Kezdetben volt a diagnosztika

Privatizáció: mégsem ördögtől való?

A városban a legelső ilyen lépés a diagnosztikai központ létrehozása volt, amely egy, az egészségügytől akkor még független magánvállalkozó, illetve egy orvosbefektető együttműködésével jött létre. Ekkor érkeztek azok a korszerű berendezések – CT, MRI - amelyek akkor még kuriózumnak számítottak. Az említett magánbefektetői vállalkozás azóta is jól működik, a betegek pedig legfeljebb csak onnan érzékelik, hogy a diagnosztikai központban magántőke lehet, hogy az államinál(önkormányzatinál) jóval kultúráltabb körülmények között, korszerű berendezések sorával történik az előzetes szakorvosi beutaló alapján műszeres kivizsgálásuk.

Komlón szintén egy évtizede már privatizált formában működik a szakrendelések egy része, melynek helye az egykori Tröszt épületének első emelete. Az épületrészben folyó szakrendeléseket az EÜ-MED és a GTV-MED Kft. működteti. Az igényelt ellátást a betegek beutalóval vehetik igénybe. A körülmények viszont első ránézésre itt is sokkal jobbak mint az önkormányzati tulajdonban lévő Kossuth utcai rendelőintézetben.

A privatizáció után a cég 68 millió forintot költött az épület és a műszerpark fejlesztésére, és a korszerűsítés azóta is folyamatos.
Jelenleg egy nagyobb léptékű informatikai bővítés zajlik, amelynek eredményeként Komlón valósulhat meg elsőként, hogy a cég által privatizált háziorvosi körzeti rendelők közös informatikai rendszerben működjenek. A kft.-ék működtetési profiljába tartozik az ortopédiai, a pszichiátriai, az urológiai, az ideggyógyászati szakrendeléseken kívül a gyógytorna, a masszás és a fizikoterápiás szolgáltatás is.

A közeli elképzelésekben újabb fejlesztési terv szerepel, melynek célja egy mentálhigiénés gondozó létrehozása. Ez a szakterület Komlón kiemelt jelentőségű, mert az egykori bányászváros - a munkahelyek sorozatos megszűnése okán – a mai napig kiemelten depressziós településnek számít. Fontos viszont megjegyezni: a járóbeteg szakrendelések egy részét magánvállalkozásban működtető két cég az elmúlt majd egy évtized alatt egyetlen fillér önkormányzati támogatást nem kért és nem is vett fel.

Időközben a tevékenységi kör  tovább bővült. Így például a Tánczos és Társa Bt. az UNIMED –Ker kft. és a Szent Borbála Szociális Ellátó Kht. működteti több mint fél éve a komlói kórház konyháját éppúgy, mint a gesztenyési idősek otthonát, a szászvári orvosi ügyeletet, melyek fejlesztésére szintén több tízmillió forintot költöttek.

A fent említett példák  nem egyediek, azok most már szinte az egész magyar egészségügyben tettenérhetők: sorra jönnek létre magánvállalkozásban olyan diagnosztikai központok, amelyekbe előzőleg akár milliárdokat is befektettek már. Működésük körül nincsenek problémák, hasznukat, azaz a korszerűbb körülmények között történő ellátást – függetlenül attól, hogy az a befektető számára sem ráfizetéses- igazából a betegek élvezhetik.

A hazai egészségügyön belüli privatizáció szempontjából a kórházak azonban még mindig neuralgikus pontnak számítanak. Jó példa erre a Baranya megyei Kórház esete, ahol az önkormányzat harminc évre óhajtotta az évi csaknem ötmilliárd forinttal üzemeltetett intézmény működtetési jogát magánkézbe adni, ám a szándékot a politika megtorpedózta.

Mint azt az intézmény közgazdász végzettségű főigazgatója korábban portálunknak elmondta: egy egy kórházprivatizációnál a laikus közvélemény általánosságban alkot véleményt a tervezett magánosításról, s miután nem ismeri a pontos hátteret, ezért elsősorban attól tart, hogy az ellátás során adódnak majd hiányosságok.

Azok viszont akik már magánosított formában működtetnek kórházat, szakrendeléseket, vagy más, az egészségügy profiljába tartozó tevékenységeket , jól tudják: mindez csak abban az esetben hozhat eredményt, ha az adott befektető hosszú távra tervez. Éppen ezért nem mindegy, hogy befektetési, kockázati, vagy éppen működtetési tőke érkezik egy-egy privatizálás előtt álló intézménybe.

A kórházi privatizációk sorában pozitívumként többen a körmendi példát említik, ahol a város önkormányzata a működtetés jogát adta magánkézbe. Bár a pontos részletek nem ismertek, de ha csak azt nézzük, hogy a több mint 60 millió forintos veszteséggel átadott intézménynek ma már nincs hiánya, és a magánosítás óta az önkormányzatnak egyetlen fillérjébe nem került az intézmény, a döntés mindenképpen eredményesnek tűnik.