Lehet-e a túléléshez szabni a finanszírozást?

Az életvégi kemoterápiák generális orvosi, onkológiai gondolkodásból adódnak.

A daganatos betegek ellátásában az adatok pontosan mutatják, hányan betegedtek meg, hányan haltak meg, a betegséget milyen stádiumban fedezték fel, a terápia mikor kezdődött – vagyis kemények a végpontok, nem lehet mellébeszélni, idézi Dózsa Csabát, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság alelnökét a Kórház szaklap Lehet-e a finanszírozást a túléléshez szabni című cikkében.

Míg a kardiológiában az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően megjelent az egészségnyereség, addig az onkológia területére ilyen adatok még nem állnak rendelkezésre Egyelőre egy szűkebb, messzemenő következtetések levonására nem alkalmas, de mégis elgondolkodtató adatsor áll az OEP rendelkezésére: TAJ-szám alapján vizsgálva tavaly november végén már nem élt azoknak a betegeknek a 85 százaléka, akiket 2011 és 2012 között tételes finanszírozásban nagy értékű onkológiai gyógyszerrel kezeltek.

Ennek kapcsán elhangzott, hogy végig kell gondolni, hogy a korlátozott forrásokból mire összpontosítsunk: fizessünk például hat nap alatt kétmillió forintot egy beteg néhány hónapos túlélése érdekében, vagy juttassunk több pénzt a szűrésre, megelőzésre, a gyógyíthatatlan betegek hospice-ellátására. A kemoterápia mellett nem kap kellő súlyt az alulfinanszírozott sebészet, pedig értékén kellene kezelni a manuális szakmákat is a gyógyszerekkel együtt.
Az ellátórendszernek több területen is fejlődnie kellene, hiszen például az onkológiai éberség nem mindig tökéletes, idézi a lap Mangel László professzort. A Pécsi Tudományegyetem Onkoterápiás Intézetének vezetője szerint a betegek felelőssége is fennáll, hiszen az életmód, egészségtudatosság mellett egyre intenzívebben jelentkezik a bizalmi válság: a betegek nem fogadják el a kezeléseket.

Mindenki megfelelő körülmények között, emberi méltóságban szeretné eltölteni a hátralévő idejét gyógyíthatatlan betegként, nem pedig úgy, hogy felesleges kezeléseknek vessék alá. Az életvégi kemoterápiák generális orvosi, onkológiai gondolkodásból adódnak Mangel professzor szerint. Nem egyszerű kérdés, hiszen nehéz megmondani a betegnek, hozzátartozónak, hogy nincs tovább kezelés, mert nincs értelme. Az onkológus professzor szerint az orvosoknak ezt a felelősséget és döntést fel kell vállalniuk. Az elmúlt 10-20 évben azonban arra lettek kondicionálva, hogy igenis meg kell próbálni gyógyítani vagy legalábbis kezelni a beteget, és most nagyon nehéz a váltás.

Tudomásul kell venni azonban, hogy az életvégi kemoterápiáknak nincs egészségnyeresége, csak káros hatása, és megrövidíthetik a beteg életét Mangel László szerint.

A teljes cikk első és második része a Weborvos Pro portálon olvasható.