Európai körkérdés az orvosok továbbképzésről | Weborvos

A novemberben, Prágában tartott, Magánpraxist Folytató Orvosok Európai Egyesületének (EANA) ülésén résztvevő országok képviselői beszámoltak a hazájukban folyó orvos-továbbképzéséről (CME: Continuous Medical Education).

A résztvevő országok egyöntetűen fontosnak tartják a továbbképzést, ám vannak országok, ahol ez kötelező, és van ahol  önkéntes alapon folyik. Belgiumban az orvos felelősségére bízzák a továbbképzést, de a tanfolyamok minőségét akkreditációval biztosítják. A német rendszer hasonlít leginkább a magyarországihoz, kötelező a részvétel, 5 év alatt összesen 250 kreditpont értékű továbbképzési óraszámot kell teljesíteniük.

Ha a 250 kreditpontnál kevesebbet teljesít a magánszektorban dolgozó orvos, büntetésben részesül; ha egyáltalán nem vesz részt a továbbképzésen, visszavonják működési engedélyét. A gyógyszergyári szponzorációnak az etikai kódexben foglaltak szabnak határt, akkreditációért az orvosi kamarához kell fordulniuk és maximum 3 kreditpont értéket képviselhet a szervezésükben megrendezendő tanfolyam.

2009-ben jár le az első ötéves periódus, amikor fény derül arra, mennyien maradtak ki a képzésből. Ausztriában jogszabály kötelezi az orvosokat a továbbképzésre, ám a teljesítés elmaradására nincs szankció. Érdekes innováció, hogy úgynevezett minőségi körök keretében zajlik a továbbképzés, amely kiscsoportokban, képzett mediátorok segítségével a napi betegellátási problémák szakmai elemzésére irányul.

Svájcban is kötelező az évi 80 óra továbbképzés, amelyből 30 óra egyéni képzés formájában teljesíthető, ám még nem volt példa arra, hogy szankcionáljanak orvost. Nagy Britanniában a helyzet változóban van, előzetes ismeret felmérés ajánlott, időtartama 3 óra.

Oroszországban 500 továbbképzési órát követően az orvosoknak írásos beszámolót kell készíteniük, amelynek elfogadása esetén akár nagyobb fizetési kategóriába soroható.

Írországban a praxislátogatások beszámítanak a továbbképzésbe, ám a rendszer teljesen önkéntes. Kb. 5% a képzésből kimaradtak aránya, őket szankciók helyett kollegiális módon próbálnak bátorítani a részvételre.

Szlovákiában 1995 óta kötelező magánorvosoknak a folyamatos továbbképzésen való részvétel. Az első 5 éves ciklus 2000-ben járt le. A 7000 magánorvosból kb. 2000 tett eleget kötelezettségének, a kimaradtak 1 év hosszabbítást kaptak. 2006-tól a kórházban dolgozó orvosok számára is kötelező teszik a rendszert.

Svédországban önkéntes a továbbképzés, költségeit 50%-ig a helyi önkormányzat és az orvos, míg maximum 50%-át gyógyszergyártó finanszírozza. Hajnal professzor bemutatta a magyar továbbképzési rendszert, összegezve az első 5 éves ciklus lezárásának tapasztalatait.

A vegyes kép ellenére, közös problémák fogalmazódtak meg, úgy, mint a képzésből kimaradtak motivációja a részvételre, a képzések minőségbiztosítása és a képzési igényeknek megfelelő tematika összeállítása.

A gyógyszergyártók támogatás politikáját az etikai kódexben foglaltak szabályozzák Európa szerte, ezt a 2005. év folyamán az Európai Orvosok Állandó Bizottsága (CPME) az Európai Gyógyszergyártók Egyesületével (EFPIA) együttesen dolgozta ki, és magyar adaptációja is megtörtént.