Patológia: nincs kontroll a diagnózisok felett

Szövettanra nincs külső minőségbiztosítás, a kis kórházakban a konzultációs lehetőség is korlátozott.

Minden leletét, citológiai és kórszövettani értékeléseit felülvizsgálják és újraértékelik annak a patológusnak, akinek Nagy-Britanniában téves diagnózisai miatt felfüggesztették a működési engedélyét. Erről Mikó Tivadar, a szegedi Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Pathológiai Intézetének igazgatója nyilatkozott a Weborvosnak. A professzor elmondta: az évek óta az intézetben dolgozó – angliai munkavállalása idején fizetés nélküli szabadságot kivevő – orvosnak kedden közös megegyezéssel megszüntették közalkalmazotti státuszát. Kérdésünkre Mikó Tivadar elmondta: az orvosnak egyelőre azokat a leleteit veszik ismét górcső alá, amelyeket Angliából való hazaérése óta állított ki, az auditálás több hétig el fog tartani.

Amint arról a WalesOnline nevű angol hírportál a napokban beszámolt, a 40 éves magyar orvosnak azért függesztették fel az engedélyét, mert 1261 megvizsgált esetből mintegy negyven alkalommal találtak kivetnivalót a munkájában, ez pedig elfogadhatatlan hibaszázalék. Amint az angol honlap cikkéből kiderül, az orvos 2007 első félévében dolgozott az Llanelliben működő Prince Philip Kórházban, ahonnan közös megegyezéssel távozott. A cikk példaként említi egy 29 éves nő esetét, akinél a combján lévő, növekvő és viszkető anyajegyről utólag derült ki, hogy melanoma, holott korábban a patológus kizárta a bőrrák valószínűségét. Belső vizsgálat indult, s ennek eredményeképp születettek meg a fenti megállapítások. A brit orvosi regisztert vezető szervezet, a General Medical Council (GMC) több esetben elmarasztalta a magyar patológust, nevét pedig törölték a brit orvosi nyilvántartásból. A GMC internetes adatbázisa szerint a felfüggesztés 18 hónapra szól, 2009. áprilisig érvényes.

Mikó Tivadar azzal indokolta az orvostól való megválást: kötelessége lett volna, hogy munkaadójának beszámoljon az ellene külföldön folyamatban lévő eljárásról.

– Tudtam az ellenem folyó vizsgálatról, amelynek az eredményét elfogadom, viszont a szankciót rendkívül súlyosnak, egyben eltúlzottnak tartom – idézi az ügyben érintett Zs. Tóth Endrét a Délmagyarország című helyi napilap szerdai száma, amely szerint a patológus „sajnálja, hogy a kinti eljárásról nem tájékoztatta a professzort, ez hiba volt, azt gondolta, hogy egyedül is meg tudja oldani ezeket a szakmai kérdéseket."

Csak baj esetén van utólagos kontroll

A napi gyakorlatban a klinikai orvosok kérésére, kételyek vagy új tünetegyüttesek felbukkanása esetén fordul elő leggyakrabban, hogy ismételt értékelésre előkeresnek egy szövettani metszetet, esetleg újabb mintát vesznek. Emellett bírósági kártérítési ügyek, műhibaperek kapcsán alkalmazzák az utólagos leletkontrollt. Egy-egy orvos teljes munkásságának efféle monitorozása nem gyakorlat, a portálunknak nyilatkozó orvosok nem emlékeznek arra, hogy korábban ilyen történt volna a praxisukban.

Orosz Zsolt, a Magyar Pathológusok Társaságának elnöke a Weborvosnak elmondta: a patológiai diagnózisoknak nincs objektív, külső kontrollja. A nagyobb osztályokon belső konzíliumokkal folyik a minőségbiztosítás, a leletet kiállító orvos mellett az osztályvezető a felelős az osztályról kikerülő diagnózisokért, amelyekre rendszerint – ha volt – a konzultáns neve is rákerül. Az Európai Unióban is csak a citológiai leletekre létezik az intézményektől független, külső minőségbiztosítási rendszer, a szövettani diagnózisokra egyelőre csak tervezik ennek bevezetését.

A hazai patológiák leletezési gyakorlatát ugyan rendszeresen monitorozzák, ám ez nem konkrét betegek diagnózisaira vonatkozik, hanem a technikai felkészültséget értékelik. Ráadásul ebben nem kötelező a részvétel, önkéntes alapon a patológiai osztályok kétharmada vesz részt rendszeresen a felmérésben. Orosz Zsolt elmondta: az országos körvizsgálatok során egy szövettani mintából számos metszetet készítenek, ebből egyet egy központi laboratóriumban részletesen kiértékelnek, a többit pedig kiküldik az osztályoknak feldolgozásra és véleményezésre, majd az elkészült diagnózisokat összehasonlítják és értékelik.

Nehézkes konzultáció

Amíg a nagyobb kórházakban, klinikai centrumokban egy-egy bonyolultabb vagy nem egyértelmű eset megítélésekor adott a konzultáció lehetősége, a tapasztaltabb kollégák át tudják adni tudásukat a fiatalabbaknak, sok kis kórházban erre egyáltalán nincs lehetőség. Nem kivételes eset az, hogy egy kórházban egyetlen patológus dolgozik. A nagyobb intézményektől persze kérhet – és kér is – konzultációt, ám ez egyrészt lassítja a leletkiadást, másrészt ez mégiscsak limitáltan lehetséges.

A Magyar Pathológiai Társaság egy pályázattól vár némi változást: ha a nemzetközi kiíráson nyernek, kiépülhet egy informatikai alapra épülő, internetes konzultációs lehetőség az intézetek között. Ez azt jelentené, hogy nem a metszeteket kell utaztatni, csak a megfelelő formába konvertált, nagy felbontású, digitális képeket. Ettől persze nem lesz több patológus, de legalább a konzultációs idő postai része rövidülhet.

Fele létszámmal dolgoznak

Jelenleg 260-280 patológus dolgozik az országban, a szakmai minimumkövetelményeket figyelembe véve ennek a kétszeresére lenne szükség ahhoz, hogy optimális munkafeltételek mellett dolgozhassanak és a betegeknek ne kelljen olyan sokat várni a leleteik értékelésére – mondja Orosz Zsolt.

Budapesten jobb a helyzet, ám vidéken nincs jelentős különbség a nyugat- és a kelet-magyarországi kisebb intézmények helyzetében, szinte minden régióban kevés a szakember. Ebben nemcsak az játszik szerepet, hogy az uniós csatlakozás óta sokkal egyszerűbb a nyugat-európai munkavállalás, hanem maga a patológusi szakma is veszített a népszerűségéből, az orvosegyetemeken arányaiban kevesebben szakosodnak kórszövettanásznak. Orosz Zsolt megjegyzi: korábban első szakvizsgaként azok közül is sokan a patológiát választották, akiknek a végcéljuk más szakterület, például a sebészet volt. A hazai orvosok helyzetének és a képzés finanszírozásának átalakulásával ez mára megváltozott. – A szakma anyagi és társadalmi megbecsülése nem toplistás még az orvosi szakmák között sem, s ezt a helyzetet a patológusok esetében a paraszolvencia sem enyhíti – fogalmaz Orosz Zsolt.

Szegeden egyébként nincs létszámhiány, Mikó Tivadar elmondása szerint az egyetemi háttér és a modern Pathológiai Intézet által kínált munkafeltételek miatt az egyetemen van elég patológus.

Jó hírűek a hazai patológusok

A mostani esetet leszámítva jó hírük van Nyugat-Európában a magyar patológusoknak. A szegedi Pathológiai Intézetet 1993 óta vezető Mikó Tivadar azt mondja, az elmúlt években legalább 15 szakembere távozott külföldre, e területen az agyelszívásban az angolok járnak az élen. Ezt megerősíti Orosz Zsolt is, aki csak személyesen mintegy húsz kollégájáról tudja, hogy jelenleg is Nagy-Britanniában dolgozik. A skandináv országok közül Svédországban és Norvégiában tevékenykedik viszonylag jelentős kontingens, de dolgoznak magyar kórszövettanászok Németországban és a tengerentúlon is. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg aktív magyar patológusoknak legalább 15-20 százaléka külföldön él. Eközben pedig a hazai szakembergárda korfája egyre rosszabb képet mutat, viszonylag sok az 50 és 60 év felett vagy nyugdíj mellett dolgozó orvos a patológiákon. Az intézmények tehát nemigen válogathatnak a jelentkezők közül, a kórházigazgatók rendszerint bárkit szívesen fogadnak, akinek van patológus szakvizsgája.