Költözik a rendelő Dunaújvárosban

Kiüríti, s visszaadja az önkormányzatnak a belvárosi rendelőt a dunaújvárosi kórház.

A dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház Kht. két éve elfogadott stratégiai tervében kiemelendően fontos lépésként határozták el a kubatúra csökkentését, amelynek döntő eleme a kórház kiköltözése az önkormányzat tulajdonában álló I. számú Rendelőintézetből, amelyet az újvárosiak kupolás vagy fehér rendelőnek neveznek. Az önkormányzat egyetértésével elfogadott terv a költségmegtakarítást szolgálja, ugyanis jelentős kiadásokkal jár a „fehér rendelő" fenntartása, ezért a járóbeteg-szakellátás egy részét a kórház épületébe, illetve a másik részét a bérelt, II. számú Rendelőintézetbe (népnyelven: zöld rendelő) költöztetik.

A nagy változásokkal járó átszervezés két évet váratott magára, hiszen a I. Rendelőintézet vonatkozásában a Szent Pantaleon Kórház Kht. vagyonkezelési jogát már 2006. december 31-ével meg kívánta szünteti az önkormányzat, amely ezúttal 2008 végét jelöli meg határidőként. A közgyűlés elé kerülő határozat szerint az épületet a továbbiakban egészségügyi centrumként kívánja működtetni „egy szélesebb spektrumú színvonalas szolgáltatásokat ajánló hasznosítási konstrukció keretében, és ezt a célt magántőke bevonásával kívánja megvalósítani" – olvasható az előterjesztésben.

A költöztetések november végén megkezdődtek, a diabetológia már a „zöld rendelőben" fogadja a betegeket, hamarosan következik a fül-orr-gégészeti szakrendelés, valamint az audiológia, és jon sorra a többi járóbeteg-rendelés.

A kórház közleménye igyekszik megnyugtatni a helyi közvéleményt azzal, hogy tudatják, a rendelési idők változatlanok maradnak, a szakorvosi órák száma nem csökken, a lakosság ellátását az intézkedés nem veszélyezteti. Az egyes rendelések átköltöztetését előre meghatározott ütemterv szerint végzik, amelyről tájékoztatják az ellátási körzetükhöz tartozókat.

A döntést kettős kényszer szülte. Egyrészt a takarékosság, ugyanis az I. számú Rendelőintézetnek mindössze negyven százalékát „lakja" a kórház – a többi terület jórészt a háziorvosoké, fogorvosoké, illetve itt található a kórház belső forgalmú patikája –, így nem fér el minden járóbeteg-szakrendelés a kórház szomszédságában álló ingatlanban. Ugyanakkor magas az épület rezsiköltsége, havonta hatmillió forintos kiadást okoz az egészségügyi szolgáltatónak, amely jelentős adósságállománnyal küszködik, és így megszabadulhat a fenntartási költségektől. Másrészt a kórház által havonta hat-hét millió forintért bérelt (az önkormányzat évekkel ezelőtt eladta, a bevételt a kórház adósságkonszolidációjára költötte) „zöld rendelőben" viszont van szabad hely, ezért itt ki tudják alakítani a járóbeteg-ellátás új központját a diagnosztikai lehetőségekkel együtt.

A hír finoman szólva sem aratott osztatlan örömöt a dunaújvárosiak körében, akik a régi döntés valóra váltásával most szembesülnek valójában. A „csinált" város ritka előnyét élvezhették eddig a városlakók, ugyanis a város tervezői annak idején a belvárosban egy központba álmodták a rendelőintézetet és a kórházat, kényelmet biztosítva ellátónak, ellátottnak egyaránt. Erről most le kell mondaniuk.