Hinni kell, hogy nincs itt a vég

A mellrákot le lehet győzni, állították a felgyógyult betegek a radiológiai klinika nyílt napján.

A korai felismerést, az orvosok iránti bizalmat és a gyógyulásban való hitet emelték ki azok az egykori betegek – köztük Halász Judit színművész, fővédnök –, akik valamikor megküzdöttek a nők egyik rémálmával, a mellrákkal. A betegtapasztalatokat a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikájának nyílt napján osztották meg a hallgatósággal, köszönhetően a klinika lelkes munkatársainak, akik erre is lehetőséget teremtettek a mellrákról szóló nyílt nap megszervezésével szombaton. Mint köszöntőjében dr. Torgyík László onkológus hangsúlyozta, a hagyományteremtés szándékával indított rendezvény célja, hogy felhívják a szűrés fontosságára a figyelmet, s sok hasznos információval lássák el a nőket a betegséggel kapcsolatosan, beleértve a terápiás lehetőségeket.

Az emlőrák a nők második leggyakoribb daganatos megbetegedése, hazánkban minden 7. nőnél várható, hogy élete folyamán kialakul a betegség. Sajnos a nők hetven százaléka jellemzően előrehaladott mellrákkal érkezik a klinikára. Néhány elborzasztó képpel hívta fel a hallgatók figyelmét dr. Szita Anita szomorú bizonyítékként arra, hogy vannak nők, akik elképesztően elhanyagolják a betegségüket. A kór a többi daganatos betegséghez hasonlóan fájdalmas, és fizikailag megterhelő terápiákkal jár, ráadásul a nők tele vannak kétségekkel, félelmekkel vagy akár szégyenérzettel, hiszen a rák stigmatizál.

Az előadók többsége elismerésre méltóan igyekezett közérthetően beszélni a betegségről, a program összeállítói pedig arra is figyeltek, hogy mindenképpen találkozzanak gyógyult betegekkel a nyílt nap résztvevői, akik bátran kérdezhettek a rövid ismeretterjesztő előadások után.

Hogy mi különbözteti meg az egészséges és beteg sejteket, lebilincselő, képekkel gazdagon illusztrált előadásában prof. dr. Kulka Janina mutatta be, akitől azt is megtudhatták a jelenlévők, hogy az ókori görögök kezdték a „rák" kifejezést használni épp az emlődaganatokra. Az áttét nem a mérettől függ, oszlatta el a mágikus egy centiméteres nagyságra vonatkozó tévhitet, hiszen sok függ a daganat agresszivitásától. Az egyik résztvevő kérdésére válaszolva szintén tévhitnek minősítette, hogy nagy ütéstől kialakulhat az emlődaganat.

Dr. Dömötöri Zsuzsanna a mammográfia vezetője többek között a svéd emlőszűrés tapasztalatait hozta fel példának: harminc éve szűrnek a skandináv országban, ahol 80 százalékos (!) a részvétel – míg nálunk 38-40 –, és mindez nyilván szerepet játszik abban, hogy a mellrák okozta halálozás 40 százalékkal csökkent.

Magyarországon a legveszélyeztetettebb 45 és 65 év között korosztályt szűrik kétévente 46 szűrőcentrumban. A kiértékelést két egymástól független szakértő végzi. Hangsúlyozta: nem kell megijedni, ha kiegészítő vizsgálatra hívják vissza a pácienst, hiszen ennek technikai oka is lehet. A szűrések ellenére mintegy tizenöt százalékban „benn marad" a daganat. A „téves" negatív leletnek több oka lehet: például a gyorsan növő daganat, vagy az emlőállomány sajátossága – ezt az egyik résztvevőnek válaszolta, aki felvetette, hogy rendszeresen járt szűrésre, mégis a két szűrés között rosszindulatú daganata fejlődött.

Megható őszinteséggel beszéltek mellrákból felgyógyult asszonyok arról, mit éltek át a gyógyulásig attól kezdve, hogy szembesültek a betegségükkel. Kiemelték a bizalmat az orvosok és a nővérek iránt, ám hozzátették: ez nem elég, mert a betegnek magának is akarnia kell a gyógyulást, hinne kell abban, nincs itt a vég. Fel lehet épülni, fizikális, mentális harmóniában kell élni.