Tudatosabbá tette a betegeket a vizitdíj

Nem csak a vizitdíj az oka, de tény: kevesebb beteg megy a szakrendelőkbe.

A jelentős visszaesés azonban nem csak a vizitdíj bevezetésének számlájára írható, azok ennél jóval összetettebbek - válaszolta megkeresésünkre Dr. Fodor László az Egyesített Egészségügyi Intézmény (EEI) igazgatója. A napi tapasztalatokból ugyanis egyre inkább arra lehet következtetni, hogy a betegek ma már előre megtervezik az orvoshoz járást. Nevezetesen: jobban odafigyelnek arra, hogy a gyógyszerszükségletük okán lehetőleg három hónapra elegendő mennyiséget írassanak fel, vagy próbálják úgy intézni, hogy egyszeri díjfizetéssel több vizitet tudjanak lebonyolítani. Ez egyébként nem megoldhatatlan, hiszen az előzetesen egyeztetett időpontok alapján gond nélkül összehangolható az egy napra eső akár két-három szakorvosi vizsgálat.

A kivizsgált és jó kezeléssel egyensúlyban tartott krónikus beteg számára a háromhavi gyógyszerrendelés csak akkor lehetséges, ha a kezelőorvos úgy ítéli meg: nem lesz abból probléma, hogy betegét csak háromhavonta látja. Vannak viszont olyan kórképek, amelyek esetében a fenti gyakorlat nem követhető, éppen azért, mert az már esetleg a beteg biztonságát veszélyeztetheti. A gyógyszerrendelés idejét egyébként minden esetben maga a kezelőorvos dönti el, mert ő felel a betegéért. Az tehát nem szabad rosszindulatú „packázásnak" tekinteni, ha a doktor úgy ítéli meg: krónikus betegét gyakrabban kívánja viszontlátni.

A már említett járóbetegforgalom-csökkenést az is indokolhatja, hogy egyre gyakrabban kérnek például a betegek – a háziorvos látogatás előtt – hat hónapra érvényes szakorvosi javaslatot a gyógyszerfelírásról, s már ezzel a szakvéleménnyel a kezükben mennek a családorvosukhoz.

Az persze vitathatatlan, hogy az egyre tudatosabb magatartás mögött nyilván a vizitdíj fizetés kényszere állhat. Itt ugyanis nem egyszeri 300 forintokról lehet beszélni, hiszen alapesetben egyetlen panasszal a beteg akár 5-6 orvosnál is kénytelen megfordulni, akik közül nyilván lesznek olyanok, akik visszarendelik a pácienst. Ezért aztán egy ilyen kör sokszor 300 forintot jelent, amit már nem mindenki tud kifizetni. Emellett persze vannak olyanok is, akiket egyértelműen a vizitdíj tart távol az orvostól.

Az igazgató szerint a több mint 20 százalékos forgalom visszaesés nem csak a pécsi rendelőintézetekre jellemző, az adatok ugyanis azt mutatják, országos tendenciáról beszélhetünk, s a számok egyelőre semmit nem emelkednek. (Itt megjegyzendő: a nyári időszak a betegszám vonatkozásában nem pontos indikátor, mert ilyenkor mindig kevesebben mennek el orvoshoz.) Az azonban még kérdés, hogy mikor és miként alakul át a járó-beteg rendelések rendszere. Nem tudni például, hogy a kórházi kapacitáscsökkenést hogyan váltják majd ki a rendelőintézetek, s egyelőre tisztázatlan az is, mi lesz a sorsuk a fekvő-beteg intézményekben működtetett ambulanciákkal? Ezek a változások ugyanis érinteni fogják majd a járó-beteg intézetek eddigi rendjét is.

Nem mindegy persze, hogy milyen következményekkel - tette hozzá. Amennyiben csak a puszta közgazdasági számok kerülnek előtérbe az átalakítás során, és kizárólag a mostani, visszaesett betegforgalommal kalkulál majd a minisztérium, akkor tartani lehet attól, hogy az e terület fejlesztésére jutó pénz is kevesebb lesz, ami semmiképpen nem lenne kívánatos.

Baranyában három kistérség is (a sásdi, a pécsváradi, és a sellyei) pályázott már önálló járó-beteg intézmény (egészségház, egészségügyi központ) kialakítására, ami az ott élők számára mindenképpen kedvező helyzetet teremt. Ez azonban a pécsi járó-beteg szakrendelés szempontjából hátrányos, hiszen ezzel további csökkenés várható.