Régiók közötti együttműködésben bíznak | Weborvos

Jelentős tőkeinjekció, rugalmasabb jogszabályi háttér, rendezett kompetencia-szintek szükségesek.

A minimumfeltételeket meghatározó legújabb jogszabály-módosítás nyomán egyre égetőbbé válik a kérdés: fennmaradhatnak-e az elmaradott térségek kis kórházai, s, ha igen, milyen kapacitással. Bár a módosítás részleteit még nem ismerik az érintett szakemberek, az eddigi információk szerint a meglévő jogszabály pontosítására, rugalmasabbá tételére és a korábbinál is szigorúbb ellenőrzésre kell számítaniuk.

Somogy megye két kistérségi egészségügyi intézetében – a nagyatádi és a marcali városi kórházban – az ÁNTSZ meghagyta a működési lehetőségeket, ami azt is jelenti: eddig megfeleltek a minimumfeltételeknek. Az időközben felmerülő feladatokat ugyanakkor folyamatosan igyekeznek megoldani - tudtuk meg az intézetek vezetőitől. Nagyatádon kisebb hiányosságok ugyan adódtak a sebészeten és a traumatológián, de a személyi feltételek adottak.

Kis kórház nagy műtétekről álmodik

Marcaliban egyelőre csak a sebészeten alakult ki szakorvos-hiány, de a Kaposi Mór Oktató Kórházból 3 sebész jár át rendszeresen operálni. A hosszabb távú, zavartalan működést egy, a Somogy megyei, valamint a marcali önkormányzat által nemrégiben jóváhagyott és az ÁNTSZ engedélyét is elnyert szerződés garantálja. A marcali és kaposvári kórház kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésével a betegellátás teljes területén, igény szerint pótolhatják a hiányzó szakembereket.

A biztonságos működtetés azonban nem párosul egy átfogó, rugalmasabb, az igényeket, a kapacitást és a lehetőségeket összehangoló rendszerrel, ezért csak az átmeneti hiánypótlásra alkalmas – véli dr. Dúll Gábor, az intézet főigazgatója. Példaként felveti: Marcaliban olyan, európai színvonalú műtőblokkot hoztak létre, mely egy PhD fokozattal rendelkező, szerződéses főorvos alkalmazásával lehetővé tenné a kompetenciájukat meghaladó, törvényileg nem engedélyezett, nagyobb – többek között vastagbél, pajzsmirigy - műtétek elvégzését is. A lehetőség azonban kiaknázatlan marad, mert az ilyen jellegű operációkat az intézethez, s nem a beavatkozást végző orvos képességéhez, gyakorlatához, lehetőségeihez igazította a jogszabály. Így történhet meg, hogy a megfelelő kompetenciával rendelkező Kaposi Mór Oktató Kórházban műtéti kapacitás híján várólistára kerül a beteg, miközben az 50 kilométerre fekvő, kiváló műtő-feltételekkel rendelkező marcali kórházban ugyanaz a magasan képzett operatőr azonnal meg tudná operálni.

A legnagyobb vesztesek mégis azok a betegek lesznek, akik csak egy, a lakóhelyüktől távolabbi intézetben, várólistára kerülve kaphatják meg a szükséges ellátást.

Minimumfeltételeket, nem nyugati szinten

Elfogadhatatlan számára az is, hogy a hazai kis kórházakra érvényes minimum-feltételeket a fejlett nyugatiak mintájára szabják. Szerinte ugyanis a jóléti államokban fölöslegesnek ítélt, kisebb kapacitású egészségügyi intézetekre hazánk fejletlen, elmaradott kistérségi ellátásának biztosítása érdekében még mindig szükség van.

Ahhoz, hogy ezen kis kórházak működése a térség igényeihez igazodva, gazdaságos legyen - a főigazgató szerint – mielőbbi, jelentős tőkebevonással történő, strukúra-átalakításra lenne szükség. Egy olyan rendszerre, melyben a nagy egészségügyi centrumok képesek ellátni a környező kis kórházak fekvőbetegeit, miközben az alapellátás kompetenciájának rendezése mellett, a kistérségi kórházakat a magas színvonalú járóbeteg-szakellátás és az egynapos sebészet irányába fejlesztenék. Jelenleg ugyanis - megfelelő kapacitás híján -, a súlyponti megyei kórház képtelen lenne a nagyatádi és marcali térség mintegy 110 ezer lakosának betegeit fogadni. Marcaliban ugyanakkor máris adottak a feltételei az egynapos urológiai, fül-orr-gégészeti, valamint szemészeti műtétek – szemlencse-beültetés - elvégzésére, s nem kellene a betegeknek a mintegy 50-60 kilométerre fekvő Kaposvárra vagy Nagykanizsára utazgatni az ellátásért.

S, bár a marcali kórház azon kevesek közé tartozik, melynek a változatlan finanszírozás mellett is stabil a gazdálkodása, nincs adóssága, az ideális állapot csak ideiglenesen tartható. A közeljövőben országosan, évente képződő mintegy 1200-1300 orvoshiány, valamint a társkórházak várható anyagi ellehetetlenülése előbb-utóbb a marcali intézet működését is alaposan megnehezíti.

Felére csökkentett adósság-állomány

A júniustól NagyatádMed Kft.-ként működő nagyatádi kórház menedzsmentje az intézet 600 millió forint adósságát és az ehhez társuló egyéb kötelezettségeit mára mintegy a felére csökkentette – tájékoztatott dr. Kollár Zoltán ügyvezető igazgató, aki válságkezelőként a javuló gazdálkodás titkát így foglalta össze: „dolgozni kell és odafigyelni arra, amit csinálunk".

Megtudtuk: néhány hetes várólista csak a járóbeteg és a krónikus ellátásban van. Az ÁNTSZ által előírt minimumfeltételeket a sebészet és a traumatológia területén az év végéig folyamatosan pótolják, a személyi feltételekkel egyelőre nincs probléma.
Gondjaik az ellátási területek aránytalan felosztásából adódnak. A rehabilitáción olyan felesleges kapacitás halmozódott fel, mely nem csak a szakszemélyzet hiánya miatt aggasztó, hanem mert kereslet sincs rá.

- A jövőben várhatóan szükség lesz egy profil-felülvizsgálatra is. Az egyéni érdekeltségek állította akadályok és a törvényi szabályozás híján azonban egyelőre nem lehet mozgatni a kapacitásokat. Ha megszületik a jogszabályi háttér – talán a salátatörvény erre is lehetőséget biztosít - megyei szinten érdemes áttekinteni, hogy milyen ellátási érdekek mentén lehet ezeket átrendezni. A megbeszélések és a megfelelő érdekegyeztetések olyan profilok létrehozását tehetik lehetővé, melyekkel valamennyi kórház gazdaságosan működhet. Már kezdeményeztünk is néhány ilyen beszélgetést - mondta Kollár Zoltán.

A nagyobb értékű ellátások koncentrációjára tervezett úgynevezett pólus-kórházak létesítését azonban csak az elmaradott térségek központi forrásból történő, előzetes infrastruktúra-fejlesztésével tudja elképzelni. Támpontként, ugyancsak a központi döntéshozóktól várja az extrém hosszúságú várólisták mibenlétének meghatározását. Azt, hogy tb-támogatással mely szolgáltatások, milyen időintervallumban nyújthatók.

Tradíciók és szemléletváltás

Dr. Varga Ferenc, a siófoki kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnöke azt tapasztalta: a minimumfeltételeknek való megfelelés érdekében máris számos kórház tesz lépéseket az egynapos sebészet kiépítése irányába. Szerinte ugyanis azok az orvosok, akik a betegágynál és a műtőben is dolgoznak, alkalmasak az egynapos sebészeti beavatkozások elvégzésére.

A humán erőforrás hiányának pótlását – különösen a szakorvosok tekintetében – rendkívül nehéznek tartja. Az orvosképzés idejét ugyanis nem lehet lerövidíteni s, a szakdolgozói vonalon jól működő licence-vizsgákkal sem lehet pótolni. Az orvosi korfát szemlélve, a nyugdíjkorhatárt elkerülők magas aránya miatt, öt éven belül tragikussá válhat a helyzet.

- Elsősorban az egészségügyi ágazatból elvándorlókat, s a külföldön munkát vállalókat kellene visszacsábítani egy olyan előmeneteli rendszerrel, melynek első lépcsőjében központi forrásból elfogadható bérszínvonalat, majd évenkénti béremelést garantálnának. Ezzel, öt éven belül az európai bérszínvonalnak legalább a háromnegyedét el kellene érni – mondta.

Úgy véli, ezekre a lépésekre a válságkezelés nyomán kiadáscsökkentést szorgalmazó rendszerben is rá lesz kényszerítve a társadalom. E mellett – szerinte - az egészségügy szerkezeti átalakítása is számos tartalékot rejthet még. Mint mondta: a kiskórházakat nem megszüntetni kell, hanem fel kell gyorsítani a járóbeteg-szakellátás és az egynapos sebészet irányában történő átalakításukat.

A mindenkinek megfelelő időben és minőségben biztosított sürgősségi ellátás rendszerének kiépítése mellett ugyanakkor elengedhetetlen a háziorvosi ellátás kompetenciájának, működési feltételeinek megteremtése is. Ezt segíti az az intézkedés, melynek nyomán a háziorvos bizonyos szakterületeken már szakorvosként működhet, amiért többlet finanszírozásban részesül. Ennek révén csökkenhet a járóbeteg szakellátásban megjelenő betegek száma, az egynapos sebészet és finanszírozás átalakításával pedig vélhetően a kórházi ágyaké is.

Hogy ez miként érintené a jelenlegi finanszírozásban működő kórházak anyagi pozícióit?

- A kórházi struktúrát a betegellátás igényeihez kell igazítani, s az ebből adódó feladatokat az intézeteknek, valamint a fenntartóknak is át kell gondolni. Erről szól a reform…- válaszolta a főigazgató.
- A súlypontiként működő siófoki kórház minimumfeltételeivel kapcsolatban elmondta: néhány belgyógyász hiányzik, de saját szakembereikkel képesek megoldani a munkát. Külsősöket csak a szabadságolások idején, illetve a nyári szezonban alkalmaznak.

Az új jogszabályi előírásokat még nem ismerik, de, ha szükség lesz rá ahhoz igazítják a struktúrát. Vagy máshonnan kérnek szakembereket, vagy a kapacitást viszik le arra a szintre, ahol már nem okoz gondot a szakember-hiány. Kérdés, lesz-e lehetősége.

Varga Ferenc hangsúlyozta: a kapacitás-hiány és felesleg intézetek közötti rendezése érdekében nem csak a kórházak, hanem a régiók, elsősorban a régiók közötti megoldásokban kell gondolkodni. Ugyanakkor nem rejti véka alá: a régi, hagyományos szerkezetet, valamint a lakosságnak ehhez igazított szemléletét nehéz megváltoztatni. Felvilágosítással azonban talán sikerül elérni, hogy – még, ha valamivel többet is kell utazni - ott igényelje a beteg az ellátást, ahol azt a legmagasabb szinten képesek biztosítani a számára.

Varga Ferenc a kompetenciával nem rendelkező, de megfelelő felkészültséggel és gyakorlattal bíró szakemberekkel, valamint magas színvonalú műtő-háttérrel rendelkező kisebb kórházak műtéti gyakorlatában jelentkező ellentmondásokat már számos esetben felvetette, de úgy tapasztalta: a szakma és szervezők is nagyon megosztottak a kérdésben.

- A Kórházszövetség azt támogatná: ahol megvannak a műtéti feltételek, a szakmai tudás és igény is van az adott beavatkozásra, ott lehessen is azt elvégezni. Ez a megkötöttség ugyanis a későbbiekben gátja lehet a főorvosok vidéki kórházakban történő munkavállalásának is, hiszen a jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy éljenek a képességeik adta lehetőséggel, s ezáltal nem biztosított a szakmai fejlődésük, előmenetelük sem – hangsúlyozta Varga Ferenc.