Kullancsok és betegségek | Weborvos

A volt Szovjetunió távol-keleti területein már 1932-ben megfigyeltek egy nagy halálozással járó központi idegrendszeri betegséget, amelyet a tünetei alapján rendkívül súlyos influenzaként könyveltek el. Kezdetben azt hitték, hogy a kór cseppfertőzéssel emberről emberre terjed, s mivel az esetek leginkább nyáron jelentkeztek, a melegnek, a napsütésnek is szerepet tulajdonítottak a kialakulásában. Néhány év és két tudományos expedíció kellett ahhoz, hogy megtalálják a titokzatos betegség valódi okát, az új vírust és közvetítőjét, a fertőzött kullancsokat.

Típusos esetben a kullancs-enkefalitisz betegség két fázisban zajlik, s mivel mindkét fázist jelentős hőemelkedés vezeti be, ezért kétlázas kórformának hívja a szakirodalom. Miután a kórokozó az emberi szervezetbe jut és ott szaporodásnak indul, az átlagosan két hetes lappangási idő után közepesen magas láz, elesettség, rossz közérzet, végtag- és izomfájdalom jelentkezhet, élénken emlékeztetve az influenza tüneteire, ezért az orvosi diagnózis ilyenkor általában nyári influenza. A betegség általában kezelés nékül is elmúlik egy héten belül. A betegek zömében ezzel lezajlott a fertőzés, ám kisebb hányadukban, mintegy 10-20 százalékuknál a vírus az idegrendszerbe jut és ott is szaporodásnak indul. Náluk a csípés utáni 2-4 héten belül jelentkezik a betegség második fázisa: az előbbinél magasabb láz, szédülés, heves fejfájás és szinte minden esetben hányás kíséri. A mozgás ügyetlenné, a tarkó kötötté válik, a beteg hol nyugtalan, ingerlékeny, hol igen aluszékony. Mivel a vírus mindenekelőtt az agykéreg és a gerincvelő mozgató idegsejtjeit támadja meg, ezért a fent sorolt tüneteket végtagbénulások kísérhetik.
Fontos tudni, hogy az esetek nagy többségében a betegség nem jut túl az első fázison, sőt a második fázis is rendszerint csak közönséges agyhártyagyulladás képében zajlik, amely szintén magától elmúlik és maradandó elváltozások nélkül gyógyul. Különösen gyermekkorban gyakori az ilyen jóindulatú forma, míg a felnőtteknél a súlyosabb lefolyásúból van több. Ma még nem tudható, mi befolyásolja a kórlefolyást, azaz mely tényezők okolhatók azért, hogy ugyanaz a kórokozó egyeseknek kisebb, influenza-szerű betegséget, míg másoknak súlyos, akár halállal végződő kórfolyamatot indít el. Igaz, a vírusok között találtak már eltéréseket, ám úgy tűnik, tőlünk teljesen független, hogy adott esetben egy veszélyesebb vagy ártalmatlanabb törzs kerül előtérbe.

Időben felismert veszélyek
Jelenleg csupán a Benelux államokban és az Ibériai félszigeten nem bizonyított a kullancs által terjesztetett agyvelőgyulladás előfordulása. A védőoltás bevezetése előtt például Ausztriában ez volt a leggyakoribb központi idegrendszeri betegség.
Hazánkban elsősorban a Dunántúlon és az Északi-középhegységben terjedtek el a betegséget közvetítő ixodes kullancsok, különösen a tölgyerdőkben, a gyertyános tölgyesekben és a bükkös tölgyesekben gyakoriak. Bár a kullancsok fertőzöttségét manapság nem mérik, korábbi vizsgálatok adatai szerint átlagosan minden kétezredik példány tartalmazza a vírust. Ugyanakkor a vérből kimutatható ellenanyagok vizsgálata szerint a Dunántúlon és az Alpokalján élő lakosság 3-19 százaléka találkozott már a kórokozóval. Az elmúlt évtizedekben felismert megbetegedések adatai alapján elsősorban Zalában, Somogyban, Vas-, Nógrád-, Komárom-, Veszprém-, valamint Győr-Sopron megyében vannak a természeti gócok.

Megfigyelések szerint a kullancs-aktivitás általában minden harmadik évben erős. Az első betegek általában már áprilisban jelentkeznek, a fertőzés előfordulása júliusban a leggyakoribb. Októberben még egy kisebb emelkedés észlelhető. A statisztikákból az is kiderül, hogy a betegek zöme a 20-50 éves korosztályból kerül ki és hetven százalékuk férfi.

Jobb félni, mint fertőződni
A kullancs-enkefalitisz elleni védekezés legbiztosabb módja a hazánkban már évek óta elérhető védőoltás. Bár a közegészségügyi szakember szerint nem volna jó, ha félelemből lemondanánk a sok szempontból egészséges kirándulásról, túrázásról, mégis, megtehetjük, hogy kerüljük a kullancs kedvelte helyeket, azaz a bozótokat, állatok járta legelőket. Pihenéshez mindig terítsünk a földre pokrócot. Mivel kullancscsípésre leginkább a magas füves, sűrű bozótos területeken és a lombos erdőkben számíthatunk, a kockázatot a megfelelő öltözékkel is csökkenteni lehet. Ajánlatos a lötyögő nadrágszárat a zokniba, az inget a nadrágba tűrni, hogy ne tudjon se bejutni, sem belül felmászni a parazita. A galléros, hosszú ujjú ingek biztonságosabbak, de ügyeljünk arra is, hogy ne a beakadást segítő bolyhos anyagból valót válasszuk a bóklászáshoz. Gyerekeknek különösen érdemes a sűrű bozótosban fehér vászonsapkát viselniük, amely megakadályozza a kullancs behatolását, és észrevehetővé teszi az ólálkodót. A kullancsriasztó kenőcs, spray jó szolgálatot tehet, érdemes még a ruhánkat is befújni vele, tudva, hogy hatása csak két-három óráig tart általában. A kirándulás végén egész testünket vizsgáljuk át, sőt még a levetett ruhadarabokat is rázzuk ki.

Kullancsvadász rítusok

A kullancstalanítása színes folklórjának egyik kedvelt eleme a parazita megfojtása olajjal, krémmel, zsírral. Pedig ezek a módszerek inkább veszélyesek, mint célravezetők, hiszen öklendezésre késztetik az állatot, s mivel például a Lyme-kór okozója a kullancs gyomrában tanyázik, ezzel siettethetjük a fertőzést.

A bőrbe fúródott kullancs eltávolítására csak néhány óra áll rendelkezésre. Tudni kell, hogy a csípés utáni első órában az állat csak szív, ilyenkor elenyésző a fertőzésveszély. A kockázat azonban négy-hat óra után ugrásszerűen megnő, mert az állat középbelébe kerülő vérben a kórokozók néhány óra alatt fölszaporodnak, már a nyála is fertőzőtté válik, s ekkorra a kullancs már közvetlen kapcsolatban áll az áldozat érrendszerével.
A parazita kiszedésének helyes módszere, ha a fejéhez - azaz a bőrünkhöz – legközelebb fogjuk meg csipesszel és egyenletes, lassú mozgással, enyhe csavarással kihúzzuk. Vigyázzunk, ne nyomjuk meg a potrohát, mert abból kiszabadulhatnak a baktériumok. Semmilyen következménye nincsen annak, ha a kullancs feje a bőrben marad, mert abban nincsenek kórokozók, s a kitin, a szálkához hasonlóan, akár magától is kilökődik egy-két nap után. A kullancscsípés idejét jegyezzük fel, s a következő hetekben figyeljük a helyét. Ha bármilyen elváltozást vagy tünetet észlelünk, azonnal forduljunk orvoshoz.

Tévhitek:
- A kullancs a fákról pottyan az emberre. A közhiedelemmel ellentétben a kullancsok nem a magasból vetik magukat áldozatukra, hanem a fűszálakon, a bokrok levelein várakoznak. Egy-másfél méternél magasabbról igen ritkán kerül a felnőtt emberre kullancs, igaz, a gyerekeket éppen ebben a magasságban a fejükön éri leggyakrabban a csípés.

- A meztelen felsőtest veszélyes. A kullancs fénykerülő, ezért fedetlen területen ritkán csíp és nem is tud észrevétlenül a hajlatokba kerülni, ezért a nagy melegben biztonságosabb a fedetlen felsőtest, mint a bő szabású póló vagy blúz.

– A D-vitamin erőteljes, a bőrből kipárolgó szaga elriasztja a kullancsokat. Makacsul tartja magát ez a nézet, így egyesek már a kirándulás vagy nyaralás előtt szedni kezdik, ám a tétel tudományosan nincsen még bizonyítva, ugyanakkor megalapozatlan biztonságérzetet kelt, ezért inkább káros, mint hasznos.

- A háziállatokon megkapaszkodott kullancs átmászik az emberre is. A már megtapadt kullancs nem hagyja ott áldozatát, veszélyt csak addig jelent, amíg jó helyet keresve bolyong az állat szőrében.
(Forrás: dr. Lakos András: Kullancsok és betegségek, Dr. Bózsik Béla Pál: Tanácsok kullancsokról és betegségekről, www.oltas.hu)