Kihalás fenyegeti a somogyi kispatikákat | Weborvos

Már a nyugdíjából kényszerült hiányát pótolni egy somogyi kisforgalmú gyógyszertár vezetője.

A példa nem követendő, de elgondolkodtató: meddig és milyen mértékben kényszerülhetnek a mintegy 80 százalékban ötven éven felüli és zömmel kisforgalmú patikatulajdonos szakgyógyszerészek saját erőből kompenzálni veszteségeiket. Somogyban idén már bruttó, havi 4 millió forint bevételű gyógyszertár is akad, miközben számosan a havi 10 millió forint forgalom és a 13 százalékos árrés mellett is mindössze 1 millió 300 ezer forint bruttó maradványból kénytelenek működtetni az infrastruktúrát, gondoskodni a gyógyszerkészletről.

Ez az összeg azonban még a biztosított központi forrásból a veszteséges kisforgalmú patikáknak havi 120-150 ezer forint kompenzációval kiegészítve sem elegendő a szinten tartáshoz. Az, hogy a kis patikák egyre inkább egyszemélyes szolgáltatókká válnak, s így a takarítástól a gyógyszerkiadásig mindent a patikavezető kénytelen elvégezni, már nem újdonság. De vajon képesek lesznek-e fennmaradni a csökkenő tb-támogatás és árrés, valamint a liberalizáció nyomán eddig elszenvedett mintegy 20 százalékos forgalomcsökkenés mellett?

Tény, hogy az említettek miatt még egyetlen gyógyszertár sem húzta le a rolót, de Vízváron a patikavezető 1969-ben bekövetkezett halálát követően, az elhunyt szakgyógyszerész fia csak 1995-ig tudta működtetni a gyógyszertárat. Azóta már az épületet is más céllal hasznosítják. Másutt az özveggyel nem sikerült egyezségre jutni, ezért újabb patika építésével oldották meg a problémát.

Gara István, a Magyar Gyógyszerész Kamara Somogy megyei szervezetének elnöke szerint az újonnan létesített gyógyszertárak a városokban koncentrálódnak, a vidéki, veszteséges patikákra azonban vevő sem akad. A közepes nagyságú településeken, kisvárosokban – Barcson és Csurgón - is inkább a tulajdonosok létesítettek már meglévő patikájuk mellé újabbat, ezzel szabván gátat a piacvesztésnek.

Liberalizáció után
Somogyban a liberalizáció kezdetétől Kaposváron nyitottak két új gyógyszertárat, de már folyamatban van egy harmadik létesítése is, Karádon pedig fiókpatikát alakított közforgalmúvá tulajdonosa.  Ugyancsak elindult a gyógyszerforgalmazás két kaposvári, egy marcali és egy nagyatádi üzletben, a MOL pedig 3 Balaton-parti kútjánál élt a piacnyitás lehetőségével, s regionálisan további 10 új - közülük 3 Somogyban, 3 Baranyában és 4 Tolnában – telephelyen szándékozik növelni gyógyszerforgalmát. A kaposvári nagypostának és a balatonszentgyörgyinek is van engedélye az OGYI honlapján szereplő gyógyszerek forgalmazására, de – bízván a mielőbbi törvénymódosításban - már készülődnek a mozgó postai gyógyszerárusításra is.

Somogyban jelenleg a teljes gyógyszerforgalomnak egy százalékát teszi ki a patikán kívüli forgalmazás.  Megjelentek a hálózatban működő gyógyszertárak, igaz egyelőre csak kettő, ugyanakkor kis tulajdonosi hányaddal, társtulajdonossal is üzemel már patika.

Az újabb gyógyszertárak létesítésének – úgy tetszik – egyelőre csak a szakgyógyszerészek hiánya szab gátat. Ugyanezen probléma következtében rövidesen szinte valamennyi kisforgalmú patikára lakat kerülhet. Somogyban ugyanis már a 12 éve lezajlott privatizáció idején is zömmel az ötven éven túli, vagy ahhoz közelítő szakgyógyszerészek váltak patikatulajdonosokká. Nem csoda, hogy a jelenleg nyilván tartott 117 szakgyógyszerész közül 58 ötven év fölötti és közülük is heten már nyugdíjasok, nem dolgoznak. A 47 hatvan évesnél idősebb szakgyógyszerész közül egyelőre még negyvenen dolgoznak, köztük nem egy már jóval a hetedik évtized után is kitart. Jelenleg mindössze 26 somogyi szakgyógyszerész munkáját nem határolja be az életkor.

Már a patikus is házhoz megy
Az idő korlátai azonban nem átléphetők. S, mert utánpótlás még alkalmazott gyógyszerész esetében sem akad, ugyanakkor familiárisan is csekély a szakgyógyszerész utód, egyelőre kiszámíthatatlan, mi lesz a patikák, mint szolgáltatók és ingatlanok sorsa. Jelenleg ugyanis már bárki megvásárolhatja a patika épületét azzal a kötelezettséggel, hogy a személyi jogú szakgyógyszerésznek minimális, akár egytized százalék tulajdonrésze legyen benne. De, mi lesz az elmaradott infrastruktúrájú, rossz szociális helyzetű, nehezen mobilizálható, elöregedő vidéki lakosság gyógyszerellátásával?

- Nem állítom, hogy minden településre kell egy gyógyszertár, de a gazdaságilag indokolt mértékben szükség lenne rájuk – véli Gara István, aki szerint nyakba akasztott tálcáról és mozgó járműből is lehet ugyan gyógyszert árulni, de ezt főként az egyre szaporodó hamisítványok okán, a gyógyszerbiztonság és folyamatos ellenőrzés hiányában senkinek sem ajánlja. Ráadásul egy úgynevezett mozgó gyógyszertár legalább akkora anyagi ráfordítással – 20-30 millió forint – létesíthető, mint  közforgalmú gyógyszertár.

Nem bízhat az orvosi-kézi gyógyszertárak számának növekedésében sem, hiszen ez egyrészt nem oldja meg a praktizáló orvos térségéhez tartozó valamennyi település lakójának gondját, másrészt az orvosoknak is csupán szükségmegoldás, többletmunka, haszon nélkül. Abban pedig végképp nem reménykedik, hogy az esetlegesen kialakuló patikaláncok kompenzációképpen egy-egy kisforgalmú patika működtetését is vállalják.

A túlélésért egyelőre mindenki a maga módján és saját eszközeivel küzd. A mernyei gyógyszertár vezetője például a havi mintegy 200 ezer forint költséggel gyógyszert szállító falugondnok helyett vállalta, hogy a térségükbe tartozó Felsőmocsolád lakóinak házhoz szállítja gyógyszerét. A polgármesterrel megegyezve, a háziorvosi rendelés végén összeszedik a recepteket, majd valamennyi érintett portára becsöngetve, személyre szólóan adják át a medicinákat.