Patika-liberalizáció, de kivel? | Weborvos

Somogyban már most 3200 lakosra jut egy patika, mégis akad olyan település, ahonnan 20 kilométert kell utazni a medicináért.

Dr. Bozsik József, a Magyar Gyógyszerész Kamara Somogy megyei elnöke szerint az ellátás területi aránytalanságait tovább növeli, hogy a somogyi patikusoknak több, mint a fele 55 évesnél idősebb. Az tehát, hogy a rendszer összeomlása még nem következett be, jórészt a régi vágású patikusok szakma- és betegszeretetének köszönhető. A gyógyszertárak legtöbbje halálukkal üresedik meg…

A folyamatos ellátás biztosítása érdekében, a patikák forgalomképességének híján, legfeljebb a családi jogutódlás jöhet szóba, ám erre is egyre kevesebb a példa, mert a fiatalok a jobb megélhetés reményében "handlénak" állnak. Somogyban jelenleg 24 olyan gyógyszertár van, melyet azonnal át lehetne adni a frissen végzett szakgyógyszerészeknek, az állásajánlatok száma pedig – akárcsak az asszisztensek esetében – ezt is jóval meghaladja. A nettó 100-120 ezer forint kezdő alkalmazotti bért ugyanis csak átmeneti megoldásként választják a fiatalok. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a jogutód nélkül maradt, magántulajdonban lévő patika- épületek sorsa, egyelőre nem tudott választ adni a megyei kamara elnöke, de – mint mondta - elvben az sem kizárható, hogy kocsmát nyitnak a helyén.

A kivándorlás sem gyógyír
Ugyancsak a területi aránytalanságokat erősíti, hogy legtöbb nyugdíj- korhatár közeli gyógyszerész éppen a kis településeken működik. Ezek a kisforgalmú, állami támogatással, kamatmentes kölcsönökkel életben tartott gyógyszertárak – Bozsik József szerint - a liberalizációval sem csalogatják a friss diplomásokat. Akkor sem, ha az utóbbi években számos példa bizonyította: a tőlünk nyugatabbra fekvő, ugyancsak gyógyszerész-hiánnyal küszködő országokban sem lelhettek biztos egzisztenciát a kivándorló patikusok. Somogyból hárman néhány éve Írországban próbáltak szerencsét, ám ma már ismét a megyében gyakorolják hivatásukat.

Sikerült megszólaltatni egy frissen végzett, rezidensi idejét töltő, fiatal somogyi szakgyógyszerésznőt, aki neve elhallgatását kérve, elmondta: szakmai elhivatottsága és családi indíttatása alapján szívesen lenne jogutód egy olyan kisforgalmú somogyi patikában, ahonnan most készül nyugdíjba a tulajdonos szakgyógyszerész. A szükséges pénzt azonban szülői segédlettel sem képes előteremteni. Kedvezményes állami kölcsönnel és támogatással azonban megpróbálná, bár attól tart, hogy a liberalizáció után tovább csökkenne forgalma, mert még több beteg váltaná ki gyógyszerét a szakrendeléshez közelebbi városi patikában. A döntésig városi patikában, alkalmazottként, jól képzett szakemberek mellett, szerény, ám biztos jövedelem mellett gyakorolja a szakmát.

- A gyógyszerészhiány világjelenség – summázza Bozsik József, hozzátéve: egyetlen ország sem tud annyi szakembert képezni, ahányan anyagi és egzisztenciális okok miatt ne intenének búcsút a gyógyszertáraknak. Szerinte ideje lenne szakmapolitikusoknak meghallgatniuk őket arról: mi a valódi oka a gyógyszerészhiánynak, s hogy mindez mivel orvosolható.

Állítja: a közvéleményben megfogalmazódott állásponttal ellentétben, a tőke nem a gyógyszer nagy-és kiskereskedelemben halmozódik, hanem a gyártóknál. A több, mint 300 milliárdos hazai gyógyszerforgalomnak – hatóságilag maximált árak mellett – mindössze 17 százalékán osztoznak a nagykereskedőkkel. A patikai árrés a folyamatos gyógyszer-áremelkedések mellett, a tíz évvel ezelőtti 22 százalékról napjainkig 12 százalékra olvadt, miközben a tb-támogatást is a gyógyszerésznek kell megelőlegeznie.

Takarítanak is, ha kell
S bár a hazai patika- privatizáció idején számosan részesedtek a kedvezményes E-hitelben, szép számmal voltak olyanok is, akik több mint 30 százalékos kamattal jutottak tőkéhez. A részletek törlesztése, a megfelelés a szigorú szakmai követelményeknek, a számítógépes rendszer folyamatos karbantartása, a bérek kifizetése, az önkormányzatok által folyamatosan emelt bérleti díjak - amennyiben bérelt helyiségekben működik a patika - a magántulajdonú gyógyszerészeket erőn felüli munkavégzésre kényszeríti. Somogyban nem ritka az olyan kisforgalmú patika, ahol a fennmaradás érdekében az asszisztensi és a takarítói munkát is a szakgyógyszerész végzi.

Kiderült: a gyógyszerellátás anomáliái mégsem csak a területi ellátási egyenlőtlenségekből adódnak. Betegek panaszolták: nagy forgalmú, ügyeletes gyógyszertárakban is előfordul, hogy a havonta több gyógyszert kiváltó paciensnek a felírt medicináért másnap kell visszafáradnia a patikába. Akadt példa arra is, hogy gyógyszer-áremelés előtt még azonos hatóanyagú készítményt sem tudtak kínálni a hiányzó készítmény helyett, miközben egy hét várakozási időt helyeztek kilátásba. A készletezési gondok mégis kevésbé érzékelhetők a kis településeken, mert ott a patikus jól ismeri a krónikus betegek igényeit és annak megfelelően rendeli a gyógyszereket. A ritkábban elrendelt, drága készítményeket pedig ugyanolyan gyorsan képes beszerezni, mint városi kollégái.

Bozsik József azt mondja: a Zöld könyv méltatlanul csekély információt kínál a patikák jövőjével kapcsolatos elképzelésekről, ezért úgy gondolja, a végleges álláspont kialakításáig a liberalizációval sem érdemes foglalkozni. Azt azonban megjegyzi: a gyógyszerárak – akárcsak napjainkig - várhatóan nem lefelé, hanem felfelé mennek majd, miközben a szupermarketekbe, benzinkutakhoz, állomásokra tervezett gyógyszerárusítással sérülnek a szakmai elvárások, a beteg biztonsága. A somogyi településeken jelenleg működő 19 benzinkút némelyike bódészerű alkalmatosság, ahol az orvosságok tárolásának legelemibb feltételeit sem képesek teljesíteni.