Új főigazgató Győrben: tervek és esélyek | Weborvos

Egy póluskórháznak mindenképpen rendelkeznie kell a teljes ellátási palettával dr. Tamás László szerint.

Harminc éve dolgozik az intézményben dr. Tamás László János, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház új főigazgatója, aki sebészként kezdte, majd érsebészetet tanult. Vérbeli klinikusnak tartja magát. 1995 óta dolgozik a menedzsmentben, egy időben a minőségbiztosítás volt a fő területe. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában alapozta meg a menedzsmentismereteit, méghozzá az első évfolyamban. 2005-ig a főigazgató főorvos helyettese volt, valamint az érsebészeti osztály vezető főorvosa. 2008-tól a központi műtőszolgálatot irányította megbízott osztályvezető főorvosként. A megyei közgyűlés 2010. július elsejével nevezte ki a kórház főigazgatójává – ez alkalomból beszélgettünk vezetői elképzeléseiről.

 
– Milyen elképzelései vannak a kórház szerepére, jövőjére vonatkozóan: mi az, amit tovább visz, és mi az, amin változtatni kíván?
– Alapvetően szeretném megerősíteni felelősségvállalásunkat, amelyet kétszázhatvan éve bízott ránk az alapító. A régió meghatározó kórháza volt a győri, a legmagasabb szintű orvosi ellátást nyújtotta szinte a teljes palettán. Az elmúlt öt-nyolc évben sokat veszített ebből a pozíciójából az intézmény, hiszen az egészségügyi kormányzat nem igazán volt partner: jelentősen szűkítette a mozgásterünket, ami döntően a betegellátási szám és a finanszírozás csökkenését jelentette. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ne csak szakmailag számítsunk a régió vezető kórházának, hanem visszakapjuk korábbi lehetőségeinket. Más hasonló pólusintézményekhez képest ugyanis nagyobb arányban szenvedtünk el veszteségeket, tehát van tennivalónk.

– Tervez-e változásokat a betegellátás területén?
– Mindenképpen szeretném, ha a betegek azt éreznék, hogy értük vagyunk akár a szakrendelőben, akár a műtőben, akár a betegágy mellett. Legyenek tisztában azzal is, hogy nem miattunk, hanem a limitált kapacitások miatt kell várakozniuk vizsgálatokra. Ám ha már időpontjuk van, akkor a várakozás mikéntje nagyrészt rajtunk, ellátókon múlik, hiszen nem mindegy miként tudunk logisztikailag egy betegutat felépíteni az intézményünkben attól kezdve, hogy a beteg nálunk jelentkezik. Rajtunk múlik, tudjuk-e menedzselni az ő betegségét, hogy mikor hová kell mennie. Ezek mind olyan dolgok, amelyek jelentősen befolyásolják a betegek hangulatát, közérzetét, véleményét a szolgáltatóról. Itt még vannak lehetőségeink, itt még tudunk segíteni a betegeinknek.

– Mihez tud kezdeni a jelentős adósságállománnyal, amelyet az intézmény az elmúlt időszakban a szűkülő források miatt felhalmozott?
– Egészen pontos információim az adósságállományra vonatkozóan az átadás-átvétel után lesznek, de azt látom, hogy nagy erőfeszítéssel és nagy veszteségek árán a volt főigazgatónak sikerült megállítania az adósságállomány rohamos növekedését. Ha nem változik a finanszírozás rendszere, én sem tudok komolyabb célt kitűzni magam elé. Az intézményben ugyanis rendkívül súlyos és költséges ellátást igénylő betegeket gyógyítunk. Ebbe bele van kódolva a veszteség. Az amortizáció elismerésének hiánya miatt csak a működési költségből tudunk műszereket pótolni, de a gépeinket meg kell újítani. Tehát jelentős eredményt nem tudok ígérni, csak azt, hogy megpróbáljuk féken tartani a költségeinket, és megpróbálunk külső forrásokat is bevonni.

Amíg a relatíve nyereséges ellátásokat, mint például az egynapos ellátásban végezhető térdízületi beavatkozások, a laparoszkópos epeműtétek és sorolhatnám, nem tudjuk visszaszerezni, addig nem tudjuk megállítani az adósság növekedését. Komoly várakozás alakult ezekben a műtétekben, mert nem férnek be a súlyos, akut esetek miatt. A várakozás miatt esetleg el is hagynak minket a betegeink, ezért a kapacitáskorlátot valahogy le kell bontani. Ez nyilván az egészségpolitikával való egyezkedéssel lehetséges, de úgy gondolom, hogy egy póluskórháznak mindenképpen rendelkeznie kell a teljes ellátási palettával. Ha pedig csak a legsúlyosabb eseteket láthatjuk el, akkor a finanszírozásunkat is eszerint kell alakítani, vagyis a feladathoz a megfelelő forrást is biztosítani kell, mert ami most van, nem tartható tovább.

A győri kórház új főigazgatója, dr. Tamás László János

– Milyen külső forrás bevonására gondol?
– A klinikai kutatások jelentős bevételt is hoznak, és nekünk van egy regionálisan meghatározó társintézményünk, a Széchenyi Egyetem. Komoly közös munkákat tudunk végezni, amely forrást teremthet. Minderről Szekeres Tamás rektor úrral már tárgyalásokat kezdtünk. Egy olyan városban, mint Győr, ahol fejlesztéseknek köszönhetően jelentősen megnőhet a lakosság száma, más forrásokra is lehet számítani, akár az önkormányzattól is.

– Jelentős létszámleépítés is volt az intézményben, tervez-e további szűkítést?
– Sajnálatos módon, a költségek csökkentése és az adósságállomány lefaragása, féken tartása miatt a bérekhez nyúltak hozzá, és csökkentették a létszámhoz. Mára eljutottunk a kritikus szintig, tovább nem csökkenthető az dolgozói állomány. Nem is szeretném, hogyha a reményeim szerint nagy feladat előtt álló intézménynek további dolgozókat kellene elküldenie, hiszen azzal tudást, végzettséget és jártasságot is veszítünk. Ma még vonzó az intézményünk a dolgozók számára, a végzős hallgatók szívesen jönnek hozzánk. Nekünk még van vonzerőnk a régióban, és ezt meg kell őriznünk.

– Számít-e a korábbi főigazgató munkájára?
– Többször leültünk beszélgetni, így tudom, hogy mindenképpen a szakmáját szeretné előtérbe helyezni, a menedzsmentből szeretne kivonulni. Egy pszichiátriai osztályt és centrumot visz. Remélem, az oktatáson és képzésen keresztül kapcsolódunk továbbra is egymáshoz.

– Kikkel kíván együtt dolgozni a kórház vezetésében?
– A közvetlen menedzsmentet kurtábbra tervezem, mert szerintem az igazi hatalom és felelősség az orvos-beteg kapcsolatban rejlik, így a szakmai osztályok vezetőinek kezében van. A legnagyobb jártassággal és tapasztalattal is ők rendelkeznek. Szeretnék jobban támaszkodni az ő tapasztalataikra, ezt beépíteni a munkámba. Egészen konkrétan a jelenlegi orvos-igazgató, Oláh professzor úr és Skaliczky igazgató úr azok, akiknek a közvetlen munkájára számítok, a menedzsmentet elsősorban az ő segítségükkel szeretném felépíteni.

– Milyen vezetői magatartás kialakítására törekszik a főigazgató úr?
– A menedzsment szolgálja ki az alaptevékenységet, a döntések a szakmai területeken szülessenek, a menedzsment pedig ezeket az egyébként nagyon egészséges, néha agresszív törekvéseket tartsa kordában. Minden szakma ugyanis jó értelemben vett sovinizmussal, agresszivitással próbál mindent megtenni a maga területén. A menedzsmentnek pedig az a feladata, hogy ezek a szakmák soha nem lépjék át egymás territóriumát, tehát ne mástól elvéve tudjanak növekedni. Ezeket a törekvéseket a kórházvezetőnek össze kell hangolnia szépen csendben a háttérből.