Szegedi Ítélőtábla: jobb fogyatékossággal élni, mint sehogy

A Szegedi Ítélőtábla kimondta: a fogyatékos gyermeknek saját jogán nem jár kártérítés, mert az egyenlő lenne elmaradt halála kompenzálásával.

A szülők szerint a kórházban dolgozó, „fogadott" nőgyógyászuk hibázott, mert amennyiben kellő gondossággal végzi az ultrahangvizsgálatokat, időben felismerhette volna a végtagfejlődési rendellenességet, s ez esetben lehetőségük lett volna a szülőknek dönteniük, hogy vállalják-e a gyermeket vagy megszakítják a terhességet. A Mezőkovácsházán élő szülők mindvégig arra alapozták keresetüket, hogy amíg egyik héten az ultrahangvizsgálat során a gyermek combcsontját 30 milliméteresnek írta le az orvos, egy héttel később ugyanezt a csontot 22 milliméteresnek mérte, ami fizikai lehetetlenség, s gyanút kellett volna, hogy keltsen a szakemberben. Az orvos ráadásul mindkét esetben írásban rögzítette: „durva fejlődési rendellenesség nem látható."

A kórház által képviselt álláspont szerint az anya túl későn fordult orvoshoz, ezért elmaradtak olyan vizsgálatok, amelyeket a magzati lét 12. hetében kellett volna elvégezni, s amelyek nagyobb esélyt adhattak volna a rendellenesség feltárására.

A felperesek keresetében az állt: a gyermek végtagfejlődési rendellenessége felborította a család életét, a családtagok pszichiátriai gondozásra szorultak, megváltozott az életvitelük, hiszen gyakran kell orvosi vizsgálatokra járniuk. Kereseti kérelmükben ezért a szülők fejenként 15 millió forint nem vagyoni kártérítést, 600 ezer forintos általános vagyoni kártérítést és egy, a gyermek szállítására 1,9 millió forint értékben vásárolt Suzuki márkájú gépkocsi árának megtérítését terjesztették elő, továbbá a gyermek nevében havi 60 ezer forintos életjáradékot követeltek.

A Békés Megyei Bíróság első fokon, nem jogerősen a szülőknek fejenként 4 millió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg, továbbá közel egymillió forint vagyoni kártérítésről döntött, megtéríttetve ezzel az alperessel a megvásárolt autó vételárának a felét. Az ügyben harmadrendű felperesként megnevezett gyermek nevében követelt életjáradékot a bíróság elutasította.

A Szegedi Ítélőtábla hétfőn nemcsak az első fokon eljáró bíróság döntését, hanem annak indoklását is elfogadta, eszerint a gyermek saját jogán semmiképp nem kaphatott kártérítést, életjáradékot. Ezt jogilag azzal indokolták: mivel a kórház nem felelős a fogyatékosság kialakulásáért, azaz a végtagok hiányossága nem orvosi beavatkozás vagy műhiba következménye, ezért az alperesi hiba következménye egyedül az, hogy a szülők elvesztették a lehetőségüket az abortuszra, azaz megszületett a gyermekük. A magzatnak tehát nem volt esélye épen megszületni. Két út állt előtte: a magzati halál vagy a fogyatékosan való megszületés. A bíróság álláspontja szerint a gyermek saját maga nem hivatkozhat arra, hogy amennyiben szülei időben értesülnek a fogyatékosságáról, akkor elvetethették volna. Ez ugyanis végső soron azt jelentené: elmaradt haláláért kapna kártérítést.

Mivel a felperesek ügyvédje a korábbi tárgyalások során mindvégig hangsúlyozta, hogy a hasonló ügyekben többféle bírói gyakorlat is létezik Magyarországon, Kissné Koch Ágnes bírónő leszögezte: a Szegedi Ítélőtábla eltér a Legfelsőbb Bíróság hasonló ügyben hozott korábbi döntésétől és elvi határozatától. Hozzátette: az egymásnak ellentmondó bírói gyakorlat miatt indokolt lenne, hogy a Legfelsőbb Bíróság hozzon egy kötelező érvényű, úgynevezett jogegységi határozatot.

Az ítélethirdetést követően a bírósági folyosón elhangzó nyilatkozatokból kiderült: mind a felperesek, mind az alperes elégedetlen volt a döntéssel. Ábrahám László, a szülők ügyvédje azt mondta: a megítéltnél magasabb összeg lett volna alkalmas arra, hogy kompenzálja a család terheit. A jogi képviselő felháborítónak nevezte azt, hogy az egyes bíróságok egymáshoz hasonló ügyekben egymásnak ellentmondó állásfoglalásra jutnak. Hozzátette: az ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtanak be a Legfelsőbb Bírósághoz.

Pajkó János, a gyermek – jelenleg munkanélküli, korábban a helyi tehenészetben karbantartóként dolgozó – édesapja a Weborvosnak elmondta: elsősorban azért csalódott, mert lánya nem kapta meg azt az életjáradékot, amely gyermekkora után is legalább részben a szüleitől független életet biztosíthatott volna számára. Az apa megjegyezte: a kétéves kislány előtt még sok műtét, valamint protézis-beültetés áll, állandó gyógykezelésekre szorul, amelyek jelentős részét csak Budapesten, szülővárosától több mint kétszáz kilométerre kaphatja meg.

Elégedetlen volt a bírói döntéssel Elekes Mária, az orosházi kórház ügyvédje is, aki szerint az ítéletben nem mérlegelték kellő súllyal az ulrahangvizsgálatokban rejlő bizonytalanságokat taglaló szakértői véleményeket. Az ítélet ugyanis leszögezte: azért, mert nem állapítható meg szakmai szabályszegés az orvos részéről, ez még nem jelenti azt, hogy magatartása nem volna jogellenes. Ha az orvos betartja a szakmai szabályokat, ez még nem jelenti azt, hogy a tőle elvárható gondosságot tanúsította a beteg kezelésekor, vagyis a szabálykövetés nem eredményezheti feltétlenül a felelősség alóli mentesülést.

Az indoklásban a táblabíróság leszögezi: az orvosnak észlelnie kellett volna az ominózus két ultrahanglelet közötti eltérést és azok nyomán további vizsgálatokat kellett volna kezdeményeznie.
Amint arról korábban beszámoltunk, az orosházi kórház főigazgatója az orvos ellen még az ügy kirobbanásakor fegyelmi vizsgálatot indított, ám a nőgyógyász nem várta meg az eljárás befejeződését, felmondott a kórházban, majd máshol vállalt állást.