Meghatározó, regionális szerepben

Az állandósult szűkítés, forráselvonás után a helyzet normalizálódásában reménykednek a dunaújvárosi kórházban is.

Az adósságállomány leszorítása és a struktúraátalakítás, valamint a nagy volumenű fejlesztések hajnalán beszélgettünk dr. Máté-Kasza Lászlóval, a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház Nonprofit Kht. ügyvezető főigazgató főorvosával az intézménnyel szemben támasztott elvárásokról és azok teljesíthetőségéről.

– A kórház vezetőjeként az intézmény irányításában mi a legnagyobb kihívás, a legizgalmasabb szakmai feladat az ön számára?
– A legnagyobb kihívás, hogy a kórház megmaradjon regionális, 130-140 ezer ember ellátását biztosító és meghatározó fontosságú intézményként. A finanszírozás és a szabályozás az elmúlt években állandóan változott, jellemzően a kapacitások szűkítésének, az intézmények számának csökkentése irányába. Remélhetően a kormányváltással új egészségpolitikai koncepcionális elemek jelennek majd meg. Fejér megye egészségügyi szakellátásában gyakorlatilag két, nagyobb kórház játszik kiemelt szerepet. A meghatározó intézmény nyilvánvalóan a székesfehérvári kórház, de több vonatkozásában, például diabetológia, infektológia, a teljes megyei ellátás a mi felelősségünk. A városi kórházakra jellemző feladatkört tehát bőven meghaladja munkánk, sőt, a megyehatáron átnyúló Tolna és Bács-Kiskun megyére kiterjedő vonzáskörzetünk miatt tovább bővült.

– A regionális szerepkör megőrzésén túl mi kerül még erre a képzeletbeli listára?
– Az aktuális, napi kihívásoknak való megfelelés. Az, hogy ezt a rendkívül nehéz, súlyos adósságállománnyal terhelt időszakot túléljük. Ez nyilvánvalóan a maximális, de ésszerű takarékosság elérését és a legköltséghatékonyabb szakmai struktúra és kubatúra kialakítását követeli meg tőlünk. Ennek érdekében a tulajdonos által elfogadott struktúraátalakítási terveket meg kell valósítanunk, ami adott esetben például rendelőkből való kiköltözéssel fog járni. A kórház központi épületére centralizáljuk ugyanis a betegellátási funkciókat, hiszen immár tényként kezelhetjük, hogy 3,8 milliárd forintos pályázati forrásból új épülettel bővülünk, amelyben a központi műtőblokk, az új intenzív osztály és az új járóbeteg diagnosztikai centrum kap helyet. A fejlesztésnek köszönhetően a sürgősségi betegellátó osztály működési feltételei is javulni fognak.

Éppen a beruházáshoz kötődik az ugyancsak nagy szakmai kihívást jelentő feltétel biztosítása, hogy a működéshez megfelelő személyi állomány álljon rendelkezésre. A pályázati forrás ugyanis csak a tárgyi feltételek megteremtését szolgálja. A humánerőforrás-igény biztosítása már most is égető gond, hasonlóan a többi kórházhoz. Szakorvosból, szakápolóból ugyanis egyre nagyobb a hiány az ismert okok miatt. A humánerőforrás-utánpótlás koncepciójának megvalósítása kiemelt feladatunk, mely alapköve annak is, hogy súlyponti kórházként az egyre szigorúbb szakmai minimumfeltételeknek meg tudjon felelni az intézmény.

– Miként tud megfelelni a kórház a számtalan elvárásnak, kezdve a törvényi kötelezettségektől, hatósági ellenőrzésektől a tulajdonosi elváráson át a betegek igényéig?
– Ennyi elvárásnak maradéktalanul megfelelni szinte lehetetlen. Ha már rangsorolnom kell, egy az egészségügyi szférában dolgozó vezetőként, akkor mindenképpen a betegek ellátásának elsődlegességét hangsúlyoznám. A betegek minél színvonalasabb ellátása, gyógyítása a legfőbb szakmai kötelességünk, s lényegében ez az egészségügy célja is. A tulajdonosi elvárások kapcsán azt kell mondanom, ugyancsak meghatározóan fontosak és hasonlóak a célok is. A szakmai színvonal megtartása rentábilis működés mellett. A tulajdonos önkormányzat elvárja, olyan gazdálkodást folytasson a kórház menedzsmentje, hogy az lehetőség szerint ne terhelje aránytalanul a várost.

Nos, itt jelentkezik egy óriási ellentmondás, hiszen a rentabilitás megvalósítása tulajdonosi oldalról jogos elvárás, de nem teljesíthető az elvárt mértékben. Ráadásul az önkormányzatok anyagi helyzete talán még rosszabb, mint az egészségügyi intézményeké, így nem képesek tulajdonosi, kórházat támogató kötelezettségeiknek eleget tenni, s ez tovább fokozza az intézmények likviditási gondjait. A kórházaknak ugyanis saját működési költségükből kell ezeket a kiadásokat állniuk.

Az amortizációs műszerpótlások, karbantartások, felújítások pedig az elégtelen finanszírozás miatt likviditási gondhoz vezetnek. Az egyes kórházak eltérő helyzetben vannak, attól függően, hogy az önkormányzat mennyire tudja támogatni egészségügyi intézményét és attól függően is, hogy milyen állami fejlesztésekben, pályázati támogatásokban részesültek és egyáltalán a menedzsmentek megbízásukkor milyen likviditási kondíciókkal vették át az intézményeket.

– A jogszabályi háttérben mi okozza a legnagyobb gondot?
– Nem illik véleményezni a törvényalkotást, de tizenhárom évi kórházvezetői tapasztalatom azt mondatja velem, hogy túlszabályozottság, következetlen és lassanként finanszírozással kapcsolatosan követhetetlen változtatások jellemzik a jogszabályi környezetet. Megéltük, hogy egy éven belül többféle finanszírozási technika jelent meg, sőt, visszamenőleges hatályú rendelkezéseket hoztak. Egyre szigorodnak az elvárások, legyen szó az EU-jogharmonizáció részeként a munkaidőre vonatkozó jogszabályról. Logikus a jogharmonizáció, de nincsenek meg hozzá sem a személyi, sem a pénzügyi feltételek.

A hatósági ellenőrzések a törvényalkotás szellemében szigorodnak, s ennek nyilvánvalóan egy felkészületlen kórházrendszer esetében az a következménye, hogy az ellenőrzéseket szankcionálás követi. Vannak olyan intézmények, amelyek már most nem tudnak megfelelni az előírásoknak, ezt mutatják az osztálybezárások orvoshiány miatt, a kapacitásszűkítések az elégtelen műszerezettség miatt. Megyei kórház megszűnéséről is olvashattunk már, mert hatalmas adósságállományt halmozott fel és így tovább.

– Hogy áll a dunaújvárosi kórház?
– Kitartásunknak és a jó szakmai előkészítésnek köszönhetően most egy közel négymilliárdos fejlesztést valósíthatunk meg. A kórház és az önkormányzat által együttesen megnyert pénz lehetőséget nyújt olyan műszerfejlesztésre, modernizálásra, valamint a sürgősségi betegellátás olyan jellegű fejlesztésére, ami a jövőre nézve is egyfajta garanciát és segítséget ad ahhoz, hogy a kórház talpon tudjon maradni.

– Milyen erősségekkel bír az intézmény?
– Többek között azzal, hogy egy ilyen pályázati forrás birtokában végre tudja hajtani a szükséges fejlesztéseket. Másrészt speciális regionális elhelyezkedésünk miatt igazából nincs a közelben konkurens kórház, mely „létünket" veszélyeztetné. Nagy a város, közlekedési csomópontban fekszik, sok az ipari létesítmény. Ebből következik, hogy aránylag stabil a lakosságszám, az emberek nem akarnak elköltözni innen az aránylag jó munkalehetőség miatt. A város tehát igényli egy ilyen kórház működtetését. A pozíciónk ilyen szempontból kedvező és a jövőképünk is biztató.

Nagy és modern kórház a dunaújvárosi, számos osztályt sikerült felújítani. A műszerezettségünk, a komfortfokozatunk elfogadhatóan jó, olyan húzóágazataink vannak, mint például a gasztroenterológia, a szemészet, a diabetológiai ellátás, de több szakmában is nagyon elfogadott a kórház a vonzáskörzetünkben. Az ellátási területen kívülről is meglehetősen magas, 16-18 százalékban keresnek bennünket a betegek.

Szintén fő erősségeink közé tartozik a kórházához lojális, az elmúlt időszakban példásan összetartó, az intézmény menedzsmentjének céljait is támogató kollektíva. Dolgozóink döntő többsége sok szállal kötődik városunkhoz, az így kialakult lokálpatriotizmus is segíti orvosaink és nővéreink helyben tartását.