Mindszenti beteg: nincs szakértői közös nevező

Nem jutottak közös nevezőre a mindszenti beteg ügyében kirendelt szakértők.

Nem jutottak közös nevezőre a mindszenti beteg ügyében kirendelt szakértők a hódmezővásárhelyi kórház egy orvosával szemben foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt folyó per megismételt elsőfokú eljárásának csütörtöki tárgyalásán.

Két szakértőnek a csütörtöki tárgyaláson elhangzott véleménye szerint a beteg állapota a szentesi vizsgálat és a hódmezővásárhelyi kórházba érkezés között jelentősen romlott, ezért a férfi sürgősségi ellátást igényelt volna. Álláspontjuk szerint annak érdekében, hogy kiderüljön, a férfi közvetlen életveszélyben van-e, több vizsgálat elvégzésére is szükség lett volna.

Egyikük, Varga Tibor professzor szerint a páciens halála tüdőgyulladás miatt kialakult állapotrosszabbodás miatt következhetett be. A szakvéleményt adó Pénzes István professzor a tárgyaláson hangsúlyozta, a páciens krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedett, az orvosi kezelést többször is visszautasította, általános állapota hosszú ideje rossz volt, hirtelen változás azonban nem következett be benne. A boncolás során sem vetődött fel olyan körülmény, amely a sürgős szükség fennállására utalt volna - tette hozzá az egyetemi tanár.

Kriveczky György ügyvéd indítványozta, hogy a bíróság szakértőként rendelje ki Balogh Istvánt, aki az ügyben magánszakértőként szakvéleményt készített, mely szerint az orvos a szakma szabályainak megfelelően járt el a beteg ellátásakor. A védő hangsúlyozta, a bíróság csak új szakértő kirendelésével oldhatja fel a szakvélemények közötti ellentmondásokat, és így hozhat megalapozott ítéletet. A bíróság az indítványt elutasította.

Pénzbüntetés kiszabását kérte az ügyész
A 67 éves mindszenti férfi háziorvosi beutalóval jelentkezett a szentesi kórház sürgősségi belgyógyászati ambulanciáján fokozódó fulladásos panasszal. A beteg itt a felajánlott kórházi kezelést saját felelősségére elutasította és távozott az intézményből. Délután a férfi háziorvosa riasztotta a mentőket, akik ekkor a hódmezővásárhelyi kórház belgyógyászati osztályára vitték a beteget. Itt a férfit ügyeletes orvosként a későbbi vádlott fogadta. Lajkó Szilvia ügyész a perbeszédében hangsúlyozta, a doktornő ekkor nem vizsgálta meg kellő alapossággal a férfit, így nem alkothatott pontos képet a férfi pillanatnyi állapotáról, s arról, szállítható-e. A pácienst egy orvos nélküli mentőben küldte tovább a szentesi kórházba, a férfi keringése azonban összeomlott és a beteg életét nem tudták megmenteni.

Kriveczky György ügyvéd a védence felmentését kérő perbeszédében kifejtette, bár a beteget aznap két orvos is látta, a vádlott volt az egyetlen, aki a pácienst nem "saját lábán" engedte el. A férfi a vásárhelyi kórházban nem volt olyan állapotban, amely sürgősségi ellátást igényelt volna, s ezt a vádlott pontosan meg tudta állapítani a tizennyolc perces megfigyeléssel és az elvégzett vizsgálatokkal, valamint a néhány órával korábbi leletek áttekintésével.

A védő elmondta, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium új eljárást rendelt el annak kiderítésére, hogy az esetben terheli-e valamilyen felelősség a mentőszolgálatot, s miként kerülhetett nyilvánosságra az a telefonbeszélgetés, amely a férfi halálát követően a doktornő és a mentők között zajlott.

Az ügyben február 4-én hirdet ítéletet Vörös Erika bíró.