Az orrszívó poszívó birodalmában

A cirkusz és varieté valamennyi fogását be kell vetnünk egy szimpla gyógyszerbevétel esetén…

A legtöbb kisgyermek éppen valamilyen felsőlégúti fertőzés miatt kap életében először antibiotikumot, annak ellenére, hogy ezeket a betegségeket nem baktériumok, hanem jobbára vírusok okozzák. Tudják ezt elméletileg azok az orvosok is, akik mégis antibiotikumot rendelnek, részint a szövődmények elkerülésére, részint a szülők elvárásai miatt.

Bár ez nem kizárólag magyar jelenség, ám mindenütt arra figyelmeztetnek a kórokozókkal szemben kialakuló rezisztenciára utaló adatok, hogy nem csak kevesebb antibiotikumot kellene adni, hanem ezeket kórokozóra irányultan, célzottan alkalmazni.
A kórházi osztályokon, de a háziorvosi ellátásban is nagyon ritkán előzi meg az antibiotikum rendelését a kórokozó kimutatására szolgáló mikrobiológiai vizsgálat. Pedig a jelenleginél jóval gyakrabban érdemes kitenyészteni a kórokozót, mert így arra is választ találnának az orvosok, hogy milyen kórokozók és milyen antibiotikum érzékenységek fordulnak elő az adott területen élő, a rendelőhöz tartozó gyermeknél. A háziorvossal konzultáló mikrobiológus arra is választ adhatna tehát, szabad-e, érdemes-e a kitenyésztett baktériumot kórokozónak tekinteni vagy sem, azaz szükséges-e a gyógyszer vagy inkább más útját kell választani a terápiának.

A náthás tünetek sokféle légúti vírusfertőzés miatt jöhetnek létre. A felismerésben segít, hogy eleinte víztiszta váladék jelentkezik, amely később válik sűrűvé, gennyessé. Antibiotikum kezelésre azonban még ez esetben sincsen ok. Bár számos, gyermekeknek is ajánlott orrcsepp kapható, a kisebbek,a csecsemők számára a leghasznosabb a fiziológiás sóoldat használata, amely igen jól oldja a besűrűsödött váladékot, viszont nincsen mellékhatása. Az orrfújásnál az egy fújás-egy papírzsebkendő módszert kell követni, a használt papírt pedig zárt zacskóba vagy dobozba gyűjtsük.

A háromévesnél fiatalabb gyermekek jellegzetes és gyakori betegségét, a magas lázzal induló, de gyorsan javuló mandulagyulladást is zömmel vírusok okozzák, így felesleges az antibiotikumok bevetése. Csak az egyetlen gyakori kórokozót, a Streptococcus pyogenest érdemes antibiotikummal kezelni, éppen ezért kellene a receptírás előtt a torokváladékból vett mintát gyorsteszttel ellenőrizni.

A fülgyulladások mintegy felénél lehet baktérium-eredetre gyanakodni, ezért az egyértelmű klinikai tünetek mellett a kórokozók jelenlétét és szerepét tisztázni kell. A heveny orrmelléküreg-gyulladás általában a felsőlégúti hurut része, ílymódon vírusfertőzés következménye, amely tehát nem igényel antibiotikumot. A váladék oldására sokféle nyákoldó készítmény kapható már, de fontos odafigyelni arra, hogy csak akkor használjuk ezeket, ha valóban van mit oldani és csak addig, amíg a hatásra szükség van, mert a túl hosszan alkalmazott gyógyszerek fenntarthatják a fokozott váladékképződést. Az arcüreggyulladás gennyes változata általában nem a betegség heveny szakaszában, hanem később jelentkezik: éjszakai köhögésrohamok, előre hajoláskor az arc jellegzetes fájdalma jellemzi, akár láz nélkül. A diagnózist laboratóriumi és röntgenvizsgálattal kell igazolni.

A megelőzésre nehéz üdvözítő tanácsot adni, hiszen idetartozik mindaz, amit az egészséges életmód kapcsán unalomig ismételhetünk: a tiszta levegő, az egészséges táplálék, a testmozgás. Érdemes a rendelkezésre álló védőoltásokat igénybe venni: az öt éven aluliaknak a haemophilus influenzae B, a két éven aluliak egy csoportjánál a pneumococcus és az influenza-fertőzések elleni vakcina jön szóba.