Napra tették a haldokló beteget

A tűző napra ültették azt a battonyai beteget, akit áttételes rákkal kezeltek.

Máté Zoltán tüdődaganatát áprilisban műtötték meg. Később a rák az agyát is megtámadta, majd szinte minden szervére átterjedt a gyilkos kór. Mozgásképtelenné vált. A vizsgálatokra ezért nem vihette személyautóval a család. Betegszállító-autóra volt szükség.
— Minden utazás kálvária volt. Előfordult, hogy reggel ötkor jöttek érte és éjjel fél 11-kor hozták haza. Étlen, szomjan volt, a gyógyszereit sem kapta meg. A szükségleteit nem tudta elvégezni. Ekkor döntöttem úgy, hogy elkísérem. Mivel a betegszállító autóba nem ülhettem be, ezért busszal mentem a férjem után. Július 31-én is. Csakhogy akkor olyan gyorsan megtörtént a vizsgálat, hogy mire a busszal Orosházára értem, addigra a betegszállítók hazahozták a papát. Mivel nem volt itthon senki, széket kértek a szomszédból és beleültették. Aznap 31 fok volt. Mivel ülni sem tudott már, lecsúszott a székről és megpróbált a hűvösbe mászni. A szomszédasszonyok figyeltek fel a nyöszörgésére. Ők vonszolták az árnyékba a magatehetetlen férjemet. Nézze, még most is le van nyomva a fű, ahol feküdt — mutatta zokogva az azóta megözvegyült asszony.

A cég ügyvezetője (aki kérte a kft. és saját neve elhallgatását) elmondta, az azóta elhalálozott férfi maga kérte, hogy hagyják ott a ház előtt, amíg a felesége haza nem ér. Arra a kérdésünkre, hogy jogszerű volt-e egy haldokló ezen kérésének eleget tenni, a cégvezető a következőket válaszolta: — A férfi tudata tiszta volt, gyámság alatt sem volt, vagyis joga volt, hogy ezt kérje a kollégáimtól. Ráadásul azt mondta, hogy a felesége fél órán belül hazaér. Kérhette volna, hogy vigyék be valamelyik szomszédhoz, vagy szállítsák vissza a rendelőintézetbe. A helyzetet jelezték munkatársaink a központnak. Arról nem tehetünk, hogy három óra múlva ért haza a felesége.
A cégvezető elmondta, a két betegszállító már nem dolgozik náluk. Közös megegyezéssel távoztak. Nem e miatt az ügy miatt.