Pszichiátria: még a folyóson is fekszenek betegek | Weborvos

Az irracionális helyzet átmenetileg fenntartható, de tartósan nem élhet együtt vele sem orvos, sem páciens.

Már szinte semmin nem lehet csodálkozni, azon sem, ha egy súlyos, pszichiátriai kezelésre szoruló bentfekvő beteg ágya helyhiány miatt a folyosón „parkol", s a vele szemben ülő orvossal folytatott terápiás célú, egyébként négyszemköztire szabott beszélgetést még tizenhatan hallgatják végig. Ez történik ugyanis a PTE ÁOK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Intézetében, ahol a jelentős ágyszámcsökkentés, illetve egy intézmény teljes bezárása után elkeserítő helyzet alakult ki.

Bár mindent megteszünk  betegeink nyugalmának megőrzésére, de ha naponta bútorokat kell tologatnunk, újabb és újabb lukakat keresnünk ahhoz, hogy oktató, illetve gyógyító feladatunkat elvégezzük, ez nem csak a gyógyítás szakmai színvonalát rontja, hanem óhatatlanul növeli a páciensek bizonytalanságát is- jellemezte a pszichiátriai betegellátás megyei helyzetét Dr. Fekete Sándor professzor, a klinika vezetője.

A professzor szerint betegeiknek nyugalomra lenne szükségük és nem arra a zsibongásra, amely mostanában körülöttük zajlik. Csak néznek kerek szemekkel, és némán figyelik, milyen cipekedés folyik körülöttük. Ilyen jellegű kényszerű „események" pedig  naponta vannak, pedig már minden olyan korábbi helyiséget – csoport terápiás szobákat, oktatói helyiségeket - átalakítottunk, amelyekről úgy gondoltuk, „kórteremként" működhetnek, mégsem elég a helyünk. Ennek a kényszerű állapotnak pedig - amelyet a kevés ágy mellett leginkább mégis a TVK limit súlyosbít- nem csak kockázatai vannak, hanem adottak a hibalehetőségek is.

Miután már a konyhát is kénytelen volt a klinika kiüríteni, elképzelhető, milyen látványt nyújt egy olyan klinikai osztály, ahol súlyos pszichiátriai defektusokban szenvedő beteg embereket kell a szakma szabályai szerint hatékonyan gyógyítani. Ez azért sem mellékes, mert amióta be kellett zárni másik intézményünket, most már csak a sürgős felvételekre kerülhet sor – állítja az igazgató.

Kérdésünkre, mi lett azokkal a bentfekvő betegekkel, akiket az időközben felszámolt  Akác utcai tömbben kezeltek, a professzor elmondta: a súlyosakat átvette a klinika, a többieket haza kellett bocsátaniuk.

A betegellátás helyzete aztán  tovább gyűrüzik  az oktatásban is. Mivel a pécsi orvoskaron három nyelvű képzés folyik, a Pszichiátriai klinikára 18 csoport jár rendszeres gyakorlati képzésre. Igen ám , de az oktatói helyiségekből is föl kellett áldozni a betegek számára, ezért e feladatnak is egyre nehezebb megfelelni.

A kijelölt területi ellátás szintén negatív mérleget hozott az intézmény számára. Bár némi csökkenés tapasztalható a progresszív esetszámban, ám aligha hihető, hogy e mögött kevesebb beteg is van. Az igazság az lehet, hogy azok a súlyos állapotú, speciális ellátást igénylő betegek, akiket más intézményekből (területi kórházakból) korábban a pécsi klinikára küldtek, most vélhetően  valahol a rendszerben bolyonganak, mert a reform intézkedésektől bizonyára nem lett kevesebb pszichiátriai beteg Magyarországon.

A társadalomban folyó változások ugyanis inkább generálják, mint visszavetik a pszichiátriai betegek számát, hiszen a sorakozó konfliktusok- krízishelyzetek, mentális defektusok formájában - éppen e szakellátásban csapódnak le. Ez napjainkban sincs másként, legfeljebb ma már kevesebben jutnak el a célállomásokra.

A fenti gondokon kívül arra sincs például lehetősége a pécsi intézménynek, hogy saját ellátórendszerén belül végezze a gyógyítást követő rehabilitációt, a beteget e célra más városba, vagy megyébe kell küldenie, messze a kezelőorvosától.
A pécsi egyetem klinikai igazgatója hozzátette: kollegáival való konzultációk során meggyőződött arról, hogy a Dél-dunántúl többi megyéjében sem jobb a helyzet.

A professzor véleménye szerint az irracionális helyzet csak átmenetileg tartható, hosszú távon nem élhet vele együtt sem beteg, sem orvos.  Éppen olyan bizonytalanságban élünk mint a betegeink, akik közül egyre többen fordulnak panaszaikkal a különböző médiumokhoz, és megnőtt a betegjogi képviseletek munkája is. De mi sem ismerjük  például, vajon hány több évtizedes szakmai múlttal rendelkező szakember kerül ki majd állását elveszítve az intézetből.

Azt viszont halljuk és tapasztaljuk hogy e régióból is települnek  a svéd, vagy a norvég kórházakba magyar pszichiáter szakorvosok. A skandináv országok pedig kétszeresen is jól járnak: egyrészt kiválóan felkészült orvosokat kapnak, másrészt megspórolják a szakorvosképzés amúgy nem kis költségét- zárta a nem túl biztató helyzet ismertetését Dr. Fekete Sándor professzor.