Nem kényszerből járnak továbbképzésre a szakdolgozók

A megkérdezett szakdolgozók egyharmada kifejezetten örül a pontrendszernek.

Az egészségügyi szakdolgozók képzési hajlandóságát vizsgálta egy, anonimitást biztosító kérdőíves felméréssel saját munkahelyén, a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórházban Kovács Bettina, az intézmény kommunikációs munkatársa. Arra a kérdésre, miszerint szakmai érdeklődés vagy kényszer miatt járnak továbbképzésre a szakdolgozók, nagyon magas arányban (97 százalék) azt válaszolták, hogy fontosnak tartják a folyamatos szakmai képzést, s egyharmaduk kifejezetten örült a pontrendszer bevezetésének, mert így a naprakészség biztosítva van.

A pozitív hozzáállást bizonyítja az is, hogy a válaszolók hatvan százaléka nemcsak olyan továbbképzésen vett részt, ahol pontot is kapott, hanem egyéb képzésekre is kíváncsi volt. A megkérdezettek mindössze 13 százaléka tanult kényszerből, csak azért, hogy megszerezze az előírt pontokat.

A pontrendszer bevezetése előtt a válaszadók egyötöde nem járt továbbképzésekre, nem tudta szervezett formában fejleszteni felkészültségét, követni az orvostudomány saját munkaterületét érintő fejlődését.

A felmérés egy további kérdéskörben azt is vizsgálta, hogy a különböző szakterületeken milyen a tanulási kedv, azaz tapasztalható-e eltérés a diagnosztikai és a gyógyító osztályok dolgozóinak motiváltságában. Nem kis meglepetésre nagyobb hajlandóságot és kedvet mutattak a képzés iránt a diagnosztikában dolgozók a kollégáiknál. Sajnos a felmérés nem vizsgálta az okokat, ám vélhetően mindenképpen szerepet játszik ebben az ellátás különbözőségéből eredő leterheltség, a műszakos munkabeosztás.

Határozottan megállapítható, hogy a továbbképzéseken való részvételt befolyásolja az anyagi, szociális háttér. Tanulni a többségnek lenne kedve, ám a gyermeküket/gyermekeiket egyedül nevelők különösen nehéz helyzetben vannak: krónikus időhiánnyal küszködnek, és a tanulásra fordítható idejükben inkább igyekeznek kiegészítő kereseti forrás után nézni. Az egyedülállók leginkább anyagi helyzetük miatt érzik hátrányos helyzetben magukat, ezért a kórháztól nagyobb támogatást várnak részvételükhöz.

Még az 1997-ben kiadott törvényben fogalmazódott meg, hogy az egészségügyben dolgozóknak joguk van szakképzésben, szakirányú szakképzésben és továbbképzésben részt venni, majd ezt követően 1998-ban rendelet jelent meg az egészségügyi szakdolgozók továbbképzésének szabályairól. Az egészségügyi ellátásban tevékenykedő szakdolgozóknak érvényes működési nyilvántartási kártyával kell rendelkezniük, amelyet ötévenként meg kell újítaniuk. Ehhez azonban a továbbképzési rendszerben megfelelő számú pontot kell gyűjteniük.

A feltételek teljesülését az Országos Nyilvántartó Iroda folyamatosan ellenőrzi. Akinek nincs működési nyilvántartási engedélye, az nem dolgozhat önállóan, csak felügyelettel egészségügyi szolgáltatónál. Ha valaki sehova nem tudott elmenni, vagy csak kevés pontot tudott gyűjteni, az az ötödik év végén vizsgát tehet a megszerzett ismeretekről. Ezt azonban sokan nem szeretik, hisz a felkészülés időt igényel, a vizsga pedig drukkal jár, inkább igyekszik mindenki megszerezni a szükséges pontokat. A továbbképzési rendszer a szakemberek szerint jól működik, beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt, európai viszonylatban példa értékű.