Allergiás nátha az alapellátásban

A vény nélküli antihisztaminok új feladatot rónak a betegellátási és információs rendszerre, miként támogassa a betegeket a hatékony és biztonságos öngyógyításban.

A szénanátha – szélesebb értelemben az allergiás nátha – a légutak allergiás gyulladása, melyet jellemzően pollenek (virágpor), gombaspórák és állati szőrök belégzése vált ki. A betegség hatásai az egyénre és környezetére nézve is komolyak – szakszerűtlen kezelés hiányában jelentős életminőség-romlással és társadalmi költségekkel számolhatunk. Az orvosszakma a nemzetközi standardok hazai implementálásával tesz lépéseket a helyzet javításáért, miközben a törvényi szabályozás az antihisztaminok vény nélküli besorolásával teremtette meg a lehetőséget a betegek szélesebb körű szakszerű ellátásáért - hangzott el egy mai háttértájékoztatón.

A kihívásokról
Az allergiás rhinitis (allergiás nátha) döntően pollenek által kiváltott, szezonálisan jelentkező formáját szokás „szénenáthának" is nevezni. A virágpor időszakos megjelenése miatt ma az un. „intermittáló" (időszakos) formához soroljuk. A tünet együttest prevalenciája, az életminőségre és a teljesítőképességre gyakorolt hatásai miatt kiemelt jelentőségű, krónikus légzőszervi betegségként definiált a WHO. A betegség kortól, nemtől, társadalmi státusztól, etnikai csoporttól függetlenül, a Föld minden országában jelen van, egyes társadalmi csoportokban akár 50%-ot elérő előfordulásával. Az érintett betegek száma konzervatív becslések szerint meghaladja az 500 millió főt – a népesség 10-20%-nál valószínűsíthető a betegség előfordulása (1).

A betegség hatásai a jól ismert tüneteken túl (viszkető szemek és bőr, tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás) az élet számos területére hatnak negatívan, és így rontják a betegek életminőségét (QAL: quality of life) is. A betegség jelentékeny mértékben akadályozza a betegeket mindennapos tevékenységeikben, társasági életükben, feladataik ellátásában, illetve korlátozza őket kognitív funkcióikban. Egy az Egyesült Államokban 2000 fős mintán végzett kutatás eredményei szerint, a megkérdezett 11-68 éves betegek több, mint 90%-a számolt be nehézségekről munkahelyi, iskolai illetve mindennapos kötelezettségeinek ellátása közben. Majd egynegyedük otthonmaradásra is kényszerült a kezeletlen szezonális allergiás rhinitis (SAR) tüneteinek jelentkezése okán (2).

Nemzetközi kutatások sora regisztrálta, hogy az allergiás rhinitis rosszkedvet, hangulatváltozásokat okoz, a tünetek jelentkezésekor depressziót és idegességet tapasztaltak a betegek (3,4).

A SAR tünetei közül az orr-dugulás, -folyás, a betegség egyik legkellemetlenebb tünete. Az orr a szervezet egyik élettanilag nélkülözhetetlen funkciót betöltő szerve – amely a tüdőbe beáramló levegőt szűri, melegíti és párásítja.

A járványügyi statisztikák régóta kapcsolatot jeleznek az allergiás rhinitis és az asztma kialakulása között. Tény, hogy az asztmás betegek többsége rhinitis-es is egyben, sok rhinitis-es beteg asztmás is egyben, továbbá az asztmás betegek prevalenciája emelkedik a rhinitis-es betegek körében. Mindezek alapján, ma már a szakértők többsége egyetért az „egy légút, egy betegség" elméletben.

A terápiáról
Az allergiás rhinitis hatékony kezelése a kidolgozott szakmai ajánlások szerint1 gyógyszeres terápiával történik. Az enyhe, illetve a közepes-súlyos intermittáló tünetekkel rendelkező betegek esetén, a lehetséges terápiák ajánlott sorrendjét a vezető tünetek határozzák meg: irritatív jellegű panaszok esetén az antihisztamin az első választandó szer, míg gátolt orrlégzés esetén a nazális kortikoszteroid.

Az antihisztaminok fejlesztésében a legutóbbi időkig két generációt különböztettünk meg. Már az első generációs antihisztaminok is eredményesek voltak a SAR tünetek csökkentésében, azonban a nem megfelelően szelektív készítmények a célzott H1 receptor mellett más receptorokkal is kölcsönhatásba léptek, és így kellemetlen mellékhatásokat okoztak. A korai antihisztaminok ezáltal, akár hatékony tünetcsillapítás mellett is, csökkenthetik a betegek életminőségét. A legjelentősebb ilyen tényező az első generációs termékek mindegyikénél tapasztalt szedatív hatás (az „antihisztamin másnaposság").

A magyarországi patikai gyógyszer-forgalmazási adatok alapján a hazai antihisztamin fogyasztás közel 20%-át még mindig, első generációs, erősen szedatív készítmények teszik ki. (forrás: IMS Combined Database, patikai antihisztamin értékesítési adatok, dobozban)

A későbbi, másod- és a még korszerűbb újgenerációs antihisztaminok ezzel szemben erősen szelektívek, tehát csak a célpont-szervekre hatnak, és célzottan a H1 receptorral lépnek (csak) kölcsönhatásba. A szedatív (álmosító) mellékhatás csak nagy dózisok esetén, és csak egyes hatóanyagoknál jelentkezik. Hatásuk mindezzel együtt szisztematikus, a SAR legtöbb tünetét hatékonyan csökkentik – a betegek életminősége a terápia eredményeképpen érdemben javulhat.

A szedatív mellékhatások elkerülése mellett a tünetek gyors és hosszantartó csillapítása minden szénanáthás beteg számára kiemelten fontos szempont a gyógyszeres terápia választásakor. A fexofenadin, az újgenerációs antihisztaminok közül, előnyös tünetcsökkentő hatásával, és kedvező mellékhatás-profiljával tűnik ki. A hatóanyag szignifikánsan nagyobb mértékben csökkenti a szemtüneteket és az orrdugulást, mint az ugyanebbe a kategóriába tartozó loratadin (5). Más, forgalomban lévő antihisztaminokkal ellentétben a fexofenadin szedációs indexe=0, akár nagy dózisok esetén is (6)! A hatóanyag tehát nem álmosít, ezért a figyelmet, koncentrálást igénylő munkakörökben dolgozók számára is hatékony választás a szénanátha idején egyéni teljesítményük megtartására. A hatóanyag gyorsan érezteti hatását: a fexofenadin gyorsan felszívódik: a beszedést követően, már 1 óra elteltével enyhülnek a kínzó tüntetek.

Az allergiás rhinitis gondozása az ellátórendszer szűkös kapacitásai okán az elmúlt években folyamatosan hiányokat szenved. Az allergológiai szakorvosi rendelések nem vagy, csak hosszú várakozási idővel képesek a szakszerű vizsgálatok elvégzésére, a háziorvosok pedig nem rendelkeznek háttérrel illetve vizsgálati lehetőségekkel – és nincs receptfelírási jogkörük a kérdéses hatóanyagok körében.
2009-ben az antihisztaminok többségét vény nélküli termékké sorolták át. Ez a változás egyszerre nyit új lehetőséget az allergiás betegek számára korszerű terápia választására, és ró új feladatot a betegellátási és információs rendszerre, hogy támogassa őket a hatékony és biztonságos öngyógyításban.

Önkitöltő kérdőív a betegeknek - segítség az orvosoknak

Források 
1.Allergic Rinhitis and its Impact on Asthma. In: European Journal of Allergy and Clinical Immunology Supplement 86. Vol. 63. 2008
2.Tanner L.A., Reilly M., Meltzer E.O., Bradford J.E., Mason J.: Effect of fexofenadine HCl on quality of life and work, classroom, and daily activity impairment in patients with seasonal allergic rhinitis.
In: The American journal of managed care. 1999;5(Suppl.): S235-47.
3. Cuffel B, Wamboldt M, Borish L, Kennedy S, Crystal-Peters J.: Economic consequences of comorbid depression, anxiety, and allergic rhinitis. In: Psychosomatics. 1999 Nov-Dec;40(6):491-6.
4. Allergic Rinhitis and its Impact on Asthma. In: European Journal of Allergy and Clinical Immunology Supplement 86. Vol. 63. 2008
5.van Cauwenberge Clinical and Exp Allergy 2000 30: 891-899
6.J Allergy Clin Immunol 2003; 111:S835-42.