Önállósult a fogorvoskar Szegeden | Weborvos

Önállósult Szegeden a Fogorvostudományi Kar, ahol egyre több külföldi hallgatóra számítanak.

Fotó:Deli Mónika

Szegeden az ötvenes években indult a fogászati oktatás, a szakosított fogorvosképzés 1960-tól datálódik, az önálló fogorvostudományi szakot pedig 2001-ben indították el. Utóbbi döntés következtében az elmúlt években kialakultak a tanszékcsoportok, majd önállósodtak a tanszékek. Nagy Katalin, a Fogorvostudományi Kar megbízott dékánja elmondta: a fogorvosok kinevelése mind az alapképzésben, mind a másoddiplomás képzésben különbözik az orvosképzéstől. Az 5 éves egyetemi oktatás után a fogorvosok gyakorlatilag diplomájuk kézhezvételének másnapján már jogosultak a teljes körű betegellátásra, akár azonnal megnyithatják magánrendelésüket.

Ennek leginkább a gyakorlati képzés erőssége áll a hátterében, hiszen amíg egy belgyógyászati gyakorlaton előfordulhat, hogy egy-egy pácienst akár tíz orvostanhallgató is körbeáll, a fogorvosoknál a gyakorlati betegellátásba intenzívebben be kell vonni a hallgatókat ahhoz, hogy a képzés befejeztével önállóan képesek legyenek pácienseiket ellátni – mondta Nagy Katalin. – A fogorvostan-hallgató felügyelet melletti önálló és komplex betegellátó munkát végez, aminek jelentős berendezés-, műszer-, eszköz- és anyagigénye van, ráadásul a képzéshez az általános orvosképzéshez képest számottevően több gyakorlatvezetőre van szükség. Az általános orvosképzésben ez már csak a szakorvosok képzésének szintjén jelenik meg – folytatta.

A karnak egyelőre nincs önálló költségvetése, erről még folynak a tárgyalások. Kérdésünkre Nagy Katalin ugyanakkor úgy foglalt állást: az önállósodással nem változnak számottevően a fenntartási költségek.

Az öt évfolyamon jelenleg több mint száznyolcvan hallgató tanul, kétharmaduk államilag finanszírozott diák, egyharmaduk pedig külföldi tanuló. Szegeden jelenleg ötféle szakképesítés – például gyermekfogászat, fogszabályozás, szájsebészet – megszerzésére van lehetőség, a hároméves képzésből két évet finanszíroz az állam, egyet a hallgatónak kell állnia. A megbízott dékán kijelentette: tovább akarják bővíteni a költségtérítéses, külföldi hallgatók létszámát. Az igényeket jól tükrözi, hogy amíg kezdetekben hat hallgatóval indítottak el egy idegennyelvi évfolyamot, később ez a szám már tizenkettőre, majd huszonháromra növekedett. A hallgatók félévente 5 ezer dollárt fizetnek a képzésért.

Nagy Katalin megjegyezte: Magyarországon a jelenleginél több fogorvosra volna szükség, mert amíg az Európai Unióban átlagosan 1-2 ezer ember jut egy fogorvosra, addig idehaza – térségenként eltérően – 2,5-8 ezer. A megbízott dékán úgy vélekedett: Magyarországon is növekszik az igény a fogorvosi ellátásokra. Hozzátette: a Dél-Alföldön is meg kellene teremteni annak a feltételeit, hogy ne csak a Nyugat-Dunántúlon profitáljanak a nyugat-európai fogászati turizmusból, hanem a külföldiek szívesen elutazzanak akár a keleti határig is.

Arra a kérdésre, nem tart-e túlképzéstől a területen, Nagy Katalin azt válaszolta: a fogorvoslás egy olyan szakma, amelyben mindenki megtalálhatja a számítását. Hozzátette: még nem találkozott munkanélküli fogorvossal. A fogorvoslás a kiegyensúlyozott életpálya lehetőségét rejti – vélekedett a megbízott dékán.

Mikó Tivadar, a szegedi orvoscentrum elnöke elmondta: a klinikai fogorvosok méltatlan infrastrukturális feltételek között kénytelenek dolgozni, ezt pedig önmagában az önállósulás nem orvosolja. Kijelentette: a következő időszakban a rendelkezésre álló források függvényében szeretnének javítani a Fogorvostudományi Kar felszereltségén.