Dr. Hajós Endre emlékére

Nemcsak egy remek embert idéz meg ez a kis rímes karcolat, hanem egy pillanatra felvillantja a rendszerváltozás időszakát is.

A pályám kezdetén volt szerencsém néhány évig a SOTE I. Belgyógyászati Klinikájának röntgen részlegében dolgozni, ahol akkor Kollin Éva tanárnő volt a vezető. Elődje, Hajós Endre tanár Úr éppen azelőtt ment nyugdíjba, hogy én odakerültem, így Vele már csak, mint nyugdíjas orvossal dolgoztam együtt (még szakvizsgám sem volt akkoriban).

Sokfelé megfordultam már azóta, és sok élmény ért szakmai életem során (hiszen már elmúltam 60 éves), de azokat az éveket a legszebb aranykorként tartom számon. Remélem, ma is adódik a fiataloknak olyan tanító személyiség, aki annyi szeretettel, humorral, és toleranciával tudja átadni a mérhetetlen ismeretét és tapasztalatát, mint amilyet mi ismertünk meg Hajós Tanár Úrban.

Élmény volt Vele minden nap. Nagy műveltségű, irodalom- és zenebarátként persze nem csak a szakmát, hanem számos, a sikeres és boldog élethez elengedhetetlen egyebet (főként látásmódot, magatartást, életfilozófiát) is tanulhattunk Tőle.

Kedves emlékem, hogy nekünk szánt ajándékként, az Ő évenkénti névnapi köszöntéseire válaszul maga is faragott rímeket. Ebből az időből őrzök egy verset, ami idén ősszel lesz éppen 25 éves. Nemcsak egy remek embert idéz meg ez a kis rímes karcolat, hanem egy pillanatra felvillantja a rendszerváltozás időszakát is.

Talán élmény lenne a mai fiatal kollégáknak is, mint ahogy tanulhatunk belőle mi, a mai öregek is: mosolyogjunk magunkon egy kicsit, hátha attól elviselhetőbb lesz az is, ami nehéz. Nekem, bekeretezve, a kis irodám falán lóg ez a kis vers, mementóként.

Sokadik névnapomra

(Néhány rím, házi használatra)

Mélyen tisztelt vendégsereg,
Lám, az idő hogy lepereg:
16 év tűnt már tova,
Hogy az „Egyes Belklinika"
Lett a második hazám.
Azám! Tizenhat eltelt lazán
Azóta, hogy ideát
Röntgen mester sugarát
Kergetem, és keresem
Ezzel sovány kenyerem.

Ennyi éve, Istenem,
Hány rossz lelet, jaj nekem,
Szárad árva lelkemen!
Lett vón’ ebből annyi gyász,
Ha a kedves belgyógyász
Elolvasná, amit írtam.
Szerencsére ő azonban
Zsebre vágja, elteszi,
S öt perc alatt elveszti.

Így aztán a betegek
Megússzák az esetet,
S tovább élnek. Már aki tud,
Aki nem, az szegény – kaput!
De legalább önszántából,
Nem a magas tudománytól!

Mit használ a röntgen, ha már
Az ideje egyszer lejár?
Pedig röntgent rendeltek
Fiatalnak, öregnek.
Száz évesnek nyaki gerinc!
Spondylosis van-e, vagy nincs?
És a térde mitől fájhat
Ötven éve a mamának?
Friss panasz is jelentkezett:
Öt éve a válla recseg.
No és szédül, füle remeg,
Schüller, Stenvers, nesze neked!

Istenem, de rosszak vagyunk,
Hogy mással van mindig bajunk!
De hát egy kis nyelvgyakorlás
Aranyat ér, ha nincsen más.

Annyi úgyis itt a baj,
Hogy ránk fér egy kis kacaj.
Országunkban minden beteg!
Gazdaságunk egy csődtömeg.
S a prognózis milyen lehet?
Tudósít e röntgen lelet:
Árnyékoltság homlokokon,
Diffúz pangás a bázison,
Fent a csúcson fényes nagyon,
De a szívben sötét vagyon.
Itt van egy góc, ott is megint!
(Szaporodik, mint a Forint).
Segítség, mert jön a kampec,
Alig tér ki már a rekec!
Egek, csak nem metasztázis,
Akkor ez a végső fázis!
A hazai tudomány
Tiszteleg, és félreáll.
Bedobja a kesztyűjét,
Tőkés doktor, segítség!
Transzfúzió, dollárral!
(Nesztek Forint, ÁFÁ-val!)
Irigykedünk kesergve
Boldog keletnémetre:
Ott a teljes vércsere!
De ez nálunk ábránd csupán,
Mert itt élünk Pesten-Budán,
Ez itt nem Amerika.
Se előre, se hátra.
Így elborult ez a lelet,
No, de sebaj, jobb is lehet
Esztendőre, kettőre
(avagy tizenkettőre).

Ajánlás:
Röntgenesek Istene,
Sugaradból tekints le
Légy ezután mivelünk,
És javítsd meg leletünk!
Térjen vissza jókedvünk,
Mozogjon jól rekeszünk,
Sose fájjon a fejünk,
Röntgen mester, légy velünk!

(1991, dr. Hajós Endre)