Egy gyermekorvos halálára

Vannak foglalkozások, amelyek alighanem a lehetséges legszebbek és legértelmesebbek közé tartoznak.

A summa cum laude diplomát követően a MÁV kórház gyermekosztályán kezdte a pályát, innen kérte át magához Petényi prof a II. számú gyermekklinikára. Publikációi hívták fel rá a figyelmet külföldön is, ami jó néhány ösztöndíjat és vendégprofesszori meghívást jelentett: dolgozott a John Hopkinson, Berlinben, Stockholmban, Párizsban, Leningrádban. Hivatása volt a szenvedélye, a koraszülöttek, az igen kis magzatok, egyszóval a törékeny babák, akiknek több nemzedékét kezelte. Több ezer újszülöttet és koraszülöttet segített megkapaszkodni a világban életük legveszélyeztetettebb szakaszában, a születést követően.

Oroszlánrészt vállalt a magyarországi perinatális intenzív centrumok (PIC) hálózatának megszervezésében is, melyek csökkenteni igyekeznek a szülés körüli mortalitás, a gyermekelvesztés arányát.

Afféle régi stílusú doktor bácsi volt, mágikus röntgenszemmel vette észre a bajt, mindig egészben, holisztikusan nézve a beteg emberkéket.

Kevés szabadidejében  zsúpfedeles dörgicsei nyaralójába igyekezett, nagyon szerette a Balatont. A dörgicsei kert füvét nyírogatta, történelmi tárgyú könyveket olvasott (türelmes, megértő patrióta volt) és gondozta a madarakat, valamint a rókát. Saját rókája csak tőle nem félt, megismerte autója hangját, a kert bejáratánál ülve, türelmetlenül várta a finom falatokat. 

Temetésén volt egy napraforgóból meg egyszerű virágokból font koszorú a következő felirattal: „Várunk rád. A madarak és a róka". De Büky Béla a csontrákkal folytatott több éves, példamutató akasztófahumorral viselt kegyetlen viaskodás után december 6-án, 77 évesen meghalt.