A MOK levele a miniszterlenökhöz

A MOK levele a miniszterlenökhöz

Dr. Gyurcsány Ferenc Úrnak
Miniszterelnök
Miniszterelnöki Hivatal

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A 2008. március 9-i ügydöntő népszavazás eredményének ismeretében a Magyar Orvosi Kamara ismételten hangot kíván adni annak, hogy a vizitdíj és kórházi napidíj megszüntetése nyomán kieső bevételekre az egészségügyi ellátórendszernek égető szüksége van. Mint azt korábban is határozottan leszögeztük, nem a bevételek indokoltságát, hanem annak forrását és módszerét vitattuk.

Túllépve az eredmények megismerése kapcsán született politikai nyilatkozatok sokféleségén, és érzékelve azt, hogy a döntéshozók mégiscsak kezdik belátni, cselekedniük kell - különösen az alapellátásból kieső vizitdíj pótlása érdekében, mivel ennek híján, amint azt korábban is jeleztük a háziorvosok nem jelentéktelen része biztosan csődbe megy -, köztestületünk ismételten az Önök rendelkezésére bocsátja azt a részletes számítást, amellyel tételesen alátámasztjuk az immár egy esztendeje megfogalmazott és nyilvánosságra hozott javaslatunkat. Eszerint értelmében az egészségügyi alapellátás biztonságos és kiszámítható működtetése érdekében a praxisok átlagos finanszírozását duplájára kellene emelni.

Ebből a nézőpontból tekintve – és véleményünk szerint csak ez lehet hiteles – kell elemezni gazdaságilag a vizitdíj egy esztendejét, és e számokat szem előtt tartva szükséges a kieső bevételek pótlásáról dönteni, mellyel kapcsolatban egyre több javaslat lát napvilágot.

Ismerve a Magyar Köztársaság és az E-Alap ez évi költségvetésének számait, tisztában vagyunk azzal, hogy az általunk részletezett költségvetés szerinti praxisfinanszírozás megvalósítása ebben az évben nem feltétlenül lehetséges.
Ugyanakkor Önöknek viszont szem előtt tartásra ajánljuk, hogy a háziorvosi kassza éves teljes kiadása a gyógyító-megelőző ellátás terhére kevesebb, mint 70 milliárd forint, ami annyit jelent, hogy a következő esztendő költségvetésének tervezésekor – amennyiben elismerik az egészségügyi ellátórendszer és azon belül az alapellátás biztonságos működésének fontosságát – ennek a megduplázása kezelhető tételt, bőven megtérülő befektetést jelent.

Különösen igaz ez akkor, ha nem feledjük, a háziorvoskar átlagéletkora közelít a 60 évhez, ami annyit tesz, hogy több százan még 70 éves koruk felett is dolgoznak. A biológia törvénye szerint e tendencia folytatódása azzal fenyeget, hogy szinte egyidőben, a jelenleg meglévő közel kétszáz betöltetlen háziorvosi körzet mellett további több száz, akár ezer praxis betegeinek ellátása is veszélybe kerülhet orvosaik munkaképtelenné válása, elhalálozása folytán. Amennyiben pedig az alapellátás gazdasági megerősítése nem történik meg, a praxisok eltartó képessége nem teszi vonzóvá a pályát, úgy az utánpótlás megoldhatatlanná válik, és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a háziorvos Európa-szerte az egyik legkeresettebb szakorvos.

A Magyar Orvosi Kamara jelen levéllel ismételten hangot kíván adni annak a határozott véleményének, hogy az egészségügy humánerő helyzetét aggasztónak, ezen belül az orvoskar bérhelyzetét a megélhetés és a pályán maradás szempontjából különösképpen méltatlanul alacsonynak tartja. Számításait, elemzéseit a biztonságos betegellátáshoz nélkülözhetetlen orvoskar megtartása és itthontartása érdekében hozza az Önök tudomására.

Érdemi szakmai együttműködésre bármikor készen állva tisztelettel köszönti: Dr. Éger István
Budapest, 2008. március 11.