Morgolódó betegek, tájékozatlan doktorok

Főként a hangnemre, az emberi méltóság megsértésére és a korrekt tájékoztatás hiányára panaszkodnak a betegek.

Van, akit az háborít fel, hogy több mint két hónapot kellett várnia ortopédiai műtétre, ám mire az előjegyzésben rá került volna a sor, a létszámleépítés miatt elment az a doktor, aki az operációt elvégezte volna. Ezért újabb másfél hónap várakozásra „ítélték". A nőbeteg azt írja: „nem tudok menni, és ez nem hazugság, de nem is valakik ellen való uszítás, hanem egy szomorú tény".

Egy másik panaszos leveléből kiderül: „örülök, ha az embernek gennyes hallójárat-gyulladása van, ami elviselhetetlen fájdalommal jár, de nem fogadják a rendelőintézetben délután, mert nincs időpontja." E sor folytatható azzal a történettel, amit B. Lászlóné panaszolt el portálunknak, s amelyben minden olyan gond együtt áll, ami általánosan is jellemzi a kórházi ellátás során elszenvedett sérelmek fajtáit.

A panaszos elmondta, hogy 84 éves anyja teljes szellemi és fizikai frissességben ünnepelte a közelmúltban a születésnapját. Az idős asszony azonban egy hete említette, hogy az oldalába időnként beleáll valami görcsre emlékeztető fájás, ami napról napra fokozódik. Elment a háziorvoshoz. A doktor felírta a görcsoldót, s azzal küldte haza: „kedves néni magának ebben a korban már többet kellene pihenni." A panaszok persze a fekvéstől semmit nem szűntek.

- Egy hét múlva aztán anyám kérte, hívjak mentőt, mert nagyon rosszul érzi magát. A gyors segítség flottul kiért, amíg én összekaptam magam és a kórházba értem, már ott volt az anyám is. Fölfektették egy tolókocsira, s félretolták a folyosón. Mondta az orvos, most rengeteg a dolga, nem tud foglalkozni a nénivel, de majd jön – mesélte a történetet az 59 éves hozzátartozó. - Délután kettőig annyi történt, hogy anyám karjába bekötöttek egy infúziót. Fél négy lehetett már, amikor intett, hogy hajoljak közelebb hozzá: a fülembe súgta, nem bírja tovább, nagyon kell pisilnie. Elmentem a nővérszobához, és kértem az ápolót, hogy segítsen. A nővér rám nézett, majd közölte: látja azt a helyiséget ott oldalt? Meg kellene fogni egy ágytálat és lerendezni a mamával azt a kis dolgot, mert engem most más beteghez hívnak.

- Elmúlt négy óra, amikor anyámat felvették az osztályra és kapott egy ágyat - folytatatta a panaszos. - Mondtam az orvosnak, úgy látom, hogy egyre rosszabbul van, szeretném, ha végre már történne valami. Kértem azt is, hozzanak egy hőmérőt, mert látom, rázza a hideg. Öt perc múlva megnyugtattak: ez csak hőemelkedés. Ezután elvégeztek nála egy átvilágítást , és ott kiderült: azért van a szerencsétlen rosszul, mert elzáródott az epevezetéke.  Amikor visszahozták a láza közelítette a 40 fokot. Kapott priznicet. Most már nyugodjon meg, menjen haza, majd valami lesz a mamával, mondta az orvos.

- Természetesen nem tudtam megnyugodni, és este hét óra körül telefonáltam a kórházba. Ott azt mondták, a néni már egy másik osztályra került. Hívtam a „másik osztályt", ahol a doktornő közölte: nézze, az történt, hogy a „kedves" beteg már rossz állapotban került hozzánk, időközben leállt az egyik veséje. Újra felöltöztem és visszamentem a kórházba. Megkerestem azt a doktornőt, akivel beszéltem telefonon, és megpróbáltam rávezetni arra, hogy valamit tenni kéne, mert úgy látom, hogy eddig nem történt semmi, viszont egyre rosszabbul van anyám. Nem értem az ötödik mondatom végéhez, amikor az orvos váratlanul felém fordult és idegesen megjegyezte: több mint 35 órája talpon van, teszi a dolgát, ne sürgessem.

- Az epeműtétet végül anyámnál elvégezték, de a megalázó helyzetet azóta sem tudjuk elfelejteni - fejezte be történetét a hozzátartozó.

A betegjogi képviselők

Az ilyen panaszok nem lepik meg a betegjogi képviselőket, hiszen munkájuk során sok hasonlóval szembesülnek. Baranyában két jogvédő szakember - a megyei kórházban, illetve Baranya fekvőbeteg-intézményeiben dr. Keller Ágnes, a pécsi egyetem klinikán dr. Szendy Erzsébet - teljesít szolgálatot. Hozzájuk meghatározott időpontban, csütörtökön délután két órától lehet fordulni.

Az országban dolgozó betegjogi képviselők jelentéseiket negyedévente küldik a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítványhoz.

Az egész országban mindössze 52 jogvédő munkálkodik, számuk megyénként is változó. Amíg például a fővárosban 8 képviselő dolgozik, addig az ország hét megyéjében csupán egy-egy jogvédő szolgál.

A kérdésre, vajon nem kevés-e a képviselők száma, hiszen egyre több és összetettebb panaszokkal keresik meg őket, a közalapítvány szakreferense, dr. Pálfi Éva a Weborvosnak elmondta: nehéz megítélni, hogy mikor rendelkezik elegendő munkatárssal egy rendszer. Hiszen ott van például a szociális szféra, ahol jóval többen tevékenykednek, de mégis arról lehet hallani, hogy nincsenek elegen.

- Amennyiben a kérdéshez a még mindig rendkívül nagy számú orvos-beteg találkozások szempontjából közelítünk, akkor elmondható, valóban több betegjogi képviselőre lenne szükség. Viszont, ha a hozzánk beérkező 8000 kliens-panaszt vesszük alapul, akkor már elegendőnek mondható a munkatársaink száma - állítja a szakember.

A panaszok zöme az emberi méltóság megsértéséről, illetve az egészségügyi ellátáshoz való jog hiányosságáról szól. E kettő egyébként gyakran keveredik egymással.

A beérkezett panaszok átvizsgálása után dől el, hogy azok közül melyek megoldása maradhat a közalapítvány kompetenciájába, illetve mik azok a sérelmek, amik már túllépnek hatáskörükön. Ez utóbbiakat az egészségbiztosítási felügyeletnek továbbítják.

Leggyakoribb panaszok

Érdeklődésünkre, vannak-e olyan tipizálható betegpanaszok, amelyek a most zajló változásokhoz köthetők, a szakreferens a jogszabályokkal kapcsolatos általános tájékozatlanságot említette.

A tapasztalatok azt mutatják - s ezt a pécsi klinika betegjogi képviselője dr. Szendy Erzsébet is megerősítette portálunknak -, sok háziorvos még mindig nincs megfelelően tisztában a vizitdíj jogszabályi hátterével. Így aztán a betegét sem tudja megfelelő (pontos és korrekt) információval ellátni. Ilyen eseteknél a beteg – miután megtette a kivizsgálásához szükséges vizit-köröket, de nem tudja eldönteni, hogy jogosan fizette-e ki a különböző ellátó helyeken a díjakat - a saját maga megnyugtatására, illetve objektív véleményért céljából a közalapítványhoz fordul.

A betegjogi képviselők egyébként azt is tapasztalják, hogy a betegek még mindig nincsenek tisztában sem jogaikkal, sem a kötelezettségeikkel. Ezért érdemes leszögezni: sürgős szükség esetén az életmentéshez, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzéséhez való jog alapvető emberi jognak számít. Annak igénybevétele semmilyen módon nem korlátozható. Ugyancsak alapvető joga van a betegnek ahhoz, hogy szenvedéseit minden esetben csökkentsék. A beteg jogosult továbbá az állapota által szakmailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltatás igénybevételére, amennyiben ezt semmilyen jogviszony nem zárja ki.

Amíg a betegek panaszaik felsorolásakor csakis sérelmeiket említik, közülük szintén kevesen tudják, hogy nekik is vannak alapvető kötelességeik, melyeket be kell (kellene) tartaniuk az őket ellátó egészségügyi szolgáltatónál. Ilyenek például az egészségügyi ellátására vonatkozó rendeletek betartása, a gyógyító egészségügyi intézménnyel való kötelező együttműködés.

Dr. Pálfi Éva szerint az egészségügyet korábban is fokozott társadalmi érdeklődés övezte, ám ez a fajta kiemelt figyelem napjainkban különösen jellemző. Ennek oka pedig a most zajló változásokban keresendő.