszedéséhez használt technikai eszközök beszerzésére fordította, a maradékot pedig a rendelő fenntartására, gyógyszerbeszerzésre, a bérek, étkezési költség emelése mellett a megváltozott adózásra költi. Nem futotta belőle a rendelő technikai felszereltségének javítására.

Ha ettől a bevételtől is elesik a praxis, - elsősorban a megnövekedett adóterhek miatt - a gépkocsi lízinget is át kell gondolnia, mert, mint mondta: biciklivel még elkarikázik a betegekhez, de a villanyszámlán már nem spórolhat. Úgy véli: a vizitdíjjal együtt, átlagos életminőség mellett legfeljebb, ha nullszaldósra hozhatja ki a praxis gazdálkodását, ám egy kisebb 1500 lelkes praxis már csak veszteséggel működhetne.

Bár Gonda Pétertől távol áll, hogy panaszkodjon, mégsem rejtheti véka alá, hogy nemrégiben kirabolták rendelőjét, és mintegy 800 ezer forint értékű, működő számítógépparktól szabadították meg. Mivel a praxisnak nincs megtakarított pénze, az önkormányzat és a család segítségével pótolták az értékes eszközöket.

Törvény által homályosan
Bármilyen kedvezőtlenül is alakulhat a praxis gazdálkodása, Gonda Péternek mégsem ez, sokkal inkább a 2008-ban életbe lépő úgynevezett ösztönző gyógyszertörvényben foglaltak okozzák az igazi fejtörést. Kollégáival egyetemben éppen tegnap kapták kézhez az erről szóló kimutatást, hogy mielőbb begyakorolhassák az alkalmazását.

Ez az ösztönző törvény az ATC, hatóanyag szerinti gyógyszercsoportokra osztja valamennyi, az orvosok által felírható medicinát, kikalkulálva, hogy adott hónapban átlagos orvos az állam által meghatározott gyógyszerfelhasználáshoz képest többet, avagy kevesebbet költ-e a központi forrásból. Az eltérést meglehetősen nehézkes képlet alapján havonta számolják ki, s ha valaki akár csak két százalékkal is túllépi az általuk megszabott limitet, annak arányában büntetésre, a finanszírozás csökkentésére számíthat.

Ez – Gonda doktor szerint - olyan negatív láncreakciót indíthat el, amely semmiképpen sem szolgálhatja a tisztességes, lelkiismeretes, eredményes gyógyítást.

Az orvosok legtöbbje ugyanis megretten az esetleges túllépés visszajelzésétől és átírja a gyógyszerelési szokásait, melynek nyomán a következő hónapban már az elvárt átlag alatt teljesít. S, mert vélhetően számosan követik a példáját, hasonlóképpen alulteljesítve, úgymond lenyomják az állam által megszabott átlagot, s kezdődik minden elölről…

További veszély, hogy az orvosok várhatóan abban a kiemelt támogatású gyógyszercsoportban írnak majd föl több medicinát, melyben nagyobb az állami támogatás, hiszen ezt nem a saját szakállukra, hanem szakorvosi javaslatra teszik. Ha tehát a háziorvosok olyan szakorvosokkal kerülnek munkakapcsolatba, akik számos ilyen, kiemelt támogatású gyógyszert javasolnak betegeiknek, szándékuk ellenére, ismételten túlléphetik az államilag meghatározott limitet, amire havonta, akár több tízezer forintot is ráfizethetnek.

Jobban jár anyagilag az az orvos, aki nem tekinti elsődleges célnak, hogy betege minél nagyobb támogatással, minél hatékonyabb medicinához jusson, s nem küldi szakorvoshoz betegét, hanem maga írja fel számára a korábbi fejlesztésű, esetleg kevésbé hatékony, generikus gyógyszert.

Úgy tetszik, a ATC gyógyszercsoportokat is ehhez a kettős gyakorlathoz igazították, hiszen úgy állították össze, hogy a referenciacsoportok mindegyikében megtalálhatók a kevésbé hatékony készítmények, a legújabbak azonban nem.
Gonda Péter úgy véli: az orvosok 90 százaléka egyelőre nem igazán tudja, miről is szól ez a törvény.

Szerinte kollégáikkal egyetemben nem gyógyszert, hanem hatóanyagot kellene felírniuk, mert az azonos hatóanyagú gyógyszereken belül is eltérő lehet az állami támogatás, de az egyezkedés ez esetben már a patikus terhe lenne.. .
Jelenleg azonban a doktoroknak semmilyen kontrolljuk nincs a gyógyszerek fölött, hiszen a patikus legtöbbször úgy bírálja felül a recepten szereplő készítményt, s kínálja helyette az azonos hatóanyagú generikusat, hogy az a számára anyagilag a legelőnyösebb legyen. Ám, ha az állam egyformán támogatná az azonos molekulákat, a beteg a gyógyszerésszel egyezkedve maga dönthetné el, hajlandó-e ráfizetni az általa leghatékonyabbnak tartott medicinára - mondta.

Gonda Péter mindezek ellenére is hasznosnak tartja azt a gyakorlatot, mely szembesíti az orvosokat a pazarló gyógyszerfelírás, felhasználás anomáliájával, de úgy gondolja, erre nem az ösztönző törvény a legalkalmasabb.

A vizitdíj várható mintegy 20-30 százalékos bevételkiesés miatt pedig központi kompenzációt remél, mondván: a jogalkotók szerint ez az E-alap bevételének része, s így meglehetősen drasztikus finanszírozás csökkentésnek számít.