Nem minden beteg rehabilitálható | Weborvos

Az időskori csípőtáji töréseket követő rehabilitáció valós jelentését még az orvosok is gyakran helytelenül értelmezik.

Ezzel ellentétben a rehabilitáció olyan komplex ellátási terület amelyben az orvos legfontosabb feladata , hogy az operáció után, töréséből lábadozó beteg testi, lelki és szociális hátrányait mérsékelni próbálja. Azaz: az eredeti állapot visszaállítására törekedjen. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a rehabilitáció folyamatában nem csak az orvos, illetve az ő irányítása mellett dolgozó team,  hanem maga a beteg és a család is egyforma aktívitással vesz részt.

A szakmai dokumentum felhívja a figyelmet, hogy az időskori csípőtáji törések egyre komolyabb egészségügyi és szociális problémát okoznak. Ezt támasztja alá a betegstatisztika is, amely szerint mintegy 180-200 idős kori törésre csupán egy fiatalkori jut.

Bár a hazai traumatológus szakma kifogástalanul megbirkózik az egyre nagyobb számú műtéttel, de tudni kell: a hat órán belül elvégezendő, ma már alig egy órás időtartamú sikeres operáció csak egy fontos állomás a teljes gyógyulás felé. Az eredeti állapot és életminőség visszaállítására csakis a műtétet követő rehabilitációval lehet reális esély. Ezt a feladatot pedig csapatmunkában lehet hatékonyan végezni. E szakmai team-nek az elsődleges ellátást végző orvos mellett tagja például a beteg háziorvosa, gyógytornász, szükség esetén pszichológus, illetve az otthoni szakápoló.

A kollégium állásfoglalása leszögezi: a baleseti sebészek számtalanszor talákoznak olyan időskorú pácienssel, akik banális esésről, elcsúszásról számolnak be. Ennek oka az esetek több mint négyötödében kimutatható kisebb,-vagy nagyobb mértékű csontritkulás. Az említett balesetek azonban bekövetkezhetnek más diszfunkciók miatt is, úgymint romló látás, illetve vérnyomás problémák miatti szédülések.
Az időskorú csípőtáji törések rehabilitációja szakmai feltételekhez köthető. Így, például fontos kritérium, hogy a beteg mentális és szomatikus állapota megfelelő legyen, illetve ehetőleg ne szenvedjen rendszeres, aktív ellátást igénylő krónikus alapbetegségben.

A rehabilitációhoz fontos a beteg kooperatív mentális adottsága megléte, mert csak az részesíthető eredményes kezelésben , aki képes orvosaival, ápolóival együttműködni. Ezért nem indokolt a műtét utáni gyógyító folyamatba bekapcsolása azoknak a betegeknek, akik gyógyszeresen nem, vagy alig befolyásolható légzési és keringési bajoktól szenvednek, súlyos érzékszervi károsodásuk van, de ellenjavalt a rehabilitáció egyes pszichiátriai esetekben is.

A műtétet követő betegrehabilitáció több lépcsőben zajlik. Ennek egyik fontos alappillére a fizioterápia, és a gyógytorna. A fizioterápia már a műtétet követő napokban elkezdődik, a gyógytornára csak a később következik. A módszertani ajánlás arra is figyelmezteti a szakmát, hogy a korai mobilizáció eredményeit előbb stabilizálni kell, majd ezután kerülhet sor az otthoni szakápolók segítségével történő továbbfejlesztésre.

A szakmai ajánlás külön kiemeli: „a rehabilitálásra történő áthelyezés indoka ne szociális, hanem valós szakmai probléma legyen."