Mikroszkópos kolitisz, a krónikus hasmenések ritka oka?

A krónikus hasmenések differenciál diagnosztikája a folyamatosan fejlődő lehetőségek mellett is komoly kihívás a gasztroenterológusok számára.

Képünk illusztráció

Az epidemiológiai felmérések szerint a krónikus hasmenések 4-13 százalékban mikroszkópos kolitisz állhat a háttérben (1). A mikroszkópos kolitisz diagnózisát krónikus vizes hasmenések esetén normál vastagbél mukoza mellett csak hisztológia vizsgálattal lehet kimutatni. 30 éve írták le először a betegséget és két altípust különítettek el: a Kollagén kolitiszt, és a Limfocitás kolitiszt. (Még tart a vita, hogy egy betegség különböző fokozatairól vagy két betegségről van-e szó).

A betegség incidenciája: 3 /100.000 lakos, prevalenciája:15 / 100.000 lakos.

A kórkép valószínűleg gyakoribb, mert sokszor nem történik biopsiás mintavétel a vastagbélből, és nem eléggé ismert a gasztroenterológiai és patológiai gyakorlatban.

Általános jellemzőkről és tünetekről annyit, hogy többnyire 60 év felett jelentkezik, vizes krónikus hasmenés formájában. Láz és véres széklet nélkül, enyhe hasi diszkomfort érzéssel vagy hasi fájdalommal, gyakran fogyással társul.

Kollagén kolitisz lényegesen gyakoribb nőknél, mint a limfocitás kolitisz. A patogenezise nem ismert. A kollagén kolitisz esetén az NSAID-ok szerepe nem kellően tisztázott még, de 170 mikroszkópos kolitiszes betegből álló csoportban 61 százalékuk szedett NSAID-ot vagy aspirint (2). Míg friss irodalmi adatokra hivatkozva a carbamazepine, ranitidine, acarbose, ticlopidine, és a flutamide, limfocitás kolitiszt indukálhat (3).

A diagnózist total kolonoszkópiával és random szöveti mintavételt követő hisztológiai feldolgozással lehet igazolni. Általában normális kolon mukoza látható az endoszkópia során, de nem-specificus abnormalitiások, mint az ödéma, eritéma vagy abnormalis érrajzolat az esetek 30 százalékában észlehető. A biopsziát random módon kell venni az egész vastagbélből A szövettani vizsgálat során a mikroszkópos kolitisz tipusos jelei a megvastagodott szubepiteliális kollagen réteg, megnövekedett intraepiteliális limfocyta szám, és a lamina propria fokozott gyulladása (4). A két betegség közötti legfőbb hisztopatológiai különbség az, hogy a limfocitás kolitiszben nincs szubepiteliális kollagen réteg. A diagnózis függ a megnövekedett intraepiteliális limfocita számtól (>20 per 100 epitelsejt versus a normal 5 per 100 epitelsejt) és a lamina propria diffúz gyulladásos infiltrációjától (5). Az előbb említett hisztológiai jellegzetességek a cökumtól a rektumig előfordulnak, de ilyen irányban csökken is a szövettani elváltozások aránya. A rektoszigmoideumban mintegy 15-40 százalékban mutathatók már csak ki a szövettani jellegzetességek.

Differenciál diagnosztikus szempontból az irritábilis bélszindróma (IBS) hasmenéses formájától nehéz elkülöníteni - negatív leletek, normális kolon makroszkópos kép alapján. Funkcionális hasmenésben is gyakran kimutatható „nem specifikus kolitisz„ a szövettani vizsgálatok során.

Ellenben IBS ritkán kezdődik idős korban, ritkán jár We emelkedéssel, fogyással. Immunkórképek együttes előfordulása már organikus irányba tereli a gondolatainkat.

A betegség autoimmun kórképekkel együtt is előfordulhat (az esetek 30 százalékában az ANF pozitív), leggyakrabban: coeliakia, psoriasis, rheumatoid arthritis, Sjögren sy., Raynaud sy., dermatomyositis, polymyalgia rheumatica, kevert kötőszöveti betegség és SLE-ben észleltek mikroszkópos kolitiszt (6).

Kezelése során tüneti szereket alkalmazunk: loperamid, bizmut subsalicylat, hatástalanság esetén 5-ASA készítmények (sulfasalazin, mesalazin). Ritkán steroid és immunsupressiv szerek használatára is sor kerülhet. A kezelést 8-12 hétig kell folytatni (NSAID, koffein elhagyása javasolt).

Összességében a mikroszkópos kolitisz a krónikus hasmenések egyik (ritka?) oka. Általában idősebb korban vizes hasmenéssel, fogyással, hasi fájdalommal jár. Autoimmun betegséggel is társulhat. A részletes kivizsgálás során, egyéb okok kizárása mellett, gondoljunk rá. A diagnózis alapja a kolonoszkópia során vett biopszia (proximalis szakaszból is), valamint a gondos patológiai elemzés (intraepiteliális limfocitozis). A betegség gyógyítható, és a különösen kellemetlen hasmenéses tünetek is elmaradnak, amennyiben gondolunk erre a nem is annyira ritka betegségre.

1.Olesen és mtsai: Gut 2004; 53:346-50.
2.Yagi és mtsai:Endoscopy 2001;33:629-32.
3.Goldstein és mtsai: Am J Clin Pathol 2002;122 405-11.
4. Amaroés mtsai: Dig Dis Sci 2000;45:1447-50.
5. Beaugerie és mtsai: Gut 1994;35:426-8.
6.Adeniji és mtsai:Dig Dis Sci 2004;49:572-74.