A high-tech, vagy az orvos gyógyít?

Múlt héten ért végett a WONCA Europe, az Európai Háziorvosok Tudományos szervezetének 2006. évi kongresszusa.

A háziorvos képezi az első találkozási helyet az egészségügyi rendszerrel; a betegség kialakulásának korai stádiumában lévő problémákkal kell foglalkoznia, gyakran high-tech eszközök nélkül, figyelembe véve a pszicho-szociális, kulturális és exisztenciális kérdéseket is. A nyugati társadalomban a betegek elvárásai gyakran irreálisak a fél-információk vagy félrevezető információk birtokában, így gyakori a diagnosztikus eljárások túlzott igénybevétele, a polipragmázia. A háziorvosoknak kiemelkedő a szerepük abban, hogy megfelelő egyensúlyt találjanak a betegek igényei és a valós egészségügyi szükségletek kielégítésében. Bár alkalmazásának határainak tudatában kell lenni, ám a bizonyítékokon alapuló orvoslás megállapításai segítséget nyújtanak az eligazodásban.

A kongresszuson, 2500 résztvevő háziorvos kolléga hallgathatott előadásokat az orvoslás különböző területeiről. A XX. századot megelőzően az orvosi felfedezések zöme az általános orvoslás területén történt, a XXI. század elejére ismét az alapellátás/háziorvoslás felé kell fordulni, hangsúlyozta azt W. W. Rosser kanadai professzor. Idézte B. Starfield tanulmányait, amelyek pontos bizonyítékkal szolgálnak arról, hogy a háziorvosi ellátás minősége és a lakosság egészségi mutatói egyenes összefüggést mutatnak. A specialisták egy-egy betegséggel foglalkoznak, míg a háziorvosok olyan betegekkel, akiknek egyszerre több betegségük is van. A comorbiditás figyelembevétele gyakran hiányzik az orvosi kutatásokból, így a háziorvosok bekapcsolódása a kutatási tevékenységbe ezen okból kifolyólag is kívánnivaló. Az előadások rávilágítottak arra, hogy manapság is, fontos megállapítások láttak napvilágot a háziorvoslás keretein belül, mint pl. az alacsony dózisú aszpirin szerepe a kardiovaszkuláris prevenció területén, az orális fogamzásgátlók trombo-emboliás szövődmények kialakulását potencírozó hatása, COPD kutatási központ létrehozása.

A kongresszusnak hazai részvétele is volt, az Országos Alapellátási Intézet és a Szegedi Egyetem Családorvosi Tanszéke közös szimpóziumot szervezett az Ír Háziorvosi Kollégiummal a kardiovaszkuláris prevenciós programok témakörében. Az ír Heartwatch és magyar CardioNET rendszereket és eredményeiket mutatták be. Mindkét rendszer háziorvoslásra alapuló, azzal, hogy Írországban kardiovaszkuláris eseményen már átesett betegek követése, gondozása történik, hazánkban a szekunder prevenció is szerepet kap, a hypertonia, hypercholesterinaemia gondozási paramétereinek figyelésével. Nemzetközi tanulmány bizonyította, hogy a betegenkénti 20.000 euró alatti kiadás költség-hatékony beavatkozásnak minősül, ír kollégáink bebizonyították, hogy 7.000 euró kiadás történik saját kardiovaszkuláris programjuk keretein belül, így annak folytatása kívánatos. A hazai (CardioNET) program az első fázisán van túl, a betegek szűrése, az első adatok rögzítése történt meg, a követés szükséges az eredményesség bemutatásához.

Összességében az alapellátásban/háziorvoslásban rejlő lehetőségek maximális kihasználására, a humán-erőforrás fejlesztésére és a kutatások ösztönzésére bátorított a tudományos ülés, a rendezvény helyszínéhez hűen, idézve Michelangelo mondatát, amely szerint „Nem az a veszély, ha túl nagy kihívást állítunk magunk elé, és azt nem teljesítjük, hanem ha az nem elég nagy és teljesítjük azt".