Szóljon, aki úszás közben elgyengül

Az elvárt teljesítményhez igazított terhelhetőség követelmény kell legyen a Balaton-átúszás versenyben.

Képünk illusztráció

A Balatonboglár és Révfülöp közötti 5200 méteres távra meghirdetett versenyre a korábbi évek tapasztalataira alapozva ismét mintegy 10 ezer résztvevőt – köztük számos élsportolót is - várnak a szervezők.

A korhatárra való tekintet nélkül versenybe indulók a start előtt ugyan átesnek egy rutin egészségügyi vizsgálaton, de alapvetően maguk döntenek: vállalják-e az úszásra kijelölt nem csekély táv teljesítését, s az ezzel együtt járó fizikai, mentális terhelést.

Tekintettel arra, hogy a közelmúltban számos tragikus történés – köztük egy néhány éve éppen a Balaton-átúszásnál fordult elő – ismételten ráirányította a figyelmet az emberi teljesítőképesség korlátaira, határára, a Weborvos megkérdezte dr. Simon Kornél kardiológus professzort, a siófoki kórház belgyógyászatának osztályvezető főorvosát: szívgyógyászként miként ítéli meg a nagy tömeget megmozgató program előnyeit, kockázatait?

- Amikor először szerveztek Balaton-átúszást, rendszeresen sportoló emberek álltak a rajthoz, olyanok, akiknek felvezetése már a versenyt megelőzően hónapokig tartott. Most úgy érzékelem, sokan inkább kivagyiságból, mintegy mutatványként kezelik ezt a programot, s úgy indulnak átúszni a Balatont, hogy évekig nem sportoltak, s talán még a fizikai megterhelést is kerülték. A tréning hiánya, az esetlegesen fellépő félelem, vagy a víz nem megfelelő – túl hideg vagy túl meleg – hőmérséklete, nem várt történést idézhet elő. Ezért érzem kissé felelőtlennek azt, aki előzetes terhelhetőség-mérés nélkül vállalja a kockázatot.

- Tudni érdemes azt is, hogy a dolgok egy része tervezhető, de léteznek meglepetésszerű, nem várt helyzetek, történések is – hangsúlyozta a professzor.

- Egy ember terhelhetőségének mértékét – önmagában ez a nagy távolság is egy mérhető terhelést jelent - rendszeres, azonos mértékű, léptékű terheléssel fel lehet mérni. Az átúszáshoz szükséges fizikai terhelhetőség mértékét, korlátait azonban az indulás előtti rutin orvosi vizsgálat, vérnyomásmérés nem mutatja meg. Kérdés: a rajthoz állók hány százaléka méretteti meg rendszeresen a terhelhetőségét? A nagyobb terhelést alkalomszerűen felvállalókat én egy kissé felelőtlennek ítélem meg.
A nagy terhelésnek folyamatosan kitett sportolók – ilyen volt a tragikus sorsú Fehér Miklós is - úgy tetszik viszonylag biztonságban vannak, ám számukra is adódhatnak olyan nem várt negatív hatások, helyzetek, melyek akár tragédiához is vezethetnek.

Az okokat kutatva kiderült: az emberi szervezetnek vannak rejtett, nem felszínre hozott, veleszületett, úgynevezett kódhibái. Arra keressük a választ, hogy bizonyos szívizom csatornák ion szerkezete és áramvezetési tulajdonságai a vegetatív idegrendszer adott helyzeteiben – például éjszakai alvásnál, nagy megterhelésnél - miként vezethetnek ritmuszavarhoz, hirtelen halálhoz. Ez ugyanis nem a fizikai megterheléssel, hanem - többek között a túlzott erölködés vagy az úszás során fellépő félelem okán - a szimpatikus idegrendszer működésével van kapcsolatban.
Magam, azt ajánlanám, hogy az induljon el a versenyben, aki rendszeresen ehhez a teljesítményhez mért fizikai terhelésnek van alávetve, nem érzi magát idegenül, egyedül a vízben, s azzal a biztonsággal áll fel a rajtköre, hogy képes megoldani a feladatot.
Az alkalmi vállalkozók ettől a próbálkozástól nem lesznek egészségesebbek.

Arra azonban az edzettségre való tekintet nélkül mindenkinek felhívom a figyelmét: ha úszás közben elgyengül, fullad, bármilyen szívtáji fájdalma jelentkezik nála, esetleg rendetlen, szapora szívverést észlel, azonnal jelezze.