Megtörték a kirúgási hullámot

Az eredeti 214 -ről 84-re sikerült a szakszervezetnek leszorítania az elbocsátandók számát.

Illés József, az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetségének alelnöke a Weborvosnak elmondta: a szakszervezet természetesen szeretné, ha ezzel a lépéssel befejeződne az elbocsátás folyamata, de erre ők sem kaptak ígéretet. Azt egyébként, hogy e leépítési hullám csupán a kezdet, sejteti az is, hogy az egy hete hivatalba lépett új rektor, Gábriel Róbert professzor első nyilatkozatai szerint a csaknem 5 milliárd forintos eladósodás miatt nem csak a korábbi struktúrán, hanem a meglévő létszámon is változtatni akar.

Bár a tervezett, tömeges leépítés hírét már hónapokkal korábban megszellőztette az egyetem vezetése, a végső lépésre azonban csak nyár elején szánta el magát. Ezt mutatja az is, hogy csupán június 13-án kapta meg a Dél-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ az erről szóló hivatalos levelet. Az említett dokumentum első ütemben 214 dolgozó tervezett elbocsátását jelölte meg – reagált megkeresésünkre Milassin Erika, a hivatal pécsi kirendeltségének igazgatója.

A szakember hozzátette: mivel az egyetem megküldött levele egyelőre csupán foglalkoztatási csoportokat tartalmazott – orvosokat, diplomás szakdolgozókat, illetve gazdasági-műszaki munkatársakat - a továbbiakban várja a központ a már konkrét, nevesített listát. Bár a munkaügyi központ az adott lehetőségeken belül természetesen mindent megpróbál az állás nélkül maradók elhelyezkedésének elősegítésére, az országos leépítések miatt nehéz feladat az egészségügyi szakdolgozók (orvosok, nővérek, ápolók, műtősök, stb.) munkához juttatása. Némileg könnyebb helyzetben vannak az egészségügyből elbocsátott adminisztratív, műszaki esetleg gazdasági munkatársak. Ezt támasztják alá az eddigi tapasztalatok is.

Az újbóli elhelyezkedésnél komoly gát az életkor; a fiatal orvosok nyilván jóval könnyebben találnak állást, mivel mobilabbak idősebb kollegáiknál.
Kérdésünkre, a munkaügyi központoknak van-e rálátásuk az egészségügyi tárca meghirdette mobilitási programra, az igazgatónő elmondta: minden megyében, így Baranyában is felállt már az a koordinációs bizottság, amelyik az említett projektet felügyeli, illetve fogadja a beérkezett pályázatokat. Ezzel a bizottsággal a regionális munkaügyi központok is kapcsolatban állnak, közösen igyekeznek utat keresni azoknak, akik utcára kerülnek az egészségügyi ellátó rendszerből.

 
Megkerestük a mobilitási programot helyben koordináló bizottságot is, ahonnan azt az információt kaptuk, hogy eddig EGYETLEN elbocsátott orvos kereste meg a hivatalt áttelepülési céllal: az egyik baranyai intézményből a siófoki kórházban akart újabb álláshoz jutni. Hogy sikerrel járt-e, a hivatalnak nincs tudomása róla.

Az érdektelenség azért meglepő, a mobilitási bizottságban dolgozó szakember szerint érthetetlen is, mert Baranyában már történtek tömeges leépítések. Az okokat ugyan – például az információ hiányból fakadó tájékozatlanság, a mobilitási pályázathoz szükséges bonyolult, részletes kérdőív, a bürokratikus ügyintézés, vagy a röghöz kötött szemlélet - csak találgatni lehet, annyi azonban bizonyos: egyelőre a rászorulók nem reagáltak a tárca által felkínált lehetőségre.