Prolongált nővérgondok | Weborvos

Nemcsak kevés a megfelelő szakápoló és nővér a betegágyak mellett, munkájuk egyre gyakrabban kifogásolható.

A kamara kimutatásai alapján 2002-ben viszont az 50 százalékos béremelés hatására több mint kétezer korábbi pályaelhagyó tért vissza az ágazatba. E tendencia azonban megállt, s a bérek stagnálása miatt több baranyai intézmény szintén újabb pályaelhagyási „hullámtól" tart.

A dél-dunántúli kórházak ápolási vezetői is látják a folyamatot, ám szerintük egyelőre a nagyobb klinikákon, regionális kórházakban érezhető az újabb pályaelhagyási hullám kezdete. A kisebb városi kórházak e tekintetben még biztonságban vannak, hiszen a  kistérségben a munkanélküliség miatt senki sem hagyja ott biztos állását.

A hozzátartozói illetve betegpanaszokból ítélve azonban nem csak a létszámmal vannak gondok, hanem olykor bizony a hozzáállással is. A napokban óriási kiabálás verte fel például az egyik baranyai ápolási intézmény folyosóját. A hangzavar forrása egy idős asszony volt, aki éppen férjét látogatta meg, és amit tapasztalt, felháborodással töltötte el.

Mint azt portálunknak a hozzátartozó elpanaszolta: minden protekciót megmozgatott azért, hogy a súlyos időskori szellemi leépülésben (demencia) már négy éve szenvedő, messzi vidéki otthonban fekvő 80 éves férje rövid időre kórházi rehabilitációban részesülhessen. Úgy vélte, nem csak könnyebben látogathatja, de saját főztjével naponta meg is etetheti. Hosszú hetek után végre sikerült elintéznie egy ágyat, a látottak azonban elborzasztották. De mondja el ő maga: "Négyen feküdtek egy amortizálódott szobában. Mindannyian magatehetetlenül. Amíg ott voltam, senki rájuk sem nézett. Aztán délben mindenkinek kiosztották a tálcán lévő ebédet, és lerakták az éjjeliszekrényre. Amíg én előbb megmosdattam, megborotváltam a páromat, majd a saját magam által hozott ételt próbáltam kanalanként belediktálni, azt láttam, hogy félóra múlva megjelenik a takarítónő és elviszi a három mozdulatlanul fekvő betegtől az érintetlen ebédet. Kérdeztem az asszonyt: mit csinál, hiszen nem is ettek még. A takarítónő azt válaszolta: ez nem az én dolgom, nekem össze kell szedni a tálcákat. Nos, ekkor rohantam ki a folyosóra és ordítottam a nővérfülkében ülő három ápolóval, hogy jöjjön már valaki, hiszen azok a szerencsétlenek még nem is ettek… Másnap viszont amikor mentem, már nagy volt a sürgölődés a kórteremben. Láttam, hogy délben a nővérek már etetnek is... Megértem azt, hogy azon az osztályon nehéz betegek fekszenek, és azt is, hogy kevés a fizetés. De mégis úgy gondolom: aki a gondok ellenére az egészségügyben marad és nővérként dolgozik, az nem hivatkozhat sem túlterheltségre, sem pedig az alacsony bérekre akkor, amikor mosdatnia, vagy éppen etetnie kellene a beteget."

Egy másik, a fentinél különlegesebb történetben viszont operált beteg írt nyilvános köszönő levelet a klinikai orvosnak, akiről azt hitte, hogy műtősfiú és ezért viszi ki – nővéri elfoglaltságra hivatkozva -  az ágytálat. Később azonban a kórteremben lévő betegek felvilágosították, nem műtősfiú, hanem jónevű szülész közlekedett az ágytállal.

A gondok nem ismeretlenek az ápolási vezetők előtt sem. Az egyik baranyai intézmény szakembere név nélkül elmondta: bár a fenti esetekből nem lehet általános következtetéseket levonni, annyi bizonyos: azok a nővérek akik megélhetési okok miatt több mint egy évtizeddel ezelőtt pályát módosítottak, nagyon hiányoznak az egészségügyből. 

Igaz, a kevesebb számú nővérre megsokszorozódott feladatok nehezednek. Egyre fáradtabbak, enerváltabbak. Azok pedig, akik néhány évet már eltöltöttek német, olasz vagy osztrák kórházakban, illetve külföldi házi betegápoló rendszerekben, elsőként nem is a többszörös jövedelmet említik, hanem azokat az ideális gondozási-ápolási körülményeket, amelyek között odakint dolgoztak. Nehéz fizikai munkájukat – az emelgetést, forgatást - számos korszerű eszköz segítette.

Nálunk százezer lakosra 281 ápolónő jut, Finnországban 2171(!) , Portugáliában pedig 358. Nagy-Britanniában az ápolónők száma átlagosan kétszer annyi, mint az orvosoké. Finnországban viszont hétszer, Hollandiában pedig négyszer több nővér dolgozik az egészségügyben mint orvos. A nővérhiány csökkentésére egészen extrém példák is adódnak. E szerint Németország most úgy próbálja megoldani az egyre fokozódó nővérhiányt, hogy két éves kurzus keretében hivatásos örömlányokat képez át ápolónővé. Ennek keretében harminc, 20-40 év közötti prostituált kezdhette meg tanulmányait. A program költségét az unió, illetve a protestáns egyház állja. A meghirdetett program iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a jelentkezők egy részét várólistára kellett tenni.