A felépített fájdalomcsillapítás régi-új eszköze

Közzétéve: 2011. 10. 11. 15:34 -

• 4 perc olvasás

Az új gyógyszerforma – a hatásos terápián túl - erősíti a beteg együttműködését.

Weborvos Archívum

Az emberiség 20-25 százaléka tartós fájdalom él együtt és ennél is magasabb azoknak az aránya, akik ezzel a vezető panasszal keresik fel az orvost. Aligha van közöttünk olyan, aki élete során ne találkozott volna rövidebb-hosszabb ideig a fájdalom érzésével. Bár az elmélet szintjén ma már nyilvánvaló, hogy a felépített és így hatékony fájdalomcsillapítás alapvető része a terápiának és közismert a WHO ajánlása alapján kidolgozott lépcsőzetes fájdalomcsillapítási modell, a háziorvosok és a szakorvosok a hétköznapokban sokkal nagyobb „rendetlenséggel" találkoznak ezen a téren.

Az okok között szerepet játszik a könnyen és ellenőrizetlenül, recept nélkül elérhető analgetikumok sokasága éppúgy, mint a betegekben makacsul élő rossz beidegződések és félelmek, ám valljuk be, a praxisokra jellemző időhiány és hajszoltság sem kedvez a helyzetnek – mondta el Dr. Kricsfalusi Mihály traumatológus, a Péterfy Kórház és Baleseti Központ osztályvezető főorvosa a Teva Média Akadémia témában rendezett sajtóbeszélgetésén.

Az akut, a szubakut és a krónikus fájdalmak csillapítására használatos szerek többféle csoportosítása ismert, s az is tudott, hogy a felépített fájdalomcsillapítási menetet orvosnak kellene kidolgoznia egyénre szabottan. Ám a mindennapok gyakorlatában az orvost felkereső beteg már sok mindennel próbálkozott a saját szakállára, nem tudván, hogy fájdalma milyen jellegű, esetleg miféle okok állhatnak a hátterében, azaz melyik hatásmechanizmusú készítmény lehetne célravezető és miféle dózisban. Ha fáj, beveszi, ha nem hat, bevesz egy erősebbet vagy kettőt, esetleg felcseréli egy másik reklámozottal – egy sor veszélynek téve ki magát.

A főorvos szerint sajnos még mindig nem alakult ki a fájdalomcsillapítás kultúrája. Nem pusztán a beteg ismereteinek hiányáról van szó, hanem - szerinte- át kellene törni az orvosi rendelőkben, kórházakban élő dogmákat, rossz protokollokat is annak érdekében, hogy a fájdalomcsillapítás a helyére kerüljön, és valóban igazodjon a beteg igényeihez, a fájdalom mértékének szubjektív szintjéhez, és kövesse annak fokozatait. Nem elfogadható a fájdalomra panaszkodó betegnek azt mondani: „persze, hogy fáj, ha tegnap műtötték", s ugyancsak nem helyes bagatellizálni a fájdalmat pusztán azért, mert okát az orvos nem tekinti komoly állapotnak – tette hozzá.

Sajnos, a recept nélkül kapható szerek alkalmazását nem tudja a szakorvos kontrollálni, gyakran nem is értesül arról, hogy betege mikor, miket szedett be. évhit, hogy ezek olyan gyógyszerek, melyekkel nem lehet nagy bajt csinálni, mivel ezek széles dózistartományban kapatóak, akár „durva" adagban is bevehetők, de legalább ennyire káros az aluldozírozás miatti ismétlések és váltogatások gyakorlata. Talán az akut, – hirtelen kialakuló, erős, tudott okú – fájdalmak és csillapításuk esetében ritkán alakul ki súlyos állapot.

Ám a szubakut, neurogén jellegű fájdalmaknál (mozgásszervi kórképek, nőgyógyászati jellegű bajok, fül-orr-gégészeti betegségek, műtétet megelőző és az azt követő fájdalom esetében) más a helyzet, mivel itt az idegrendszer önmaga generálja a fájdalmat és a megoldás is hosszabb időt követel. Elengedhetetlen (volna) a szakember irányította beavatkozás s nem pusztán a hatékonyság, hanem a – hosszabban tartó szedés miatt - kialakuló gyomor-bélrendszeri és szív-érrendszeri mellékhatások elkerülése érdekében is – tette hozzá a főorvos.

A közelmúltban elérhető vált egy olyan készítmény, amely az akut és a szubakut fájdalmak csillapításában már bevált, széles körben alkalmazott hatóanyagokat kombinálta, kihasználva előnyeiket, ráadásul új, gyorsabban ható gyógyszerformában – hangzott el a tájékoztatón. A NSAID-ok és a COX2-gátlók előnyös alternatívájaként ismert, a közepesen erős fájdalmakra ajánlott, a periférián ható paracetamol és a centrális hatású tramadol házasításával kifejlesztett Zaldiarral elérhető volt, hogy a hatásos dózis alacsonyabb, mint az alkotóelemeké külön-külön. A már ismert Zaldiar a paracetamol 500 mg-ja helyett 325 mg-ot, a tramadol 50 mg-ja helyett pedig 37,5 mg-ot tartalmaz, és a 3X1 szemes alapadagolás tág intervallumban emelhető (akár 4X2- re) a hozzászokás vagy mellékhatások nélkül, - bár ezt a dózist még nem kellett elérni Kricsfalusi főorvos gyakorlatában.

Az új, perzsgőtabletta gyógyszerforma egyrészt – a gyorsabb felszívódás révén – rövidíti a paracetamol hatásának kialakulásához szükséges időt, a tramadol elnyújtott hatása biztosítja a 6-8 órás fájdalommentesség idejét.

Mivel a tapasztalatok szerint a készítményre szoruló betegek amúgy is számtalan tablettát kénytelenek naponta szedni – amelyek közül egyiket-másikat elfelejtik bevenni, vagy nem a megadott időben szedik, esetleg – sokallva az egy napra rendelt medicinákat - el is hagyják azokat, egy újabb tabletta rendelésével a beteg együttműködése nehezen biztosítható. Ebben is segíthet a narancs ízű pezsgőtablettából készült ital, ami így megtöri a gyógyszerbevétel megszokott rítusát.

A fájdalom és csillapítása a Weborvoson

Kövess minket!

fájdalom fájdalomcsillapítás krónikus fájdalomcsillapítás
Weborvos
Weborvos

Kapcsolódó cikkek