Szúrka-piszka

Azt írja az újság, hogy az egészségügyi reform keretében az új rendelkezések szerint a járóbeteg rendelésen minimum 5 percet kell foglalkozni minden beteggel.

Első hallásra ez szépen szól, de én rögtön hozzáteszem, boldogabb lettem volna, ha az új egészségügyi kormányzat arról is rendelkezik, hogy az 5 perces vizsgálathoz nem kell majd 3 és fél órát várakozni, míg az ember az orvos színe elé kerül. Mert, jelenleg kerületünk traumatológiáján például ilyen viszonyok vannak. Beszéltem erről több gyakorló szakorvossal is.

A legenyhébb reakciójuk is az volt, hogy aki ezt kitalálta, életében nem járt orvosi rendelőben. Először is: amíg egy beteg fájós, duzzadt ujjáról – a röntgenfelvétel alapján – egy pillanat alatt megállapítja a sebész, hogy nincs komolyabb baja (20 mp), addig egy tükrözéssel elpepecselnek fél órát is. Kérdezem én, hogy jön ki így a 12 beteg/órás átlag??? Azt is írja az újság, hogy mi magyarok túl sűrűn járunk orvoshoz, és nem mindig indokolt esetben. Azt viszont már nem írta meg senki, hogy mindaddig, amíg jelenleg is érvényes rendelkezés értelmében a szakorvos gyógyíthatatlan betegségekre is csak egy havi adag gyógyszert írhat fel, addig a diabéteszes vagy hipertóniás látszólag ok nélkül is kénytelen havonta beülni a sorba, csupán a receptjéért.

Az én orvosom kényszerűségből azt csinálja, hogy kéthavi mennyiséget ír föl az idült bajomra használatos gyógyszerből és a komputerben rögzíti, hogy mindez azért szükséges, mert a beteg egy hónapig külföldön lesz. Egy szóval rákényszerítik az orvostársadalmat a hazugságra. Azt már csak félve kérdezem meg, hogy mi történik a maximált járó-beteg szám beteltével? Mi történik azzal a beteggel, aki pl.: délután 18-ig dolgozik, majd ezt követően bemegy a lakhelye szerinti kórházba, és bejelenti, hogy fájdalmai vannak, csíp a vizelete. Ha az urológiai osztály aznapi járó-beteg kontingense betelt, az orvos simogassa meg a beteg fejét és kérje fel, hogy bírja ki másnap reggelig, s majd akkor jöjjön, ha belefér a keretbe???!!!

Summa summarum, ha a vizit és a receptdíjat, valamint ezt a limitált kapacitás rendelkezést komolyan gondolják (szlovák példa), a rendelet kitalálóit nem az úgynevezett „orvos-lobbi", hanem a betegek, a nép haragja fogja elsöpörni. Rendpárti vagyok, azt vallom, hogy aki a pénzt adja a gyógyításra, annak joga van elszámoltatni az egészségügyi intézményeket. De kötelessége olyan rendszert kidolgozni, amelyben egyik oldalon biztosított a zavartalan betegellátás, és az infrastruktúrában dolgozók is megkapják munkájuk ellenértékét. Ha ez nem következik be, olyan őrület is lehetséges, ami a kerületem legmodernebb kórházában máris gyakorlat: a birtokukban levő sokmilliós értékű CT géppel csak 70%-os kihasználtságot érnek el, mert ennyit finanszíroz az OEP. És eközben a fővárosban többhónapos a várakozás a CT vizsgálatra.

Azt vallja a néphit: a puding próbája az evés. Hát ettől a pudingtól csak járványkórház lesz tele, de az egészségügy sok évtizedes problémái nem oldódnak meg. Ránk csodálkozik a világ, hogy a fiatalok körében népszerűtlen lett az orvosi pálya, az egyetemeken lassan több lesz a külföldi diák, mint a hazai. Nem hiszem, hogy az egykor irigyelt és elit szakmának számító orvoslást érdemes devalválni.

Lassan eljutunk oda, hogy egy szülőnek külön kell kapacitálnia gyerekét: ugyan menjen már orvosnak! Akkor is így:
Tanácsot kér az apjától, milyen szakot válasszon.
- Menj bőrgyógyásznak!
Először is: a bőrgyógyászt sosem hívják beteghez éjszaka.
Másodszor: bőrbetegségben nem hal meg senki.
Harmadszor: ki sem gyógyul belőle!