Kitűnő munkaerő az elküldött patológus

Hibagyanús szövettani lelete miatt egy asszonyt kellett újból megvizsgálni Szegeden.

Az orvos még 2007 első félévében dolgozott az Llanelliben működő Prince Philip Kórházban, ahonnan „közös megegyezéssel" távozott. A brit orvosi regisztert vezető szervezet, a General Medical Council (GMC) több esetben elmarasztalta a magyar patológust, nevét pedig törölték a brit orvosi nyilvántartásból. A GMC internetes adatbázisa szerint a felfüggesztés 18 hónapra szól, 2009. áprilisig érvényes. Az orvos ezt követően hazautazott, s ismét munkába állt a Szegedi Tudományegyetemen, ahol mindvégig alkalmazásban volt, csak külföldi munkavállalása idejére fizetés nélküli szabadságot vett ki. Idehaza nem szólt a munkáltatójának a történtekről egészen addig, amíg azzal egy angol hírportál értesülései nyomán nem kezdett el a magyar sajtó is foglalkozni. Az orvos ezt követően az intézetvezető kezdeményezésére innen is „közös megegyezéssel" távozott, s azonnal belső vizsgálatot rendeltek el.

– Tudtam a külföldön ellenem folyó vizsgálatról, amelynek az eredményét elfogadom, viszont a szankciót rendkívül súlyosnak, egyben eltúlzottnak tartom – idézte az ügyben érintett orvost a történtek után a Délmagyarország című helyi napilap, amelynek akkori tudósítása szerint a patológus úgy foglalt állást, „sajnálja, hogy a kinti eljárásról nem tájékoztatta a professzort, ez hiba volt, azt gondolta, hogy egyedül is meg tudja oldani ezeket a szakmai kérdéseket."

Amint a keddi tájékoztatón kiderült, a belső vizsgálat során áttekintették a patológus által hazatérése óta kiadott kórszövettani és aspirációs citológiai leleteket. A felülvizsgálatot a General Medical Council által elrendelt angol vizsgálattal azonos szakmai elvek szerint folytatták le. Összességében 1112 kórszövettani és 329 aspirációs citológiai leletet auditáltak, ezek között egy téves értékelést találtak, ami miatt felvették a kapcsolatot az érintett beteg kezelőorvosával és behívták a pácienst kontrollvizsgálatra. „Az utánvizsgálatot elvégző egyetemi tanár nem észlelt a betegnél olyan további elváltozást, amely beavatkozást vagy újabb mintavételt indokolt volna" – áll az esetről kiadott közleményben, amely ekként összegez: „a szigetországi munkától eltiltott patológus magyarországi diagnosztikai tevékenységével megfelelően szolgálta a betegek érdekeit, nekik kárt nem okozott."

Mikó Tivadar a sorozatos külföldi tévedéseket és a korrektnek ítélt hazai tevékenység közötti ellentmondást azzal magyarázta: a patológus hazai munkája jobbára speciális szakterületre, az emlőpatológiára és az aspirációs citológiára irányult, ezzel szemben Wales-ben általános kórházi anyagot leletezett, s eközben számos olyan típusú minta is megfordult a keze között, amely terén nem volt megfelelő gyakorlata. Az intézetvezető hozzátette: különbség az is, hogy amíg külföldön egy vidéki kórházban magára volt hagyatva a patológus, a szegedi intézetben 18 szakember dolgozik, az orvosok a leletezést közösen, egy külön erre a célra szolgáló helyiségben végzik, ahol korlátlan konzultációs lehetőség áll rendelkezésükre. Hozzátette: az érintett patológus dokumentálhatóan a kórszövettani esetek mintegy 5 százalékában élt is a konzultációs lehetőséggel, kikérte az adott szakterületen nagyobb tapasztalattal rendelkező kolléga véleményét, s ez a gyakorlat megóvta a klinikai horderejű tévedésektől.

Arra a kérdésre, hogy a belső vizsgálat fényében alkalmaznák-e ismét a patológust Szegeden, Mikó Tivadar azt válaszolta: a közeljövő terveiben ez az alternatíva nem szerepel, ám ha hiány alakulna ki az intézetben szakemberekből, nem zárkózna el ennek a lehetőségnek a megfontolásától sem. (Szakmai nyilatkozatok szerint jelenleg mintegy 260-280 patológus dolgozik az országban. A minimumkövetelményeket figyelembe véve ennek a kétszeresére lenne szükség ahhoz, hogy optimális munkafeltételek mellett dolgozhassanak és a betegeknek ne kelljen olyan sokat várni a leleteik értékelésére. Budapesten jobb a helyzet, ám vidéken nincs lényeges különbség a nyugat- és a kelet-magyarországi kisebb intézmények helyzetében, szinte minden régióban kevés a szakember.)

Mikó Tivadar úgy fogalmazott: „a belső vizsgálat az orvost mint patológus szakembert rehabilitálta. Figyelembe véve a patológushiányt, biztos vagyok abban, hogy rövid úton el tud helyezkedni a szakmájában." (A patológus elküldésekor egyébként egyáltalán nem hivatkoztak szakmai hiányosságokra, az indok az volt, hogy etikailag elvárhatónak tartották volna, hogy a munkáltatóját beavassa a külföldön vele szemben folytatott eljárásról.) A lezárt szegedi vizsgálat eredményét a klinikai központ vezetősége mellett egyébként megküldték az illetékes szakmai kollégium elnökének, az ÁNTSZ regionális főorvosának és az országos szakfelügyelő főorvosnak is.