Összefogással a szikszói kórházért

1,5 milliárdos rekonstrukció után százmilliókért kellene átalakítani a kórházat, a betegek pedig utazhatnának.

A helyzetet vázoló bevezető beszédében dr. Tiba Sándor a kormány által a napokban elfogadott ötödik egészségügyi reformtörvény, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló tervezet főbb, a szikszói kórház jövőjét véleménye szerint alapjaiban elbizonytalanító pontjait ismertette, illetve kifejtette ezekkel kapcsolatos aggályait.

Ezek között sorolta egyebek mellett, hogy a tervezet megvalósulásával mintegy 17 ezer abaúji beteg lesz távolabb kórháztól, mint a megjelölt 55 vagy 30 kilométer. Mint vázolta, a tervezett körülmények tükrében a kórház jövője várhatóan a krónikus-rehabilitációs, ápolási tevékenység biztosítása lesz. Ha azonban a jelenlegi, ám krónikussá alakított ágyszám marad, az intézmény évi 191 milliós bevételkiesést könyvelhet el.

Az aktív ágyak teljes megszüntetése az igazgató véleménye szerint visszafordíthatatlan folyamatot indítana el. S ez esetben, vetődtek fel a kérdések, mi értelme volt a három évvel ezelőtti, 1,5 milliárdos rekonstrukciónak; a nyertes HEFOP 4.4 pályázatnak, melyből adódóan megvalósíthatják a teleradiológát; a sikeres, sürgősségi befogadóhelyre beadott pályázatnak; a sebészetnek talált profilnak, melynek révén évi 150-200 alsó végtagi amputációt végeznek Szikszón, s ezek a betegek így Miskolcra kényszerülnek majd; s miért lesz gazdaságosabb az egészségbiztosítónak, ha azokat a betegeket, akik időközben aktív osztályon végezhető kezelést igényelnek, akiknek a szinte naponta jelentkező akut problémáit helyben tudják kezelni, eztán Miskolcra kell szállítatni mentővel?

Ugyanakkor, ha Szikszón 161 aktív ágy helyett 161 krónikus rehabilitációs ágy jönne létre, 8 új szakorvosra volna szükség – ők vajon honnan jönnének? Sőt, a szülészet-nőgyógyászat, az intenzív osztály, a légkondicionált műtő krónikus ellátásra való átalakítása 3-400 millió forintba kerülhetne – fölöslegesen.

A kórház sorsáért az elmúlt években is sokat küzdöttek a térségben, élő lánc, kormánybiztos, konszolidáció, a fenntartó önkormányzat támogatása – mindezek közepette megerősödött, több tekintetben is elismerést vívott ki magának szakmai színvonalával az intézmény, bizonyságot nyerve a térségben 60 ezer ember ellátásával betöltött jelentőségére is. Mindezek tükrében dr. Tiba Sándor az aktív profil szűkítésében – de nem teljes megszüntetésében! –, egy Gönc–Encs–Szikszó tengelyű, s így jól működtethető és jól finanszírozható ellátás megvalósításában látja a járható utat a szikszói kórház és a megfelelő ellátás megtartását a térség betegei számára.

Kérdésére, hogy vajon mi az Abaújban élők szándéka, reménye mindennek kapcsán, számos jelenlévő polgármester biztosította az igazgatót: választóiknak szükségük van a kórházra, és – ha csökkentve is, de működő – aktív ellátásra. A lehetőségekhez mért maximális támogatásukról egyhangúlag bizonyságot tettek a felszólaló települési vezetők.

Dr. Sója Szabolcs háziorvos, a megyei közgyűlés társadalmi megbízatású alelnöke az összefogás erejébe vetett hitre is biztatott, csakúgy mint dr. Ódor Ferenc. A megyei közgyűlés elnöke látványos összefogásra sarkallta a jelenlévőket és a térségben élőket, „A szánktól vonjuk el a falatot, csak hogy megmaradjon nekünk a kórház!" szlogennel vetette fel a lehetőséget, hogy néhány hónapon át minden abaúji ember havonta egy kenyér árát ajánlja fel a kórház alapítványa számára. A gondok, mint mondta, ezzel ugyan nem oldódnak meg, de az emberek igénye láthatóbbá, egyértelművé válhat szándékuk ilyetén kifejezésével.

Dr. Koleszár Lajos, a miskolci Semmelweis Kórház főigazgatója a megyei önkormányzat egészségügyi bizottságának korábbi tagjaként, jelenlegi elnökeként kért szót a fórumon. Hozzászólásában kompromisszum keresésére biztatott, a reform szükségességét hangsúlyozva. A regionális egészségügyi tanács döntésének jelentőségére utalva kiemelte az erre való felkészülés fontosságát. Vázolta azt a lehetőséget is, melyet egy önkormányzati döntés készíthetne elő: a közvélemény szerint soknak tartott négy miskolci kórházból a két megyei önkormányzati fenntartású intézmény kapacitásai egy részét átadhatná a szikszói intézménynek.

A felszólalók többsége azt is nehezményezte, hogy épp olyan térségben vetődik fel az ellátás elbizonytalanodása, ahol az elmúlt évek nehézségei közepette is bizonyossá vált, hogy az objektív körülmények, az úthálózat, az itt élők szociális helyzete, a térség hátrányai, az emberek rossz egészségügyi állapotát mutató adatok és a betegforgalom is indokolttá, szükségessé teszi a kórház aktív ellátást is biztosító működését.

A kórházigazgató maga mögött tudja tehát a térség támogatását, s a remények szerint az egyeztetések során, a döntéshozók előtt is egyértelmű lesz ennek indokoltsága.