Chronicus abdominalis angina

A chronicus abdominalis angina" a három splanchnicus verőér vérellátási területének tranziens és recurrens zavara.

A patofiziológiai alap az intestinalis vérigény és kínálat közötti aránytalanság, melyhez hozzájárul a „gastricus steal" jelensége is (a megtelt gyomor vérigényének kielégítéséhez a splanchnicus rendszer felől is érkezik vér, mely mintegy „ellopja" azt). Az elégtelen vérellátás oka az ellátó verőér szűkülete. A lefolyást és a klinikai tüneteket nagymértékben befolyásolja a kollaterális rendszer fejlettsége és egyéni variációi. A fő rizikótényezők a dohányzás, a diabetes, hypertonia, hyperlipidaemia, az obliterativ verőérbetegség etc.. A betegség leginkább a közép- és idősebb korúakat érinti, a nők többségével (nő:ffi- 3:2).

A vezető tünetek a hasi fájdalom és a fogyás. A hasi fájdalom leginkább epigastrialis vagy periumbilicalis (a hátba is sugározhat). Jellemző, hogy az étkezés után nem sokkal jelentkezik, kb. 1-3 órán át tart és görcsös jellegű. Intenzitása függ az elfogyasztott étel mennyiségétől és annak zsírtartalmától. Az étkezés provokálta panaszok miatt a beteg egyre inkább kerüli az evést, illetve csökkenti annak mennyiségét (sitophobia). Ennek következménye a másik kardinális tünet, a fogyás. Az esetek 1/3-ában atípusos tünetek is csatlakoznak, mint a hányinger, hányás, hasmenés, obstipatio. Ritkán felszívódási zavarra (malabsorptio) jellemző panaszok társulhatnak.

A diagnózis felállításához természetesen a jó anamnesis jelenti az első lépést. A típusos panaszok és az érszűkületre utaló társbetegségek, illetve rizikófaktorok rögtön abdominalis anginára terelhetik a gyanút. A duplex hasi UH jelezheti az adott verőér szignifikáns szűkületét és a panaszokkal egybevetve ez segíthet. A vérellátási zavar pontos anatómiai okát a klasszikus szelektív hasi angiographia, az MR-angiographia biztosítja. Fontos tudni, hogy az angiographia nagy rizikójú betegeken (chr. veseelégtelenség, hypercoagulabilitással járó állapotok) csak fokozott óvatossággal és megfelelő előkészítéssel végezhető. A jövőben várhatóan megjelenő módszerek az MR-oxymetria és a pCO2- tonometria.

Megjegyzendő, hogy önmagában a szignifikáns szűkület kimutatása nem egyenlő a diagnózissal, hiszen a klinikai kép nagymértékben függ a kollaterális hálózat fejlettségétől és a szűkület kialakulásának helyétől, gyorsaságától.

A kezelés célja a keringési zavar helyreállítása és a vérellátás tartós biztosítása. A leggyakrabban a sebészi revascularisatio a megoldás. Ennek során endarterectomia, bypass, vagy az art. mesenterica sup. reimplantatioja történik. Az utóbbi évtizedben az intervenciós radiológia jelentős fejlődése további megoldások lehetőségét hozta. A szűkület helyének megállapítása, kimutatása után transluminalis angioplastica történhet, illetve stent implantatiora van lehetőség. Ez utóbbi módszer leginkább idősebb, nagy rizikójú betegeknél, illetve egy ér szűkületénél jön szóba. A többi esetben a sebészi megoldás hoz tartós eredményt.

Irodalom
Sreenarasimhaiah J. Chronic mesenteric ischaemia. Best Pract Res Clin Gastroenterol 2005;19:283-95.
Brandt LJ, Boley SJ. AGA technical review on intestinal ischemia. American Gastrointestinal Association. Gastroenterology 2000; 118:954-68.
Kapadia S, Parakh R, Grover T, Agarwal S. Side-to-side aorto-mesenteric anastomosis for management of abdominal angina. Indian J Gastroenterol 2005;24:256-7.