Otthonszülés: visszalépés az ötvenes évekbe?

A vidéki szülész-nőgyógyász szakorvosok kételyekkel fogadják az otthonszülés bevezetését.

Magyarországon azonban – különösen az olyan aprófalvas megyékben, mint amilyen Somogy – nem egy esetben még az uniós normának megfelelő 15 percen belül sem juthat szakszerű intézeti ellátáshoz a vajúdó nő. Nem véletlen, hogy ennek, valamint az elmúlt évtizedek statisztikai adatainak birtokában, a vidéki szülész-nőgyógyász szakorvosok kételyekkel fogadják az otthonszülés bevezetését - állítja dr. Prievara Ferenc Tibor, a Kaposi Mór Oktató Kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának vezető főorvosa, aki nem tud racionális érvet említeni az otthonszülés mellett, de – mint mondta - ha mégis gyakorlattá akarják tenni, csak nagyon szigorú törvényi feltételekkel szabad megvalósítani. Úgy, hogy az anya és az újszülött biztonsága hasonló legyen, mint a kórházban.

Elmondása szerint Somogyban az utóbbi időben mindössze néhány – országosan mintegy 300 - nem sürgető szükségből adódó otthonszülés történt. Úgy értesült, az ilyen, nehezen felderíthető esetekben nem akadt szakszerű segítség, ugyanakkor volt példa arra is, hogy egy korábban császárral szült asszonynál nem vált le a méhlepény. Ekkor azonban már a telefonos segítségkérésre sem akadt olyan szülész orvos, aki vállalta volna az ellátását.

- Bár megúszta a helyzetet, hajmeresztő, felelőtlenségnek tartom az ilyen magatartást – hangsúlyozta a főorvos. - Szerencsére a megyében egyelőre kevesen igényelnék az otthonszülést, ugyanakkor a szülészeti szakma is sokat tett annak érdekében, hogy ez a felemelő esemény családias környezetben, a hozzátartozók jelenlétében, támogatásával történjen.

Értelmezésem szerint a laikus segítő, dúla jelenléténél a szakember – orvos, szülésznő mellett - sokkal fontosabb valamely családtag, férj, anya, ottléte. Ők az igazi laikus segítők, nem egy idegen, aki úgysem tud érdemben tenni semmit.

- Ma már a szülőszobai körülmények kevésbé kórházi jellegűek, s megvan az a biztonság, hogy – a tankönyvekben is meghatározott időintervallumban - 5-15 percen belül összeállhat az életmentő orvos csoport. Azonnali szakorvosi beavatkozásra van szükség többek között a magzat fulladásos állapota, lepényelégtelenség, az anyánál pedig a drámai erejű vérzések, eklampsziás görcsroham esetén. Ezek a történések minden fenyegető jel nélkül, bármikor előfordulhatnak. S, bár az előjelek nyomán egyre finomabb eszközökkel, korszerű műszerekkel kimutatható a fenyegetettség, a megfelelő terhesgondozás mellett sincs olyan szülés, amelyről előre megjósolható, hogy komplikációmentes lesz - figyelmeztet a szakorvos. Amennyiben a szülésznők önállóan vezethetnék a szüléseket, ami hazánkban nem bevett szokás, feltehetően időben meg tudnák mondani, melyek azok az intő jelek, amikor már szakorvoshoz kell fordulni. Egyelőre azonban nincs jogosítványuk az önálló szülésvezetéshez, képesítésük az otthonszüléshez, így szerződni sem tudnak ilyen feladatra.

- Megjegyezte: a veszélyeztetettség időbeni felismerésének köszönhetően ma már minden negyedik szülés császármetszéssel történik.

- A statisztikai adatokat szemlélve Prievara Ferenc Tibor arra a következtetésre jutott: nem kellene visszalépni az ötvenes évek előtti állapotokhoz. A szülés körüli halálozás ugyanis hazánkban, 1931-ben, az első ilyen jellegű statisztikai adatok megjelenésekor még 11, 5 százalék volt, azaz minden kilencedik gyermek és 436 anya vesztette életét az otthonszülés körülményei között. A döntő változást az ötvenes éveket követően, 1966-ban regisztrálták. A zömmel kórházi körülmények között zajló szüléseknél 3,5 százalékra csökkent a szülés körüli halálozás; 41 nő vesztette életét.

- Század részére esett vissza - ez négy anya halálát jelenti - az anyai halálozás, miközben harmadára, 0,7 százalékra csökkent a szülés körüli halálozás 2004-ben. Ez utóbbi adat egy kicsit nagyobb ugyan, mint a fejlett országokban, de a fejletlenekkel együtt tekintve, megfelel a nemzetközi átlagnak – hangsúlyozta a főorvos.