Parkinson Világnap Szegeden

Különösen nagy jelentősége van a betegek közötti kommunikációnak, a sorstársi közösségek létrejöttének.

A betegség leírója, James Parkinson emléke előtt tisztelegve világszerte április 11-én emlékeznek meg a Parkinson Világnapról, és arról a több, mint 6 millió emberről, akik ebben a betegségben szenvednek. Hazánkban ebben az évben a Szegedi Tudományegyetem Neurológiai Klinikájának szervezésében Szegeden kerül sor a Parkinson Világnapi ünnepségre, Húsvét ünnepére való tekintettel, április 18-án. A 10 órakor kezdődő eseményen az orvos szakma képviselői, a betegek, illetve a hozzátartozók számára két szekcióban beszélgetéssel egybekötött előadásokat tartanak a Parkinson-kórról és annak kezelési lehetőségeiről. Az érdeklődők a rendezvény zárásaként a Szegedi Nemzeti Színház műsorát tekinthetik meg.

Az eseményre a Csongrád Megyei Közgyűlés épületének földszintjén kerül sor. Az összejövetel fővédnöke Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter, védnöke Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke.

A szakmai munka két helyen, párhuzamosan zajlik, moderátorok segítségével, külön a betegek, és egy másik teremben, a hozzátartozóik részvételével. Az előadások kapcsán az érdeklődők nemcsak magáról a betegségről, hanem a kezelési lehetőségekről is tájékozódhatnak. A nemzetközi ajánlások alapján a betegség kezelése világszerte - így hazánkban is - kidolgozott irányelvek szerint, elsősorban gyógyszerek segítségével történik és csak ritkán - a betegség előrehaladtával, indokolt esetben - szükséges a műtéti kezelés. Ezek hatékonyságáról és a kezelések jelenlegi állapotáról szakemberek számolnak be az érdeklődőknek Szegeden.

Délután az eseményt kulturális program zárja, amelyet Janik László, a Szegedi Nemzeti Színház színésze állított össze.
A Parkinson-kór nemcsak a beteg, hanem családtagjai életét is jelentősen megváltoztatja, sőt hatással van mindenkire, akivel a beteg kapcsolatba kerül. A betegek a diagnózis felállításakor még önellátóak, a betegség előrehaladtával egyre inkább segítségre és felügyeletre szorulnak. A legtöbben kezdetben elutasítják betegségüket, mert félnek a jövőjüktől, a kiszolgáltatottságtól, a távolabbi környezet reakcióitól, visszahúzódóbbak lesznek.

A kór lefolyása azonban egyénenként nagyon különböző. Bíztató, hogy a megfelelő terápiával és az életmód átalakításával sokáig szinten tartható a beteg állapota. Nagyon fontos a beteg környezetének a segítsége, elfogadó magatartása, ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a beteg, a hozzátartozó és az orvos együttműködésének jelentőségét a sikeres kezelésben.

Különösen nagy jelentősége van a betegek közötti kommunikációnak, a sorstársi közösségek létrejöttének. Ezek a csoporthoz tartozás révén segíthetik a betegek társadalomba való visszatértét, csökkentik a betegben a kirekesztettség érzését. A betegtársak közötti információcsere a mindennapok apró küzdelmeiben sokat segíthet. Sorsközösségük felismerése fontos közös érdekérvényesítő magatartásuk kialakításában. Ennek a folyamatnak ad intézményi hátteret a betegcsoportok szervezése, amely folyamat hazánkban is egyre erőteljesebb. A most sorra kerülő összejövetel is kiváló lehetőség az érintettek közötti kommunikációra.