Szúrka-piszka

Egyre több a betegek között a fel nem ismert diabéteszes.

Azt írja az újság, hogy hazánkban drámai módon növekszik a cukorbetegek száma, és ami ennél is ijesztőbb, egyre több a betegek között a fel nem ismert diabéteszes.

Amióta az eszemet tudom, családunkban vagy ismeretségi körömben voltak cukorbetegek. Számomra ez a nyavalya –és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül - a legijesztőbbek közé tartozik. Tudniillik, bár maga a betegség jó ideig a beteg számára is tünetmentes, ma már tudjuk: a betegség egy életre szól, véglegesen gyógyíthatatlan, és tulajdonképpen igazi bajt szövődményei okoznak. Előrehaladott állapotában elkezdődik a cukorbeteg látásromlása, a veseműködési zavar, szívinfarktusra való hajlam, idegrendszeri szövődmény, szélütés, és legtöbbször olyan súlyos alsóvégtagi panasz, amely csonkoló műtétet indokolhat.

Az orvosi szakma úgy tartja, hogy az 1-es típusú diabétesz a ritkább, az általában születéssel kódolt, fiatalkorban jelentkező formában a hasnyálmirigy elveszíti inzulintermelő képességét. Ahhoz tehát, hogy az ilyen beteg egész életben tünetmentes maradjon, jelenleg még tűvel kell inzulint juttatni szervezetébe. Állítólag belátható időn belül kikísérletezik azt a módszert, mellyel szúrásmentesen, inhalációs úton is be lehet vinni a szervezetbe a szükséges inzulint, ami nagyban megkönnyíti az ilyen betegségben szenvedők életét.

A 2-es típusú cukorbetegség elterjedtebb a világban és civilizációs ártalomnak is nevezik. Erről mi, egészségesek tehetünk, mert az ilyen bajt elhízással, rossz táplálkozással és idült mozgáshiánnyal lehet beszerezni, de kigyógyulni belőle annál nehezebb. Ijesztők a statisztikák: Európában a lakosság 4-5%-a cukorbeteg, az USA-ban eléri ez az arány a 7-8%-ot, Magyarországon becslések szerint a lakosság 5-6%-a érintett. Időnként löketszerűen megindul egy-egy kampány, melyben igyekeznek meggyőzni a lakosságot, miként előzheti meg a betegséget. Nem könnyű ezeket a tanácsokat megfogadni. Ellenük dolgozik a tradíció: magyar ember mindig első helyen szereti gyomrát, a magyar konyha hagyományosan zsíros, nehéz ételekre támaszkodik, és egy igazi diétát ma már luxus is betartani, tehát a kígyó saját farkába harap. A szegény ember tápláléka továbbra is szalonna lesz kenyérrel és mindenféle olcsó műédesség. Innen már egyenes az út a cukorbetegséghez.

Híres tévészemélyiségek, ismert művészek, színészek, politikusok adják nevüket a diabétesz elleni küzdelem jegyében alakuló mozgalmakhoz. Mindenesetre már az is fejlődés, hogy a modern technikának köszönhetően ma már otthon, szinte fájdalommentesen mérheti ki-ki saját cukorszintjét, és időben fordulhat orvoshoz. Az viszont már elkeserítő, hogy „azt is írta az újság", a túlterhelt orvosok maguk sem ismerik fel gyakran, hogy cukorbajra vallanak a tünetek.

Ebből egyenesen következik, hogy a fel nem ismert betegség esetén az otthoni karbantartáshoz elengedhetetlenül szükséges felvilágosítást sem kapja meg a beteg attól az orvostól, aki nem jött rá, mivel áll szemben. Ez viszont már az orvosi továbbképzés és nagyobb fokú odafigyelés igényét veti fel. Addig pedig nekünk, potenciális betegeknek meg kell békélnünk azzal a gondolattal, hogy a sok egyéb, urbanizációs és környezeti nyavalya mellett Damoklész kardjaként lebeg fejünk felett egy lehetséges cukorbetegség veszélye.

Akkor pedig az ilyen helyzet mindennapos lehet:
A múltkor egy csinos nőn felejtettem a szemem, mire a feleségem rám szólt:
- Úgy bámészkodsz, mint kisgyerek az édességboltban.
Azt válaszoltam:
- Mivel sajnos nős vagyok, inkább úgy bámészkodom, mint egy cukorbeteg kisgyerek az édességboltban.