Szurka-piszka

Szurka-piszka

Azt írja az újság, hogy az elviselhetetlenség határáig szaporodtak el a kórházi rendelőintézeti lopások olyannyira, hogy némely helyen már a működőképességet is veszélyezteti. Számtalanszor dühöngtem jómagam is, ha rossz sorsom arra kényszerített, hogy egy orvosi rendelő előcsarnokában igénybe vegyem a vécét, természetes volt, hogy nincs csap a mosdón és nem lehet lehúzni a vécét.

Beszéltem a témáról orvos-igazgató barátommal. Magától értetődő természetességgel mesélte, hogy főváros szerte ismert és irigyelt új kórházépületükben naponta lopják el a kézöblítőket, villanykörtét, vécé-papírt tokostól, ajtókról a kilincset, de még az előcsarnokban található villany burát is. Tudják, hogy erre szakosodott bandák pásztázzák az egészségügyi intézményeket és sáskajárás szerűen elvisznek mindent, ami nincs lebetonozva.

Hiába van intézményükben biztonsági szolgálat. Az egyenruhás őrök időnként legfeljebb nyomába szegődnek egy-egy gyanús külsejű „látogatónak", aki körbejárva, kikerülve a biztonsági őrt, lop, illetve vár a következő alkalomra. Csupán tettenérés esetén tehetik meg, hogy valamilyen módszerrel visszatartják a lebukott tolvajt a rendőr érkezéséig, de jól tudják, hogy másnap az ilyen elkapott figura újra utcán van.

A kórházi lopásoknak két vállfaja dívik ma liberális demokráciánkban: a betegek és hozzátartozóik értékeinek kölcsönös lopkodása és az úgynevezett belső lopások. A kórházban fekvő betegek általában kapnak egy tájékoztató nyomtatványt, melyen felhívják figyelmüket arra, hogy értékeiket, pénzüket, ékszereiket lehetőleg a kórház biztonsági széfjében helyezzék el, és ha végképp maguknál akarnak tartani némi készpénzt (büfé, alkalmi vásárlások), semmiképp se hagyják az éjjeliszekrényen vagy a fiókban.

A nagy tapasztalatú orvos-igazgató hozzátette: a paraszolvenciát általában a kórházból távozás napján szokták átadni, azt legtöbbször ekkor hozzák be a hozzátartozók. A belső lopások ügye más, de az igazi veszteséget ezek okozzák az amúgy is legatyásodott egészségügyi intézménynek. Az általában nagyon drága orvosi műszerek vásárlása előre tervezett és a kórház éves keretében semmiképp sem szerepel ok nélküli ismételt beszerzésük költsége.

Elmondta a jó doktor, hogy a műtőből is tűnnek el különböző értékű műszerek, hisz műtét előtt vagy után senkinek sincs energiája leltárt csinálni. Az már a trükkös lopások kategóriájába tartozik, hogy egyesek bevisznek a kórházba például egy darab elhasznált, amortizálódott érfogót, és egy műtét kapcsán észrevétlenül újra cserélik, napok múlva pedig a kórház belátva, hogy használhatatlan a nemrég kapott műszer, újat vásárolhat. Hogy kik ezek a tolvajok? Hát olyan egészségügyi dolgozók, akik az állami alkalmazás mellett dolgoznak magánrendelőben is, ahonnan haveroktól a megrendelést kapják.

 Ilyen esetek ellen nehéz védekezni, hisz a tettenérés majdnem lehetetlen. Ők úgy oldották meg ezt a stílszerűen „húsbavágó problémát", hogy azon az osztályon, ahol gyakran tűntek el műtőbeli műszerek, nem hosszabbították meg a gyanúsítható dolgozó lejáró szerződését, és csodák csodája: a sorozatos lopások megritkultak.

Beszélgetésünk végén a főorvos hozzátette: azt is írd meg, hogy ezen nincs mit csodálkozni, hisz a kórházakban is csak olyan emberek dolgoznak, fekszenek, meg látogatnak, mint akik kint az életben mozognak, és ugye, mint tudjuk, a lopások-rablások száma általában évről évre nő.

Ez ellen védekezni szinte sehogy sem lehet, talán csak úgy, ahogy a viccben próbálták.
A japánok teveztek egy nyomozó-robotot, amely elkapja a tolvajokat. Be is vetették három országban.
Japánban öt perc alatt elfogtak 100 tolvajt.
Az Egyesült Államokban öt perc alatt elfogtak 200 tolvajt.
Magyarországon öt perc alatt ellopták a robotot.