Nem mozdul a mobilitási program | Weborvos

A keret még nem merült ki, ezért elképzelhető, hogy a projektet meghosszabbítják.

Tájékozódási célból eddig egyetlen orvos keresett meg bennünket, aki Bács-Kiskun megyéből kívánt Siófokra áttelepülni. Az, hogy e kísérlete sikerrel járt-e nem tudjuk, mert a pályázatát végül a fővárosi irodához küldte be.

A regionális tisztiorvosi szolgálatoknál kialakított mobilitási központoknak nincs rálátásuk minden egészségügyi szakterületre, hiszen amíg az új munkahely keresés tekintetében az orvosok az ÁNTSZ-hez tartoznak, a szakdolgozókat (ápolókat, nővéreket, műtősöket , asszisztenseket, diplomás gyógytornászokat, laborosokat stb.) a szakdolgozói kamara segíti, a kisegítők, úgymint a segédápolók, műtőssegédek, vagy az egyéb kórházi kiegészítő tevékenységet végzők tájékoztatása, számukra új munkahely felajánlása pedig már a munkaügyi központok kompetenciája.

A felsorolt szervezetek azonban „tudnak" egymásról, a Dél-dunántúli régióban például a mobilitási és a munkaügyi központ az elhelyezés szempontjából együttműködik – mondta Dr. Újpál Géza. A kórházaktól rendelkezésre állnak a megüresedett státuszokról szóló információk, s a jelentkezőknek e lehetőségeket ajánljuk fel.
Az eddigi tapasztalatok szerint a mobilitási program iránti csekély érdeklődés egyik fő oka azonban az, hogy a kórház átalakítás egyszerre folyik az egész országban. Ebből aztán logikusan következik: mivel mindenütt zajlanak a leépítések, ezért kevés a betöltésre felkínált orvosi állás. Ezt mutatja, hogy a Dél-Dunántúl 14 kórházából mindössze három intézmény jelezte: szüksége lenne szakorvosra - állítja a központ vezetője.

Látjuk, halljuk azonban, működnek a belső praktikák: miután az orvosok „nem elveszett emberek, széleskörű ismeretségekkel, kapcsolatokkal rendelkeznek sokan ezekre alapozva, inkább protekciót keresve próbálnak új helyet teremteni maguknak. Miután az orvostársadalom a mai napig zárt kör, ezért a szorult helyzetben a kollegalitás működik. Ezért több esetben előfordul, hogy az intézményvezetők, osztályvezetők saját kapcsolataik révén megpróbálnak gondoskodni azokról a beosztottjaikról, akiket gazdasági kényszer miatt el kell küldeniük.

A harmadik oka az lehet a mobilitási (áttelepítési) program döcögésének, hogy a mostani leépítéseket tényleg csak azok a fekvő-beteg intézmények lépték meg, amelyek valóban nem bírták tovább finanszírozni dolgozóik munkáját.

A régióban működő nagyobb klinikák (pécsi egyetem) vagy súlyponti kórházak (például a kaposvári) azonban a súlyos pénzügyi gondok ellenére még mindig csak kis mértékű, viszonylag kevés orvost érintő leépítéseket hajtanak végre.

A kivárásnak oka lehet, hogy az intézményvezetők megvárják a járóbeteg rendszer átalakítását, mert könnyen megeshet, hogy a rendelőkbe viszont szakorvosokra lesz majd szükség – magyarázza a koordinátor.

Bár a mobilitási irodának nincs információja a külföldi munkavállalásra való jelentkezések adatairól, hiszen azok az igények a kamarához futnak be, portálunk más forrásból úgy értesült: Baranyából az elbocsátások ellenére sincs tömeges kivándorlás külföldre, szórványosan dönt csak úgy egy-egy orvos, hogy hátat fordít a hazai egészségügynek. Közülük is inkább a fiatalabbak indulnak útnak.

Azok a szakorvosok, akik már egzisztenciát, tudományos fokozatot szereztek, ritkábban döntenek a távozás mellett. Ennek oka a család visszatartó erején kívül lehet az is, hogy azoknak, akik a távoli Svédországban, Angliában, Skóciában, vagy akár Belgiumban, vállalnak munkát, „lent" kell kezdeniük. Előfordul, hogy kezdetben ügyeletirányítóként, vagy osztályos orvosokként állnak lengyel, ukrán, vagy szlovén kollegáikkal együtt a betegágy mellé.

A most zajló mobilitási programmal kapcsolatban Dr. Újpál Géza megjegyezte: miután pályázatról van szó, a jelentkezési határidő kötött. Mivel azonban az erre szánt keret még nem merült ki, ezért elképzelhető, hogy a projektet meghosszabbítják.