Jövőre nehezebb lesz háziorvossá lenni

Változott a szakképzésről szóló 66/1999. (XII. 25) számú EüM rendelet!

Aki ma háziorvosi tevékenységet szeretne végezni, annak háziorvostan szakképesítéssel kell rendelkeznie, vagy a háziorvostan szakorvosi szakképesítés megszerzéséhez szükséges háziorvosi szakgyakorlat folytatására kell jogosultsággal bírnia. Ez továbbra is változatlan, ám a háziorvosi szakképzés megszerzési feltételei nem azonosak. A háziorvostan szakképesítést ráépített szakképesítésként meg lehetett szerezni, a központi gyakornoki rendszerben klinikai szakvizsgát tettek közül bárkinek, a központi gyakornoki rendszeren kívüli szakorvosok közül csak bizonyos szakképesítésre építve: pl. belgyógyászat, sebészet, tüdőgyógyászat, oxyológia, stb.

2008. január 1-je után megkezdett szakgyakorlat esetén, a háziorvostan szakképesítés ráépítettként már nem szerezhető meg. Ez a változás megnehezíti az egyéb területeken dolgozó és az egészségügyi rendszer struktúraátalakítása miatt állás nélkül maradt kollégák belépését a háziorvosi rendszerbe. Ennek szükségességét nem csak a „kínálati" oldal veti fel, hanem a háziorvosi gárda kedvezőtlen demográfiai viszonyai is. A korlátozott háziorvosi központi gyakornoki keretszám egyik meghatározója az utánpótlásnak, a másik sarokpontja ennek a folyamatnak a végzett gyakornokok praxisvásárlása. 12 év alatt a praxisok majd 22 százaléka cserélt gazdát. Míg 1990-ben a 35 év alatti és a 60 év feletti háziorvosok aránya közel azonos volt, addig 2006-ban a 60 év feletti háziorvosok hatszorosa volt a fiatalabb 35 év alattiakhoz képest. A kedvezőtlen demográfia ráadásul koncentrálódik egyes kistérségekben. 9 kistérségben 41 százalék feletti a 60 évnél idősebb háziorvosok aránya.

A rendelet módosítása így még inkább nehezíti az amúgy sem kedvező helyzet megoldását a humán erőforrás fejlesztés terén. Javasolt, hogy az, aki szándékozik háziorvosi szakvizsgát tenni, úgy szakgyakorlatát még az idei évben kezdje el.

A rendelet szövege>>