Nem diktálhatnak az intézményi érdekek

Az új főigazgató a betegcentrikus ellátásban és a szomszéd várakkal való együttműködésben hisz.

Orvosi pályafutását a Fejér Megyei Szent György Kórházban kezdte dr. Csernavölgyi István, aki 2010 novemberében visszatért egykori munkahelyére, immár az intézmény főigazgatójaként. Belgyógyászatból és kardiológiából szakvizsgázott. Egyetemistaként az OMSZ-nál dolgozott, ügyelt az alapellátásban is. Móron belgyógyászként, kardiológusként kezdett dolgozni, majd osztályvezető főorvos és orvos-igazgató lett, amíg el nem nyerte a megyei kórház vezető állását. Büszke arra, hogy Móron sikerült megvalósítaniuk az orvosokkal, szakdolgozókkal közösen a betegközpontú ellátást, sikerült jövőképet megfogalmazniuk, arculatot kialakítaniuk az intézménynek. A lapunknak adott interjúban először is arról beszélt, mi motiválta a vezetői állás megpályázásakor:

– A megyében dolgozó orvosként saját bőrömön tapasztaltam a struktúra működésképtelenségét, gazdasági nehézségeit, a nem megfelelő betegút-rendszereket. Mindezzel együtt komoly morális válságot látok az egészségügyben, és úgy gondoltam, lehet ezt másképp is csinálni, hiszen lehet együttműködni a szomszéd várakkal, meg lehet beszélni a betegirányítást, együtt lehet működni gazdasági területen. Házon belül pedig egyik feladatom, hogy kezeljem a morális válságot, mely természetesen egy országos válság részjelensége. Nyitnunk kellett az alapellátás felé, ehhez a kezdeti kapcsolatfelvételt célzó lépéseket megtettük, és elindult az informatikai összehangolás is.

– Néhány hónapja irányítja az ország egyik legnagyobb kórházát, és máris látogatója érkezett. Mire jutottak Szócska Miklóssal a január 20-i találkozón?

– Röviden annyit: államtitkár úr ismertette a Semmelweis Terv gondolatait, s újdonság, hogy tevőlegesen részt vehetünk a hazai egészségügy reformjában. Összességében pozitív érzéseim vannak a találkozóról.

– Esetleg valami konkrétum felvetődött? Például az, hogy milyen szerepkör, ellátási feladat jut a tervezett nagytérségi szisztémában a Fejér megyei kórháznak?

– Még minden képlékeny fázisban van, de azon dolgozunk, hogy konkretizáljuk a Fejér megyei kórház szerepkörét, célunk hogy a megye lakosságának jobb ellátást nyújtsunk, s ehhez olyan kapacitásokat tudjunk biztosítani, amellyel az országos átlagnak megfelelő szintre emelkedik Fejérben élők hozzáférési esélye. Az aktív fekvőbeteg kapacitásunk 2010 második félévében az országos átlag hetvenhat százaléka volt, míg a járó nem érte el az ötven százalékot sem. A kórház ebből a kapacitásból nem tud korrekt és biztonságos betegellátást nyújtani. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem egyszerűen kérni szeretnénk kapacitásokat. Ebben lehet segítségünkre a Semmelweis Terv: működőképes betegellátási struktúra és betegút-rendszer alakulhat ki a tárgyalópartnerekkel való egyeztetések, közös gondolkodás során. A nagytérségben nyilván vannak különböző progresszív szintek, a megyei vagy térségi vezető intézménynek is meglesz a szerepe, amihez kiemelt finanszírozást kell társítani.

– Még nem látszik tisztán, hogyan alakul az új betegút-szervezési modell. Vannak-e aggodalmai? Gondolok arra, hogy jelenleg erős kihívói a megyei kórháznak a fővárosi intézmények. Hozhat-e pozitívumot a megyei kórháznak az új rendszer?

– Csak ez hozhat kedvező változásokat a meglévő állapotokhoz képest! A betegút mentén szervezett ellátás, amelyhez a gazdasági feltételeket is csatolják. Nem írhatja felül intézményi érdek a közösség érdekét, mert csak abban az esetben lehet működőképes a rendszer. Ebben a kérdésben is azonosulok a Semmelweis Tervvel.

– Hogyan látja a partnereket vagy ahogy ön nevezete, a szomszéd várakat, a veszprémi, illetve az újvárosi kórházat? Kialakulhat-e funkcionális integráció az intézmények között úgy, hogy az érdekek nem sérülnek?

– Először a megyén belüli funkcionális együttműködést kell megvalósítanunk, s ha megvan a megyei feladatmegosztás, nevezzük funkcionális integrációnak, akkor kerülhet sor a betegérdeket szem előtt tartó, megyék közötti betegút-rendszer kialakítására. A munka kezdetén vagyunk azzal, hogy megkezdődtek a személyes egyeztetések. Mindenfajta egyeztető fórumon végig kell mennünk, s körülbelül fél évünk van arra, hogy a konkrét betegút-rendszert, gazdasági együttműködést kialakítsuk.

– A napi ügyekhez kanyarodva: a megyei kórház is finanszírozási gondokkal küzd. A megyei közgyűlés önkormányzati biztost rendelt az intézményhez. Vannak-e már eredményei a közös munkának?

– A házon belül újfajta szakmai és gazdasági struktúrát alakítunk ki, első lépéseit már meg is tettük. A biztossal nagyon pozitív a munkakapcsolatunk. Bár behúztuk a féket, de tudjuk, hogy jövőképet is fel kell vázolnunk az itt dolgozók számára. A betegek érzékelhetik a várólisták rövidülését, ugyanis felvettük a kapcsolatot Fehérvár járóbeteg-intézményeivel, ahol vannak például ultrahang-kapacitások. A sürgősségi osztályunkat a kórház kapuját kezeljük és napi személyes jelenléttel is segítjük az osztály munkáját, jól együttműködve az ott dolgozókkal. Odafigyelünk a betegekre, a kritikus helyeken ott vagyunk, figyeljük a betegforgalmi adatok mellett a hangnemet, a stílust, az ellátás minőségét. A pozitív változás a betegek számára előbb-utóbb érezhetővé válik.

– Hogyan indult az év, sikerült-e jobb finanszírozási pozíciót elérnie a kórháznak?

– Két és fél milliárdos adósságállománnyal vettem át a kórházat, amit csökkenteni tudtunk a konszolidációs forrásnak köszönhetően is. Az adósságállomány sajnos generált, hiszen a finanszírozásunk érdemben nem változott. A degresszív finanszírozást természetesen maximálisan kihasználjuk, de ez nem elegendő az optimális helyzet eléréséhez. Keményen dolgozunk azon, hogy egy új struktúra alapjait letegyünk, ugyanis nem látom a megoldást a jelenlegi körülmények között.

– Beszélt arról, milyen szakmai jövőképpel állt neki a munkának, ön szerint mi valósulhat meg ebből?

– A legfőbb ideám, hogy betegcentrikus ellátást valósítsunk meg a móri kórház példáján a Szent György Kórházban is. Ez persze rendkívül hosszú idő, Ha a megbízatásom ötéves ciklusát nézem, akkor annak közepe és vége között valósulhat meg. Ha mindez érezhető lesz a megye ellátásának minden szegmensében, a járó-, fekvőellátásban, a betegápolás, rehabilitáció területén, akkor azt gondolom, hogy valamilyen szinten megvalósítanom céljaimat. Az elmúlt három hónap mérlegét pozitívnak ítélem meg, a munka kezdeti fázisában tartunk, elindult egy gazdasági stabilizációs folyamat, a szakmai utakat elkezdtük egyeztetni, kijelölni. Házon belül, ahol tudok, személyes jelenléttel is ott vagyok, hogy a problémákat magam is megtapasztaljam, segíteni tudjak. Úgy érzem, elég nagy elszántsággal teszem a dolgom, de ez a feladatom.