Merre tart az orvosi rehabilitáció? | Weborvos

Az orvosi rehabilitáció helyzete javult, de még korántsem rózsás.

A viszonylag új tudományról dr. Szilassy Géza, a Jósa András Oktató Kórház Rehabilitációs Osztályának osztályvezető főorvosa beszélt a Weborvosnak.

- Az orvosi rehabilitációval kapcsolatban számos kihívással kell szembe néznünk, közéjük tartozik a szakma presztízse, a finanszírozás és nem utolsó sorban a szakemberhiány. Bár azt is meg kell jegyeznem, hogy valamennyi területen történt előrelépés, de az orvosi rehabilitáció helyzete korántsem rózsás.

- A megfelelő és időszerű orvosi rehabilitáció igazoltan javítja a betegek túlélési esélyeit és életminőségét. Hol tart, milyen irányban halad ez a szakterület?

- Elismertsége nincs még helyén, hiszen ez igen fiatal tudományág a medicinán belül. Természetesen korábban is foglalkoztak rehabilitációs tevékenységgel, de szétszórtan, nem egységesen. Voltak szakemberek, akik agyi történés után kialakult beszédzavarral küszködő betegekkel, vagy csípőtöréssel, illetve több szervsérülésen átesett betegek mobilizálásával, vagy fizioterápiás kezelésekkel foglalkoztak. E szakterületekből nőtte ki magát az orvosi rehabilitáció és vált önálló diszciplinává a medicinán belül.

- Nyíregyházán a megyében elsőként 1987-ben, éppen 20 esztendeje alakult meg az osztály. Hiányos presztízsét kifejezően mutatta az egyetemi tanszék hiánya, akkoriban nem volt rehabilitációs szakorvosképzés. Úgy kerültek ki az egyetemről a kollégák, hogy szakkollégiumi szinten sem hallottak az orvosi rehabilitációról. Ma már nem ennyire kedvezőtlen a helyzet.  Óriási előrelépés, hogy elsődleges, azaz primér szakvizsgát tehetnek a hallgatók orvosi rehabilitációból. Korábban csak ún. ráépített szakvizsgára volt lehetőség, ma már a rezidens képzés keretében is megszerezhetik elsődleges szakvizsgájukat. Szépen halad előre a szakma és ezzel párhuzamosan természetesen növekszik presztízse is.

- Az egészségügyi változások nem hagyják érintetlenül ezt a szakterületet sem. Vannak új kihívások?

- Változatlanul gond, hogy a pozitív változások ellenére még mindig kevés a rehabilitációs szakember. Az egészségügyi reform következtében szinte egyik-napról a másikra jelentős mértékben nőtt a rehabilitációs ágyak száma. Megyénkben például kétszeresére növekedett április óta. A problémát az okozza, hogy bár az ágyak virtuálisan léteznek, de a legtöbb intézményben nem rendelkeznek a hozzá szükséges személyi és tárgyi feltételekkel.

-- Hogyan látja, mint rehabilitációs szakfőorvos, szükség volt ilyen mértékű ágyszámnövekedésre?

- Úgy vélem, hogy itt a megyében fele annyi rehabilitációs ágy is elegendő lenne, mint amennyi április elseje óta rendelkezésre áll. Én a magam részéről támogatom a kisvárdai fejlesztést, a fehérgyarmati kórházban a rehabilitációs központ működését, ugyanakkor nem tartom indokoltnak a mátészalkai és, itt is működik egyfajta progresszivitási elv, a szükségletekhez igazodó konstrukciók alapot adnak a progresszivitás érvényesítéséhez. A rehabilitációnak van egy ún. korai és késői forma.

- A korai rehabilitáció központját úgy gondolom, hogy a Jósa András Kórházban kell kialakítani, hiszen ide koncentrálódik a megyei progresszív betegellátás. Amikor  elérünk egy bizonyos javulást a betegnél, akkor következhetnek a későbbi rehabilitációs kezelések a területi kórházakban.

- Vannak új módszerek, kutatási eredmények a rehabilitációban is.
Léteznek komputer által vezérelt robotok, amelyek különféle tornáztató eszközként működnek. A robotok technikai kidolgozása, egy európai uniós projekt részeként, éppen Magyarországon, a budapesti Rehabilitációs Intézetben történik.
Ez lenne a jövő, a jelenleg azonban az osztály nem áll túl jól a technikai kapacitás dolgában. Úgy gondolom, a fejlesztési lehetőségeket támogatnia kell a fenntartónak és a menedzsmentnek, rehabilitációs központ létrehozása érdekében.
Természetesen vannak nagyszabású fejlesztési tervek, melyeket szeretnénk valóra váltani, és vannak realitások amelyeket az élet rákényszerít a kórházra. Így állunk most.