Pertaktikai kérdés: tud-e a kórház fizetni?

Nem a műhibától, hanem a kórház anyagi helyzetétől függ a betegnek megítélt kártérítés.

Az orvosi műhibaperekben már nagy tapasztalatot szerzett ügyvéd a további visszásságokra is felhívta a figyelmet. Szerinte a megítélt kártérítési összeg attól is függ, ki, hol él. A fővárosban már bátrabban határoz meg a bíróság a hazai viszonyokhoz képest nagyobb összegeket, de vidéken még mindig igen szerény kártérítési összegekről szólnak az ítéletek. Általában az is befolyásoló tényező, hogy halált vagy tartós egészségkárosodást okozó hibáról van-e szó: az előbbiért általában kisebb összeget ítélnek meg, a visszafordíthatatlan károkozás szigorúbb bírósági megítélés alá esik.

Jelentős változás azonban, hogy megdőltek a tabuk, ma már merik kimondani, hogy hibázott az orvos, műhiba történt.

Sajnálatos tény, hogy az Unió nyugati tagországaitól eltérően Magyarországon még nem születnek olyan kártérítési határozatok, amelyek valóban anyagi megoldást kínálnának azoknak, akik önhibájukon kívül kerülnek tolószékbe, vagy munkaképességüket elveszítve, másoknak kiszolgáltatva, ágyhoz kötve kénytelenek tengetni mindennapjaikat.

Az európai bíróságok nem darab-darab szemlélet szerint tárgyalják az ügyeket, hanem konkrét jogi-erkölcsi mérce szerint, amely minden bíróság, kórház, igazságügyi szakértő számára követendő. A hazai helyzet oka abban keresendő, hogy a kórházak, klinikák nevetséges összegű felelősségbiztosítási limittel rendelkeznek. Saját ügyvédi tevékenységem - amely csupán egy apró porsze a hatalmas gépezetben - 15 millió forintot ér a biztosítónak, de például a megyei kórháznak, ahol évente százezreket látnak el, az önrész levonása után – 4,5 millió (!) forint a biztosítási limitje. A pécsi intézmény nem kivétel, az ország többi kórháza is hasonló biztosítási tarifával működik. Ebből a kényszerű szituációból következik, hogy az ügyek hátterében sok esetben az a pertaktikai kérdés áll: milyen az alperes kórház anyagi helyzete, tud –e fizetni, vagy sem.

Így tehát, ha követné is a megítélt kártérítés összege az uniós gyakorlatot és a most 500 ezer forintos ítélettel végződő, nem vagyoni perekben akár százmilliós összegeket szabna ki a bíróság, akkor sem volna olyan hazai kórház amely képes lenne ezt kifizetni. Sőt, az intézmények már ma is nyugodtan megtehetik, hogy nem fizetnek, mert felszámolási eljárást sem lehetne ellenük indítani - szögezte le a jogász. Ezért azután sok esetben inkább méltányossági, mint a valós kárigény alapján ítélik meg az összeget.

Dicső István szerint a megoldás mindenképpen kisebb taglétszámú, mediációs szakmai testület felállítása lenne, mellé a kártérítések kifizetését célzó központi alapot is létre kellene hozni. Azzal ugyanis, hogy ezek a néhánytagú szakmai testületek peren kívül közvetítenének, elkerülhető volna a többéves, időnként megalázó alkudozásokkal terhelt jogi hercehurca, amely nem hiányzik sem az egészségét elveszített embernek, sem a vétkes kórháznak.