Vizitdíj a miniszternek

Kórházi látogatásához háromszáz forinttal akarta kisegíteni a minisztert Dunaújvárosban egy fideszes képviselő.

Mintegy harmincfős csoport fogadta bekiabálásokkal a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház Kht.-ba látogató dr. Horváth Ágnes egészségügyi minisztert, akit több biztonsági ember is kísért. A város fideszes országgyűlési képviselője, dr. Dorkota Lajos háromszáz forinttal akarta kisegíteni a szaktárca vezetőjét, mondván, a kórházban vizitdíjat kell fizetni.

Kettős céllal látogatott a dunaújvárosi kórházba Horváth Ágnes, derült ki a miniszteri vizit alkalmából rendezett sajtótájékoztatón. Egyfelől a vizitdíj-kampány részeként, másfelől azért, hogy az intézményvezetőkkel konzultáljon az egészségbiztosítási pénztárak alakulása kapcsán. Tájékoztassa őket arról, mit ró az új rendszer az ellátó helyekre, mit hoz az intézményeknek, milyen területeken van lehetőségük fejlesztésre. Tájékoztatást adott az Új Magyarország Fejlesztési Tervről is, amelynek bizonyos egészségügyi fejlesztési pályázatai már elérhetők. Például folyamatban van a sürgősségi betegellátási, az onkológiai és az egészségpólus pályázat – ez utóbbi azoknak a kórházaknak, amelyek egy-egy régióban a legnagyobb ellátó helyek, illetve az egyetemi klinikáknak. Ami ugyan Dunaújvárosra nem vonatkozik, de az előkészítés szakaszába jutott az összes egészségügyi ellátónak szóló uniós fejlesztési pályázat. A tárca a pályázati feltételek kidolgozásához tájékozódni szeretne az intézményekben arról, milyen területen látják szükségesnek a fejlődést, az ehhez kapcsolódó fejlesztéseket.

A Weborvos kérdése – miszerint kevés a pozitív példa, ami bizonyítja, hogy a jelenlegi kórházi ellátó rendszer megfelelő finanszírozással működik, s terveznek-e ebben változást – több jó példát is felsorolt. A tétényi mellett az uzsoki, az orosházi, a mátészalkai, a kisvárdai kórházat említette. Negatív példaként hozta fel a nagykanizsai intézményt, amely állítása szerint az igazgatóváltás előtt mintegy kétszázötven-háromszáz millió forintos pozitív eredménnyel rendelkezett, ám azóta mínusz százhetven-kétszázmillió forintos adósságot halmozott fel. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy egy-egy intézmény vezetőségének jelentős hatása van arra, hogyan működik a kórház. A szaktárca adatai szerint az egészségügyi intézményeknek csupán egyötöde működik veszteséggel, ezek olyan kórházak, amelyek tartósan, hosszú évek óta küszködnek adóssággal. Ám közöttük is van olyan, amelyik egy újfajta menedzsment szemlélet kialakításával fordítani tudott a negatív tendencián.

A duális finanszírozás miatt egyes települési önkormányzatokra, mint tulajdonos fenntartókra nagy terhek hárulnak, ugyanakkor a környező települések nem járulnak hozzá az ellátáshoz, ismerte el, ám úgy látta, ezt önkormányzati szinten kell rendezni. Az új járóbeteg szakrendelőkre már a kistérségi társulásoknak kellett pályázniuk, így tulajdonosként minden település viseli a terheket is. A kórházak esetében ugyanakkor szinte megoldhatatlannak látja a helyzetet, ám itt nem az egészségügyi tárcának, hanem az önkormányzatoknak kell lépniük, hogy megpróbálják megváltoztatni a tulajdonosi kört, s ezzel a többieket is bevonják a finanszírozásba.

A miniszter jogosnak tartotta a dunaújvárosi kórház igényét, miszerint a központi béremelési keretből részesülni szeretne, ám erről a Pénzügyminisztérium dönt. A dunaújvárosi kórház évek óta nem közintézmény, hanem gazdasági társaság, így nem juthat ehhez a forráshoz, a béremelést magának kell kigazdálkodnia.

A látogatás végén Horváth Ágnes a 2006 őszén átadott sürgősségi betegellátó osztályt nézte meg, és egyetértett a kórház törekvésével, hogy pályázati forrásból központi műtőblokkot építsenek a jelenlegi szétszórt, korszerűtlen helyett, amely mind ellátási, mind gazdasági szempontból indokolt, és egybevág a tárca reformelképzeléseivel.